Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Még esetleg ha valami nagyon furcsára és egyedire vágysz, akkor tudom ajánlani Scott Westerfeld Leviatán regényét. Ez ugyan steampunk, de nekem nagyon tetszett. Kicsit ifjúsági regény hangulata van, de baromi jól ki van találva az alternatív 19. század vége és 20. század eleje. Darwinisták vs. Technokraták.

Tényleg nem kell győzködni, tudom mit érdemes magyarul és mit angolul. 

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem kiemelten fontos szempont egy műnél, hogy ne csak szórakoztasson, de bővítse a tudásomat, hogy majd megfelelő tudásbázissal folytathassam a sajátomat.

Egyetértünk! Én csak a saját példámon tudom, hogy többet adott egy szépirodalmi mű, mint egy fantasy. Mind nyelvezetileg, mind "legbelül" sokkal építőbb. Ami viszont biztos, hogy a fantasynak is van értéke, nem vitatom. Sőt, mély hatása is, ha tényleg jó a történet és a karakterek, nem csak tucatfantasyról van szó. Itt szerencséd van, mert a legjobbakhoz nyúltál.

Bohumil Hrabal nekem mindig ad egy nagy löketet az elbeszéléseim írásához, de például Greg Keyes, fantasy író pedig pont a regényíráshoz adott ihletet, hiszen zseniális történetvezetése van a műveinek. Igazi pörgős kalandregények, hihetetlen izgalmakkal teli. Sajnos az ő legjobb regényciklusa tényleg csak angolul jött ki de lám, angolul olvasva is képes volt úgy begyújtani a rakétákat, hogy az ő regénye után legalább 100 oldalig meg sem álltam. Érdekes ez.

Ajánlani Michael Moorc o c k-ot tudom. Egészen egyedi a világképe, izgalmas és meghökkentő. Tuti magával ragad. Olyan 16 évesen olvastam először, aztán tavaly novemberben újraolvastam és nem csalódtam. Magyarul Corum Kardjai címen jött ki.

De nagy klasszikus a Sárkánydárda Krónikák, ma már nem biztos, hogy el tudnám olvasni, de kamaszkoromban nagyon szerettem. Vigyázz, az eredeti trilógia a jó, amit utána írtak folytatásokat, azok kifejezetten rosszak. Már csak a pénzre mentek. Nagyon jól kidolgozott karakterek, garantáltan elvarázsol.

Vagy ott vannak a Raveloft kötetek. Bár irodalmi jelentőségük csekély, meg azért elég ponyva kategória, de pl. a Holtak tánca rendkívül egyedi.

 Jajj, majd elfelejtettem David Gemmel Legendáját.

Azért annyit hozzáteszek, hogy ezer éve nem olvastam ezeket vagy hasonlókat, szóval lehet tizenéves fejjel tetszettek, de ma már röhögnék rajtuk. (Kivéve a Corum Kardjain)

Ne félts te engem, szépirodalmat csak magyarul. Angolban már régen eljutottam arra a szintre, hogy simán nem emlékszem egy-egy műre, hogy magyarul vagy angolul olvastam. Szerencsére. Külön élmény volt, amikor hosszabb természeti leírásokat és hasonlatokat már megtudtam érteni minden gond nélkül. Kellet pár év, míg végre rászántam magam Frank Herbert Dűnéjére eredeti nyelven. Zseniális élmény volt.

Az ilyen fantasy/ponyva könyveket olvasom angolul, meg ami nem jelent meg magyarul. Elvégre anyanyelvi tudásodhoz ezek kb. semmivel nem járulnak hozzá. Egy Moorc o c k-ra is sajnálnám az időt, hogy magyarul olvassam, de még egy Sapkowskira is, Salvatorera pláne. Ezeknek a csupasz nyelvi értéke NULLA! Hidd el, középiskolás korom óta (2001.-ben érettségiztem) már tudom mi ad értéket és mi nem, van mögöttem vagy kétszáz könyv és még előttem is ezer. Szóval köszi, hogy féltesz de nem kell. Nagy fiú vagyok már.

Olvass szépirodalmat, abból tanulhatsz! Pl. Dosztojevszkij, Bulgakov, Móra, Hrabal, Graves, Exupery, Vonnegut, Gárdonyi kezdésnek nem rossz. Fantasyból, ponyvákból nem fejlődik "anyanyelvi érzéked".

Amire viszont rájöttem, hogy ebben az évben rendkívül keveset olvastam. Egyszerűen nem volt időm és alkalmam se annyi minden más történt. Ezzel arányosan kevesebbet is írok. 

Tolkien:

Nem, tényleg nem volt egy nagy jellemrajzoló, ezért is unalmas nekem. A tündéi is kb. ugyanolyanok egytől egyig. Jó oké, ott vannak a sötét tündéi, akik megvetik Valinort, meg néhány áruló, de annyira sablonos karakterek. De megint csak arra tudok következtetni, hogy ismerni kell a körülményeket. Az első világháborútól megkeseredett tudós, a saját világába menekült. Adott a jó és a rossz közötti párharc. Nincs mit szépíteni ezen, ez így volt. Csakúgy, mint C. S. Lewis, a Narnia megalkotója. Jó barátok voltak, hasonló háttérrel és érdeklődési körrel. Tolkien mégis eredetibb és komolyabb volt, ezért is érnek többet a művei a Narniánál, Lewis pedig egyértelműen a gyerekeket célozta meg, ezért maradt meg műmesének a hagyatéka. De ez például érdekes, mert sokáig nem tudtam, hogy ők pl. egy irodalmi klubba jártak.

Ha pedig tovább lapozunk az angol fantasy irodalmon, akkor ott van Sir Terry Pratchett, aki gyakorlatilag mindkettőből hülyét csinált. (Na persze módjával.) S bizony Pratchett művei még nekem is magasak olykor eredeti nyelven, mert hihetetlen körmönfont mondatai vannak, hülye angol humorral átszőve. Na, ő már megkívánja a figyelmes angol olvasást, de szerencsére rengeteg műve megjelent magyarul is. 

-- Edited by somesz on Tuesday 14th of October 2014 10:11:56 AM

Igazából abban van leírva Középfölde történelme a teremtéstől Morgoth bukásáig. Ahogy megjelennek az emberek, ahogy elhajóznak a tündék, megszületnek az orkok stb. Nem érződik, hogy ollózva lenne, elvégre az anyag meg volt. Ha szereted Tolkien mesélését, merengését, akkor nagyon be fog jönni. Máig kedvenc történetem Turin Turambaré. Csak tényleg az van, hogy annyira tömény, hogy egy csomó mindenre nem emlékszem és már kedvem se lenne újra elolvasni. De nálam messze előrébb szerepel, mint a Gyűrűk Ura vagy a Babó. (Hogy ez utóbbiból mekkora egy szar filmet csináltak. Tudnám minek nyújtják három részesre ezt a kis bugyuta mesét?)

Amúgy tényleg javaslok még Michael Moorc o c k-ot! A Corum kardjai zseniális. Vagy R.A. Salvatore korai regényei, a sötét elf ciklus első három kötete tényleg jó. Angolul olvastam, így nem tudom itthon milyen címmel jöttek ki.

-- Edited by somesz on Monday 13th of October 2014 09:29:16 AM

Ha a Szilmarilokat nem olvastad, még nem olvastál Tolkient.

Tolkiennek a Szilmarilok műve tényleg jó. A Gyűrűk Ura szerintem szar. (Jujj, most lehet hőbörögni, hogy hogy merek ilyet állítani, de hát na!) Nem bírnám még egyszer elolvasni. A Babó meg gyerekmese, bár annak is szánta. Mondjuk érdemes megjegyezni, hogy az egészet a háborúban való kiábrándultsága ihlette, ezért is fekete-fehér az egész. Van a jó meg a rossz és kész, a kisember meg megoldja a gondokat. Hős lesz a legbénábból, a legkiszolgáltatottabból. Ennyi! (Tényleg, a gyűrűt mi a tökömért nem küldte el a sassal Gandalf, oszt dobta volna bele az a hegy gyomrába? :D)

Tolkient nem említeném egy lapon a fantasyval, hiába ő az ősatyja, a művei a szépirodalom szerves részei pláne, hogy nyelvészként előbb nyelvet és írást alkotott, majd ahhoz teremtette meg a világot. A későbbi fantasyk már ponyva kategóriát képviselnek, kivéve talán néhány érdemes írót, mint Sapkowski vagy Moor****.

Érdekes, engem annyira nem kötött le Tolkien mesélése, kifejezetten fárasztott. A Szilmarilokat is csak azért olvastam háromszor (egyszer angolul), mert szép. De kb. semmi nem emlékszem belőle! Tündék baszakodnak Morgothtal, aztán az emberekkel, majd az emberek Morgothtal. Viszont a nyelvezete angolul is szép.

Ahhoz mindig közel jártunk!

Amúgy a hatásokhoz visszatérve, egyáltalán nem gond, ha valamilyen hatás kiérződik. Akkor gáz, ha nagyon és szinte csak az jön át. Rám pl. nagy hatással volt írás lendületileg Greg Keyes. Hihetetlen történetvezetése van. De elbeszélések terén meg ott van Bohumil Hrabal, akit máig nagy példaképemnek tartok és végtelenül tisztelem munkásságát és mint magát embert. Ha pedig játékokat veszünk, tudat alatt biztosan beépültek dolgok a Witcherből, Divinity-ből de nézzük csak kik állnak ezek mögött? Andrzej Sapkowski vagy éppen Terry Pratchett lánya, Rhianna Pratchett, ako hasonlóképp "bolond", mint az apja.

Köszi a linket somesz, amint értékes óráimat nem a munka tölti ki, el is olvasom az első fejezetet

Én is csak úgy "írkálok" manapság. Ugyebár egy fantasy paródián dolgoztam, de közel 90.000 karakternél megálltam. Ez úgy egy éve volt nálam is, azóta gondolkodtam dark fantasy-n (mert azt is szeressük), de a szívem csücske még mindig a szarkasztikus humor, a görbe tükör mutatása bárminek. Jelenleg ott tartok, hogy átolvasom a kész szöveget, aztán az egészet átírom. Rengeteg új ötlet jutott eszembe közben, a világhoz, karakterekhez, mágiarendszerhez, jó pár tapasztalattal gazdagodtam az írás terén is, így ideje lesz megnéznem mi fog kisülni belőle.

Olvastam az előszót is. Az, hogy tizenévesen megálmodott, csak nemesíti. Jó pont lenne nekem, még ha csak azért is, hogy elmondhassam, régmúltba nyúlnak a sztorim gyökerei. De sajnos ez a mostani, felnőtt fejjel tanultak alapján született.

Ám ha régen nem nyúltál már hozzá, én azt tanácsolom, hogy fésüld át az egész történetet. Csinosítsd, pofozd ki, vagy bővíts rajta valamicskét, elvégre egy év alatt változnak dolgok az emberben. Ma elolvasom a többi részét is, és majd írok valamit, ha érdekel a véleményem.