Én Sapkowskitól a Vajákot nyúzom, pont ma érkezett meg a II, III és a IV, már ott pihennek az ágyamon. Jól tolja a fazon.
Egyébként vicces, én is egy történeten munkálkodok. Most kicsit szüneteltetem a dolgot, mert jobbnak láttam, ha elõbb kivégzek néhány fantasy mûvet, aztán vetem bele magam mindenestül a közepébe. Amíg olvasok és érlelõdök, a jegyzetfüzet ott pihen mellettem, hogy az egzotikus ötletek ne tûnjenek el. Ám ha komolyabban gondolod a dolgot, inkább ne ossz meg minden részletet róla. Tudod, ahogy megduzzad a mû, és egyre több oldalt számlál, már súlya és értéke lesz, ami inkább legyen csak a tiéd, ha terveid vannak vele.
A mûvedrõl: Két oldalt olvastam el, és mondanék is néhány baráti kritikát. Amit rögtön észrevettem, az ugyanaz, amit magamon is észrevettem a kezdeteknél: nagyon siet a történet. Bár ez szigorúan véve nem probléma, mert ugye nincs vagy ne legyen két egyforma író, de tapasztalatból mondom, ha ráérõsebb vagy (mondjuk, mint Tolkien) sokkal hitelesebb lesz az alkotásod. A másik, hogy - akár, mint nálam - érezhetõen rányomták a bélyegüket a filmek és a játékok a stílusodra. Egész pontosan ezt nem tudom megmagyarázni, talán a fogalmazás, vagy az iromány szerkezeti felépítése, vagy talán néhány klisés elem, nem tudom, de érzem, ahogy a sajátomon is. Mindenesetre korai levonni a következtetéseket, ahhoz túl rövid a mû. Balgaság komolyabb kritikát megfogalmazni egy készülõben lévõ alkotásról, legyen az jó vagy rossz.
Valaki tudna mondani pár jó könyvet? Olyan rég nem olvastam, hogy már rendesen hiányzik. Pár napja végigböngésztem az Alexandra kínálatát de nem voltam elragadtatva... A végén még nekiállok A tûz és jég dalának.
Patrick Rothfuss: A szél neve
Majd ezer oldalas kis szösszenet, ami egy trilógia elsõ kötete. Eddig két könyv jelent meg, én a 2-nál tartok és csak ajánlani tudom. Low fantasy, tehát nem szaladgálnak benne orkok, elfek, meg mifenék, viszont vannak mitikus lények, a mágia létezõ dolog, stb... Egy hatalmas mese az egész
Ha George R. R. Martin túlságosan bonyolultnak tûnik, akkor ajánlom Joe Abercrombie-tól Az elsõ törvény trilógiát. Az író erõssége a jellemábrázolás, de olyan szinten, hogy néha az állkapcsomat keresgettem olvasás közben. A történet több szálon fut, rengeteg csavar van benne, ami nem kis meglepetéseket okoz. Nord fanoknak (ha már TES oldal vagyunk) különösen ajánlom, mert vannak benne zord, északi barbárok dögivel Ez is low fantasy.
Amúgy A tûz és jég dalát mindenképp olvasd el, ha idõd engedi, mert egy mestermû
Angolul olvastam vagy három éve, nem rossz. Azóta több Greg Keyes-t is olvastam és bizony a saját fantasy regénye sokkal jobb, mint a TES szériához írt két regény. A négy kötetes Kingdoms of Thorne and Bone valami zseniális.
Legutóbb amúgy Kurt Vonnegutot olvastam, de annyira nem jött be. Nekem már túl szarkasztikus.
Alapvetõen nem vagyok egy fantasy rajongó, de nem zárkózom el a mûfajtól. 1984-et olvastam, az elég jó. A többinek majd utánajárok.
A tûz és jég dalával kapcsolatban attól tartok, hogy képtelen lennék annyi dolgot fejben tartani, ha pedig pár húzósabb hónap során nem jut idõm az olvasásra végképp elfelejtenék mindent. Az író stílusa mindenesetre bejön. Nemrég olvastam bele a Homokkirályok címû kisregényébe.
Valaki tudna mondani pár jó könyvet? Olyan rég nem olvastam, hogy már rendesen hiányzik. Pár napja végigböngésztem az Alexandra kínálatát de nem voltam elragadtatva... A végén még nekiállok A tûz és jég dalának.
A Piramisok nagyon jó könyv... az elején. Én személy szerint jobban örültem volna, ha megmarad az orgyilkos vonal, de hát Pratchett az egyiptomi kultúrát szerette volna kifigurázni. Sajnos a könyv kétharmada unalmas Viszont ez ne tántorítson el, mert a többi könyve valami eszméletlen jó
Pratchett-tõl csak az Unseen Academicals-t meg a Pyramids-t olvastam. Jók voltak, bár az utóbbi már nagyon fárasztó volt.
Mostanában Corum meg Elric kalandjait frissítem fel, na meg ismerkedek velük ezúttal angol. Szerettem Moor**** világát, az enyhe sci fi-vel kevert fantasy. Az elsõ három könyv kivégezve, nagyon élveztem. Már meg is jött a második kötet, a maradék három könyv. Prince in the Scarlet Robe és a Prince with the silver hand.
Terry Pratchett könyvei, minden mennyiségben Kb. 3 hónap alatt kiolvastam 21 Korongvilág kötetet + az Elveszett Próféciákat, ami Sir Pratchett és Nail Gaiman agyszüleménye
Tehát, aki igényes, humoros fantasy-t kíván olvasni, egy fantasztikusan összerakott világban, annak mindenképpen ajánlott a Korongvilág!
A másik egy számomra új író, Joe Abercrombie. Az Elsõ törvény trilógia egy nagyon jól összerakott történet. Az író nagyot domborít jellemábrázolás terén, a karakterek folyamatosan változnak, és aki az elején még a szívünk csücske volt, a végére lehet õt fogjuk gyûlölni a legjobban
Nord fanoknak kötelezõ, mert tele van északi barbárokkal, akik igazi tökös gyerekek
Amúgy low fantasy, tehát nincs minden sarkon egy tûzlabdával zsonglõrködõ mágus, meg a ork - törpe - elf szentháromságot is elfelejthetjük.
Hali! Nemrég (pontosabban ma) fejeztem be az Örökség ciklust. Szerintem zseniális mind a négy kötet, engem lebilincselt a történet és lenyûgözött a történet. Az írója Christopher Paolini, állami iskolába nem járt. Ha jól tudom, 15 évesen kezdte el írni az elsõ kötetet (Eragon), és 24 évesen, 2011 végére zárta le a történetet még 3 kötettel (Elsõszülött, Brisingr és a Magyarországon tavaly karácsonykor megjelenõ Örökség). Nehéz spoiler mentesen beszélnem róla, szerintem nem is teszem. De a fantasy rajongóknak szinte kötelezõ olvasmány, sok ötletet merített Tolkien mûveibõl, illetve egyéb általa kedvelt fantasy könyvekbõl, ám az eredmény egy új, egyedi, zseniális történet lett. Nem szaporítom tovább a szerintem érdemes elolvasni mind a négy kötetet.
A végzet kardaj is még novelláskötet. A következõ kötetet is fordítják már, ami Tündevér címen fog megjelenni. De tényleg nagyon jó a fordítás is. Elsõre szokatlan, de szerintem könnyen meg lehet szokni, és könnyen szerethetõvé válik.
Zanardi... Nem sokat tudok róla, de amit eddig hallottam, korunk egyik legnagyobb sportembere. Lenyûgözõ, ahogy talpra álltal, és most már paralimpiai bajnok is.
-- Edited by Womath on Tuesday 2nd of October 2012 05:55:46 PM
Na, még lehet elolvasom magyarul is. Angolul már kétszer olvastam a Last Wisht-t és tényleg a legjobb, legegyedibb fantasy amivel eddig találkoztam, mondanivalóval, egyedi szláv hangulattal, nagyon jó karakterekkel.
Hál' Istennek jövõ nyáron jön a harmadik könyv, a Time of Contempt. Kár, hogy ilyen lassan fordítják.
Ez a végzet kardja angolul kijött már, novellás kötet ez is vagy ez már regény mint a Blood of Elves? Vicces, hogy magyarul hamarabb kijön a fordítás mint angolul. Megjöb a fizu teszem is kosárba mindkettõt.
Más: Most épp Bram Stoker Draculáját olvasom angolul. Borítón marhanagy Lugosi Béla! Most nagyon rákaptam az idegen nyelvû könyvekre, idén még magyarul nem is olvastam. Terry Pratchett: Pyramids meg az Unseen Academicals (ez kb. Blood Bowl), Alex Zanardi életrajz, Ivan Mauger életrajz, John Shirley: BioShock, Tolkien: Children of Hurin, John Dickinson: Cup of the World. Ezek mentek mostanában.
-- Edited by somesz on Tuesday 2nd of October 2012 10:59:55 AM
Végigolvastam a Vaják könyvet. Mindenki a neveket hozza fel - mint ahogy azt én is tettem - a fordítás negatívumaként. Játszottam a játékkal, majd elolvastam a könyvet, s ismét játszottam a játékkal. Azt kell, hogy mondjam, a nevek fordítása elsõre szoktalan, de ha átgondolja az ember, akkor zseniális. A vaják elnevezés is ugyan azt a hangulatot, ugyan azt a misztikusságot képes átadni, mint a witcher szó - csak a saját nyelvünkön. Dandelion, akik Kökörcsinre kereszteltek. A kökörcsin sokkal szebb, színesebb - s ha a játk beli öltözetét nézzük, akkor még inkább találóbb - mint a pitypang. Sokkal jobban illik ez a név a bárdhoz, mint ha pitypang lett volna, s miután elolvastam a könyvet, konkrétan zavart, hogy a játékban Dandelionnak hívják.
Van benne néhány olyan szó is, mely az eredeti nyelvezetet próbálja visszaadni. Pl. elõljáró helyett a sztaroszta szót használja. Soha nem is hallottam róla, utána kellett néznem, de tényleg van ilyen, méghozzá egy szláv eredetû szó. Wiki pedig sok érdekességet tud, s ezek tudtában teljesen passzol a szövegbe ez a szó.
Szóval összességében tényleg nagyon jó a fordítás, csak van néhány apróság, aminek utána kell nézni, mögé kell látni, hogy miért az lett, ami.
A történetekrõl pedig nem hiszem, hogy bármit is kellene mondanom. Elég annyit, hogy aki szereti a fantasyt - és aki nem, az is - hatalmas élményt hagy ki az életébõl.
Illetve még egy apróság: csak néhány nappal a könyv megérkezése után vettem észre, hogy bizony dedikált példányt nyertem. Biztos, hogy rajtam kívül még legalább 100 embernek vana z országban ilyenje, de akkor is jó érzés, hogy a maradék több ezerhez, vagy tízezerhez képest egyedi könyvem van.
Amúgy azt olvastam, hogy 1-2 névtõl eltekintve tényleg kiváló a fordítás. De a nevek is csak azért nem a legjobbak, mert ha tudja az ember, hogy mit jelent a szó, sokkal nagyobb hülység lehet, mint ha nem tudja/nem foglalkozik vele. Szimplán a más nyelvû nevek mindig jobban hangzanak. És gondolom ez nem csak nálunk van így.