Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Delinard gróf elé lovagol egy katona, hogy megvédje az esetleges nyíltámadástól. Gőzük sincs, hogy az ellenfél milyen fegyvernemet választott ellenük, de legtöbben a grófot védelmezik automatikusan, hogy ha Delinard esetleg úgy dönt, akkor kereket tudjon oldani. A barna lóval azonban még be sem fordul a lord elé, a címeres körpajzzsal Qwenor már megijeszti hátasát, mire az megbokrosodik, és ledobja magáról gazdáját, akinek betöri fejét a mögötte jövő gróf fehér lovának patája.

A gróf hirtelen ötlettől vezérelve száll le lováról, és kivont karddal száll szembe a rettenthetetlen harcossal. Pengéjük szikrát hány az éjben, ahogy egyszerre csak egymásnak esnek. Közben katonáik is harcra kelnek egymással, és a párját hívó farkast, de még a dühöngő mennyboltozatot is túlharsogják vad csatakiáltásaik a tőlük tajtékzó rengetegben.

Qwenor vadállati vicsorgása eszelős vigyorra emlékeztet, miközben Delinardnak esik. Ellenfele fújtatva és dühöngve veti el a második csapást, kardjával egy kóbor lóba hasít a kitérő Qwenor helyett. A fejvadász kihasználva előnyét kalapácsütéssel tarkón vágja a kard gombjával a grófot, aki fél térdre esik eszméletét vesztve.

Delinard védelmére egy nyílpuskás katona kivont tőrével ront Qwenornak. A meglepetés ereje hanyatt veti a sárba, de lélekjelenlétét megőrzi, és a halált jelentő következő csapás teljes részletességében belassul számára, mintha pillanatra az idő is elmenekült volna a csatatérről a többi menekülővel együtt. A duzzadt, kövér esőcseppek milliárdnyi részecskére esnek szét mellette, miközben a tőr végigszalad közöttük sikoltozva, hogy egyenesen a fejvadász torkába fúródjon a lövész másodlagos fegyvere által. Ő nem tesz semmit ellene, mégis célt téveszt támadója, apró vágást ejtve csak arcán, füle mellett tűnik el a tőr a folyékonnyá vált feketeföldben.

A lövész teste, mint egy zsák, úgy zuhan holtan reá. Mikor értelme visszatér a normális kerékvágásba, két kezével megragadja a ráesett hullát, és ekkor veszi észre, hogy tűpárna lett a bátor katonából. Szarka nyilainak sokasága áll ki belőle. A maszkos nő kezét nyújtja, mire azt elfogadja, és ketten néznek az előlük menekülők után. Delinardot lóra fektetve, sebesen hagyják el a vértől és hulláktól párolgó és gőzölgő színt.

-          A lány látni akar - mondja Szarka.

Szavak nélkül is értik egymást. Oly régóta ellenfeleik egymásnak, hogy pontosan tudja Szarka Qwenornak egyes lépéseinek az okát. Tudja, hogy Qwenor saját megbízóival fordult most szembe azért, hogy ma éjjel a rend és a káosz együtt jót próbáljon tenni. Szarkát és azt a lányt védte meg ma Qwenor. Olyan régóta ellenségek egymásnak, hogy szinte már úgy ismerik egymást, mint akik halálosan szerelmesek egymásba.

Qwenor a halál torkából megtérve, fél térdre ereszkedik a haldokló mellett. Szarka, mint egy árny, követi a harcost, majd csendesen nézi kettejüket. Az ég abbahagyja pillanatra a zokogást, és utat enged a Telihold fényének, mely most glóriaként veszi őket körbe.

-          Qwenor - néz fel a kék szembogaraival lány. Tekintete túlragyogja még az esthajnalcsillagot is.

-          Eliza néz le a férfi a lányra. Szerelmem. Mindenütt kerestelek nem tudtam, hogy ezt tették veled.

-          Az élet viszont visszaadott a kezeidbe - végigsimít a férfi sebzett vállán és szívén. E szavakkal kilehelte lelkét Eliza Qwenor karjaiban.

                                                                                                                                Vége

-- Edited by Qwenor on Thursday 28th of April 2011 08:27:19 AM

-          Kérlek, várj - zihál Szarka feltartva kezét. Most teljesen tanácstalanná válik itt egy nő, aki mindjárt meghal, és a fejvadász sikeresen tőrbe csalta ideiglenes menedékükön. Gyorsan körbepillant, mind a négy társára ránéz, akik kimenekítenék őt, és kicsit megnyugszik attól, hogy élnek.

Megdörren az ég, és egy villámlás megvilágítja a színt a felek között. A kopasz férfi könnyed vértben, morózus arccal figyeli a betoppanó leányzót, aki valakit felhozva idáig letett az egyik zsivány mellé. Hátán körpajzs és egy csatafejsze körvonalazódik, oldalán pedig kétkezes hosszú kard várja, hogy általa vér ömöljön az éjszakába.

A folyam Ambean faluba leszállítja Szarka holttestét, ahonnét könnyebben viheti el megbízóiknak lemészárolt porhüvelyét. A Swadiai Királyság bízta meg azzal, hogy számolja fel Szarkát és Fészkét. Önálló királyságának megtartásához vezet a tolvaj vére, amellyel a swadiaiak elismerik egyenlő uralkodónak őt. Habár ő nem gondolja magát királynak, mert csupán egy kalandor, aki Tihr városát bevetve több birtokra és követőre tett szert, akik viszont elismerik mindenkori vezetőjüknek őt. 

-          Szarka tolvajhercegnő, közel az idő - szól Qwenor mély recés hangján. Ezt szokta mondani azoknak, akikkel le akar számolni mindörökre.

-          A te időd is közel van, Qwenor drága - szól vissza, kissé felkacagva, majd hátrálni kezd a férfi elől. Egyik kezével egy nyílvesszőt ragad meg, fegyverforgató kezére pedig a szablya markolatára helyezi finoman kezeit.

Qwenor a helyén marad még. Szarka tudja, hogy Qwenornak volt ideje feltérképeznie a helyet, bárhogyan is került ő előtte ide. Nyilván sok variációt lejátszott magában érkezéséig, hogy miként fognak mozdulni, forogni és táncolni a barlangban miután kardot rántottak egymásra. Tehát az maradt esélynek, ha olyan helyre tereli a nagyfiút, ami nincs benne a tervben. Kijátszhatja-e vajon ma este a káosz a rendet?

-          Érdekel, hogy miként kerültem ide? kérdezi Qwenor, aki viszont próbálja a barlangban tartani a tolvajt, hogy a tervtől ne legyen eltérés.

Tisztában van vele, hogy Szarka ügyes harcos, gyorsan és kecsesen mozog. Az is biztos, hogy az egyik nyíl mérgezett, talán pont az, amelyikre éppen ráhelyezte bal kezét. Kettőjük harcát az döntheti el, hogy melyikük vezeti a táncot.

Emberei már teszik is a dolgukat. A szerencsétlen száját újra bekötözik, és már viszik is ki a házból. Az árulóval rövidesen hagyják is el az öreg települést.

A falu vezetőjét is megragadják, és kihozzák a háza elé, és egy oszlophoz kötözik.  A kikötözöttnek, sűrű szemhéjai rémülten emelkednek meg, amikor a rablóvezér közeledik felé égő fáklyával kezében. Kecses lépteivel fürgén terem előtte, és szabad kezével lesegíti a kendőt a szájából, hagyj beszéljen az öreg.

-          Boszorkányt akartok égetni? kérdezi.

-          Bizony így van mondja lihegve. Majd könyörögve így üvölt: Kérem, hagyjanak minket békében!

-          Hol van a boszorkány? kérdezi kis türelmetlenséggel hangjában Szarka.

-          Az erdő szélén van gúnyfához kötözve. Mit akarnak tőlünk? kérdezi. Felismerem magát maga Szarka. A hírhedt rabló!

-          Üvöltözni támadt kedvünk? csattan fel a nő felnevetve. Majd gesztenyebarna tekintetét a másikéba fúrja, mire az hebegve hallgat. A tűz mindent elemészt. Amiért tűzre vetettél volna egy életet, én tűzre vetem azt az életet, amit eddig éltél.

Öntörvényű, ravasz rablók és útonállók ezek. Saját kezükbe veszik a törvényt, és felgyújtják azt, ha nem tetszik nekik. Lázadó huligánok a végzet bosszúja, amit művelnek? A káosz lovasai ők, akik sötét időkben tetteikkel intő jelekké válnak? Szarka mit akar jelezni? Fáklyákat dobnak a ház tetejére, az ablakon be, és a pajtába is, miután elkötötték onnan az állatokat. A bosszú megelevenedett tüze igen hamar felcsap, és lángja felemészti a falu vezetőjének egész birtokát.

A kikötözött teli torokból üvölteni kezd éj közepén. Szarka nevetve kongatja meg a vészharangot, majd, mint egy szellem, egyszerre csak eltűnik a füstben, mintha azzá vált volna. A felriadó falusiak a kútból merített vizes vödrökkel sietnek eloltani az emésztő tűzet. Igencsak sietnek, mert a tűz könnyen átterjedhet a többi házra, és leégetheti a termést is akár. Nagy zűrzavar támad Vayejegben, amelyet a fosztogatók remekül fordítanak előnyükre.

Néhány falusinak a házába betörve sebesen öltöznek át, hogy ittenieknek tűnjenek. Egy részük, akik átöltöztek, azok itt maradnak, és majd két nap után követik a csapatot. Minél kevesebben menekülnek az éjjel, annál gyorsabban haladhatnak Szarkát és az elrabolt értékeket kimentve.

A kecses léptű tolvaj egyedül indul a boszorkányt megmenteni. Meghagyta nekik, hogy az erdőben várják meg őt a forrás mellett, egy elhagyatott barlangban. A barlangot álcázzák valamely ragadozó otthonának, és erről fogja ő felismerni, hogy hol vannak ők. Szarka sebesen rohan át a réten, bal kezével szorítva magán íjának és tegezének x alakban feszítő zsinegjeit. Ahogy a szél belekap palástjába, úgy láthatóvá válik szablyája. Egy madárijesztő a szélben, fenyegetően fordul a mellette elsiető Szarka után.

A megelevenedő árny végigméri a barátot. Jellegzetes hajviselettel rendelkezik, a fejtető hátsó felén nyírt kerek, kopasz folttal. Ruhája az úttól kicsit poros, de simasága és rendezettsége arra utal, hogy nem rég öltözhetett be.

-          Szép estét, atyám! csendül fel szépséges hangja, és kezeivel kioldja a barátról azt a kötést, amely nem hagyná visszaköszönni.

-          Áldás békességet, leányom! köszön vissza visszafogottabb hangon. De még nem vagyok pap. Még várok arra, hogy engedélyezzék felszentelésemet. Még várok arra, hogy meggyóntassalak, ha egyszer eleged lesz a bűneidből.

-          Akkor még várok vele válaszolja kis nevetéssel hangjában. De most nem gyónni jöttem, hanem minden kincsedért.

-          Nekem nincsen semmi kincsem. Azonban, ha az Egyház vagyoni értékeire gondolsz, felajánlhatom neked a sekrestyébe rejtett arany gyertyatartókat. A Szent Antal persely lábaihoz letett adományokból is vihettek, mert az a szegényeké. lehajtja fejét a barát, majd hirtelen nyíltan belenéz a másikéba. De más kincset is magaddal kell vinned új feladatom van számodra.

Bizonyára meglepődhetett a maszkos, mivel kis hallgatás után csípőre teszi kezét. Mulatságosnak találhatja, hogy a trónhoz kötözött novícius egyszerre csak megbízást kíván adni neki, pedig ma éjjel találkoztak először. Jobb kézre esően egy társa jelenik meg, aki figyelni kezdi őket. Észreveszi ezt, és kezével mutatja, hogy nézzen körül a sekrestyében. Amikor ismét kettesben maradnak, fegyvereit az oltárra helyezi, majd helyet foglal szórakozottan a barát lábán. Csak kislányosan ül az ölébe, nem pedig vágyat ébresztően.

-          Akkor halljuk! utasítja játékosan a megkötözöttet.

-          Tegnap érkeztem Ambean faluból. Sargoth városának püspöke megbízásából, most a városhoz és Tehlrog várához tartozó falvakhoz járok istentiszteletet tartani és keresztelni. A zsinat idejére az apátság látja el ezeket a területeket. Tegnap érkeztem, és a falubeliek ragaszkodnak egy nő máglyán elégetéséhez, mivel boszorkánynak bélyegezték meg - kis szünetet tart, és mikor látja, hogy az ölében ülő nő érdeklődő csöndben hallgatja őt, ezért fellendülő bátorsággal folytatja: - Azt akarom, hogy szöktessétek meg őt! Nem szeretnék még összetűzésbe kerülni a helyi babonákkal jól jönne a segítséged.

Most Húsvét hétfőig nem lesz még verseny, de addig is a követelmény az  - mivel a fórum, ahol nyitottam ezt, az erre kötelez -, középkori környezetben legyen a történet lehetőleg, vagy Mount and Blades ihletésű legyen a sztori. A verseny idejéig gyűlhetnek addig is a novellák! Hajrá!

Várom itt a javaslatokat, hogy mik legyenek a verseny követelményei!

Megj.: természetesen verseket is lehet írni!

Igen, csak én arra gondoltam, hogy legyen ennek külön fóruma. Ahol nincs élménybeszámoló, nincsen semmilyen más dolog, hanem csak az írásokra koncentrálás és azoknak kiértékelése az ami ebben a fórumban megjelenhet. Ez olyan lenne, mint egy újság, ahol minden lapján vagy írás, vagy kritika van. Ha erre nincsen szükség, akkor töröld nyugodtan!

-- Edited by Qwenor on Tuesday 12th of April 2011 07:55:03 PM

Ha megmondod, hogy hol van, akkor töröld! Itt speciálisan csak novellákkal foglalkoznánk. Ha viszont van ilyen, vagy nem kell ez, akkor nyomd meg a topic törlése gombot, vagy mit kell hozzá!

-- Edited by Qwenor on Tuesday 12th of April 2011 09:36:49 AM