Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:18:28 PM

Köszönöm! Örülök, hogy tetszik az írásom! Ezeket a novellákat teljesen spontán írtam eddig, valami pacát lökve ide írói vénámból. Viszont most, hogy kedves véleményetek - tudom, hogy csak ketten mondtatok véleményt, de ennek ellenére én ezt nagyon komolyan veszem tőletek - inspirált arra, hogy négy rész is elkészüljön belőle, úgy döntöttem, hogy ezt megíróm regényben. Lesz még egy fejezetem, amennyiben van rá igény ezen a fórumon, és ezzel egy nagy tömb megvan már írva a regényből. Ez az öt rész lesz a regényem nyitánya.

Újabb írásom:

Szarka kalandjai

Szombat, 2011. május 7. Csütörtök, 2011. május 13.

A véletlen sem történik véletlenül

 "Mi a története az álarcomnak? A tiednek is van története. Valamit el akarunk titkolni, de vágyunk arra, hogy feltárjuk annak az embernek, akiben megbízunk. Ki előtt veszed le az álarcod?"

Ez nemcsak egy rossz emlék. Minden, ami Buvran faluban történt, azt jelenti a maszk is, amit azóta hord, hogy látta, amint boszorkányégetés perébe fogva megégették azt, akit azelőtt szeretett. Ez az emlék választja el attól, hogy elfelejtse ki is ő valójában.

"Mi a jó és mi a rossz? Úgy gondolom, hogy van egy láthatatlan jó törvény a világban, amelyet bárki felismerhet. Nem tudom, hogy elméletem igaz-e, de én minden pozitív tulajdonságomat hoztam magammal, az új életbe, amit a maszk kínált fel számomra. Én elfogadtam, de azzal a feltétellel, hogy nem felejtem el azt, amit megtanultam otthon.

 Azt nem tudom, hogy mitől, de a valóságnak hitt tükör ripityára tört réges-régen. Azonban a lelkemet nem vesztettem el. A tükör megrepedt, épp akkor, amikor belenéztem Buvran faluban, de nem vesztettem el a lényeget: a szívemet."

Nehéz álarcban hányni. Úgyhogy a héten kénytelen volt maskara nélkül hánykolódni a héten betegágyában, immáron már hálóruhában. Szarkát a barát eltitkolta a világ elől. Gyógyszert vitt neki, megitatta, és hozott neki ételt rendszeresen. A rabló ruháját és a fegyvereit egy titkos szobába rejtette el, aminek helyét meg is mondta a tolvajnak. A maszkot azonban nem vette el tőle, mert úgy gondolta, annak hiányától még rosszabbul lenne a lány. Az álca az éjjeli szekrényén pihent mellette, éppen úgy, mint belázasodott gazdája.

Csapattársainak is a szerzetesen keresztül üzent, hogy mit tegyenek távollétében. A barát kapott ilyenkor egy levelet, melyet nem bonthatott fel, majd pedig átadta az egyik koldusnak öltözött tolvajnak. Aki pedig továbbította vezérük akaratát a csapat minden alá beosztott vezetőjének.

A várost érintő híreket és helyzeteket is Run közölte vele. Ezzel is ébren maradt szelleme, hiszen erőre kaptak gondolatai, és ez segítette gyógyulását. Mindig érdeklődve hallgatta az elmúlt napokban történt eseményeket.

 Ragnar király győzött az őt megtámadó swadiai főúr fölött, ám jelentősen megcsappant seregük, így a foglyul ejtett nemessel együtt vissza kellett térnie a királyi városba. Így nem tudta meglátogatni a városhoz tartozó egyik falut, méghozzá Vaveyeget. Aminek nagy kára származott ebből. Ezen a héten újabb támadás érte az említett falut. Ezúttal a támadók nemcsak fosztogattak, hanem még kegyetlenül öldököltek és több házat is felégettek. Még a templom is elveszett.

A városban eluralkodott a félelem. A Swadiai Királyság valószínűleg hadat fog üzenni a széteső félben lévő Nord Királyságnak. Egyes híresztelések szerint csapatok indultak útnak, hogy bevegyék a fővárost. Eközben terjed a Run által említett járvány is. Vaveyeg falu megnyomorításával jelentősen csappantak a bevételek a falvakból. Ez is kapcsolatban állhat a betegséggel Run szerint.

Amikor a madárka felépült, fogta magát, és egyszerre csak kirepült. A barát alkonyatkor vacsorát hozott ágyához, amelyet ezúttal üresen talált. Megnézte ezután a titkos szobát is, ahonnan pedig eltűnt a jelmez és a fegyverei. Nyomtalanul eltűnt.

-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:02:30 PM

-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:02:59 PM

-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:03:33 PM

-          Ki volt ez a nő?

-          Nem tudom, nem mutatkozott be. Csak annyit mondott, hogy ismer téged, és azt mondta, hogy kövessem a ködöt, még ha orromig se látok benne, és egy pillanatra se akarjak kitörni belőle. A nő ezután hátrakanyarította lovát és az északi kapu felé vágtatott. kis szünetet tart, hogy Szarka megemészthesse, amit hallott tőle, majd folytatja: - Tettem, ahogy parancsolta. Eggyé váltam tehát a köddel, és siettem, ahogy csak tudtam. Végül a keskeny utcának sikátorában kötöttem ki, ahol elhagyatott házra lelve, korhadt falépcsőn siettem fel, és rontottam be végül a fürdőhelyiségbe. A vasálarcos könyékig a vízben volt, hogy bevégezze, amiért jött, csak én félbeszakítottam.

-          Azon az emeleten három szoba is volt. mondja Szarka elgondolkodva. Honnan tudtad, hogy a fürdőbe kell menned?

-          Onnan, hogy a fürdő ajtaja tárva nyitva volt. Gondoltam, hogy ennyire te sem vagy nyitott lélek.

-          Ezek szerint nagyon gyors volt a gyilkosom.

-          Bizony.

-          Ki tudta nyitni az ajtót, anélkül, hogy felfigyeljek rá. folytatja Szarka gondolatát. - Oda tudott suhanni, és már fojtott is bele a vízbe. Ezek után újabb kérdést vett föl, hogy te hogyan lepted meg őt.

-          Nem kell ennyire lebecsülni mondja kis nevetéssel a barát. Van azért egy elméletem.

-          Mondjad! kéri érdeklődve.

-          A fekete vértes nő, aki megkért engemet, hogy a ködöt követve mentselek meg téged ismert téged is, és még a gyilkost is. Talán azért kért meg engemet, mert ismerte az orgyilkost annyira, hogy tudja, hogy nem fog arra számítani, hogy egy szerzetes esik neki.

-          Ezen szerintem mások is meglepődnének. nevet fel Szarka álmosan. Az elméleted helytálló. mondja, majd felül, és a barát szemébe néz. Még a nevedet sem tudom.

-          Tényleg - mondja kicsit zavarba jötten. tudni akarod a nevem?

-          Persze!

-          A nevem Run.

-          Holnap elmondod, hogy miről akartál velem beszélni. Illetve amikor majd felébredtem szól kicsit nevetve. Rendben?

-          Rendben.

-          Jó éjt, Run!

Kíván jóéjszakát Runnak, majd visszahuppan az ágyba. Magára húzza a takarót, és behunyja szemeit. Az álomhoz vezető örvénylő csatornák gyorsan szippantják be, de mielőtt tényleg pihenésre adná fejét, rejtélyes megmentőjének közelében, tudja, hogy valamit még lelkére kell kötnie a novíciusnak.

-          Figyelj csak - szól hozzá még motyogósan.

-          Igen?

-          Küzd még benned a férfi és a pap? kérdezi és annak ellenére, hogy unikornisok ligetében sétál már szellemével, hangja komollyá válik.

-          Miért kérdezed?

-          Kivételesen nem azért, hogy válaszolj. A férfi éned is ugyanígy itt van, mint a papi részed. Tudom, hogy a férfi éned bizonyítani akar előttem. De ezt felejtsd el! Ha gond van egy vödör vizet a pofámba zúdítasz! Nehogy hiúságod legyen a veszted! Ezt a hátralevő barátságunkra is értem, amíg el nem kapnak engemet.

-          Mi barátok vagyunk?

-          Örökre azok vagyunk.

                                                                                                                  Vége

A víz megtisztít. Alámerül a habos vízbe, majd újra feljön. Hátrasimítja hosszú haját lapockájáig. A dézsa mellett a plafonnak mered üres tekintetű maszkja. Sok minden van mára mögötte, és alig várja, hogy ledőljön, a kakas kukorékolásáig majd álmában elrendez minden kuszaságot.

Élvezi, hogy egyedül lehet kicsit, mezítelenül, álarc nélkül. Kis hajókkal kalózcsatát játszik a felfehérlő vízen. A halálfejes lobogóval ellátott düledező hajóval nekiront a Rhodok flottának, amelyen Graveth király került nyílt vízen örvények útvesztőjében, amelyet bársonyos lábaival kelt kádjában. Azonban hirtelen mindkét hajó beborul a habok közé, amint Szarka vállait finom kezek ragadják meg, és teljes erőből víz alá nyomják fejével együtt.

Tágra nyílik szeme a rémülettől, annak ellenére, hogy igencsak csípi szemét a hab is, majd vicsorítani kezd a Halál váratlan közeledtével. Buborékok szálnak a felszínre tőle, ám elengedik egyszerre csak őt. Szabaddá vált! Mindenre felkészülten teljes lendülettel áll fel a dézsában.

Eldugottnak hit, menedékházának fürdőszobájában hihetetlen esemény záródik le ő előtte. Egy szerzetes hosszú bottal kezében vasálarcos nőt üt le. Az örök Tisztaságot fogadó férfi és a kádban ácsorgó gyönyörű lány döbbenten néz ezután egymásra.

Mikor a szerzetes észbe kap, hátat fordít gyorsan Szarkának. A bejárati ajtót belülről becsukja, majd elé támaszt egy széket. A botját maga mellé helyezi, útra készen, majd nyugodtan néz maga elé, mint egy vándorprédikátor. Kicsit liheg a fáradtságtól vagy az izgalomtól? kérdezi magában a tolvaj, őt nézve.

-          Öltözz fel! utasítja a szerzetes.

-          Minek? kérdezi Szarka felnevetve. Nézd csak meg, hogy mit hagysz ki! szórakozottan csípőre teszi kezét. Ha zavar a látvány miért nem mentél ki az ajtón?

-          Beszélnem kell veled. Azzal, hogy itt maradtam, ennek egyértelmű jelét adtam. feleli. Másrészt pedig lehet, hogy társa van neki. szabad kezével a földön heverőre mutat.

-          Igazad van, padre! szól kacagva. Egész jól érzi magát talán azért mert az imént majdnem meghalt, de most újra megmentették. - Nos először felveszem azt, ami nélkül nem élnéd meg a feloldozást az alól, hogy megbámultál. felveszi az álarcot.

Elkezd felöltözni. Hangtalanul lép át a vasálarcos teste fölött, hogy ruháihoz minél hamarabb hozzájusson. Húzza kicsit a másik idegeit, mert nem akarja, hogy a másik tudja, hogy hol tart az öltözködésben.

-          Hagyj, találjam ki - beszél közben a baráthoz. Berontottál ide, megláttad, hogy egy buggyant nő víz alá akar fojtani, és megmentettél. Így van?

-          Így van, hölgyem.

-          Megjegyezted az arcom? kérdezi kicsit emelkedettebb hangon, de azért emberségesen.

-          Örökre. válaszolja.

A barát őszinte válaszának jutalmául ismét hallhatja a tolvaj gyöngyöző kacaját. Megjegyeztem minden porcikád. Isten bocsássa meg mondja magában a szerzetes. Közben megérzi a padló finom emelkedésén, hogy Szarka már csizmáját is felhúzta.

-          Megfordulhatsz, bolond! hallatszik csipkelődő hangja a másiknak mögüle.

 Összerezzen, amikor a tündéri szépségből egyszerre csak a hírhedt rabló áll előtte ismét. Félrenéz, kerülve a rémületes maszk látványát, mintha a szemébe sütött volna a Nap. Szarka türelemmel megvárja, míg a férfi összeszedi magát, és újra jó pásztorként néz ismét rá. Mikor ez megtörtént, kicsit kisegíti szavaival még. 

-          Nézz a szemembe - suttogja Szarka lágyan. Mond el, hogy mit látsz! kéri tőle.

A barát szép szál legény, és egy fejjel legalább magasabb tőle. Mégis az előbb, átvitt értelemben, kisegér méretűvé kezdett összezsugorodni a kámzsás ő előtte. Most viszont a zöld szemekbe visszatér az őt jellemző szent fény, amivel az ő lázasan csillogó gesztenyebarna megértésre vágyó tekintetét felismeri a szemrések ablakában.

Szia Qwenor! Még új vagyok,de azért gondoltam,hogy írok néhány sort a novelláidról,mert szerintem ennyit megérdemelsz,ha már veszed a fáradtságot és megírod =) Már ezzel is gazdagabb lesz a világ,szal köszi,hogy írsz ^^ Az olvasás közben nekem az volt az első észrevételem,hogy nagyon élénk a fantáziád,és ez szerintem tök jó,mert ahogy észrevettem itt-ott,elég sokan próbálkoznak az írással,de fantázia nékkül ez nem igazán jön össze nekik. Neked viszont nagyon gazdag a képzeleted és nagyon jól ki is használod.  Arról nem is beszélve,hogy a szókincsed is elég nagy,valószínűleg sokat olvasol,ez megint egy jó pont...Úgy gondolom,hogy ahhoz,hogy valaki jó író legyen,először sokat kell olvasnia =) Szal nagyon tetszik a sztori,a stílusod,meg az egész xD. Egyetlen dolog zavart,de nem nagy hiba...de mutatok példát is:

"-          Ne haragudj, ha megsértettelek! kér bocsánatot a másiktól. Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok."
annyi a problémám,hogy amikor van egy párbeszédes rész,és az egyik szereplő közben csinál is valamit vagy neked van megjegyzésed,akkor nem mindig vezeted be,illetve zárod le azt a cselekvést/megjegyzést..erre gondolok:

  "-          Ne haragudj, ha megsértettelek! - kér bocsánatot a másiktól. - Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok."

szal csupán ezek a kis kötőjelek hiányoznak nekem,de ez sem nagy probléma,csak gondoltam szólok =) de egyébként meg nagyon ügyes vagy,csak így tovább! =D
pááá! 

-          Persze, hogy zavar.

-          Tiszteletreméltó a közvetlenséged. Téged nem némít el a halál szele sem. közelebb lép, majd végigsimít a másik maszkán vörös körmeivel.

-          Az félhet a haláltól, aki egyszer is kívánta a másikét.

-          Előbb te voltál fölényben, most én vagyok. visszahúzza kezét. Persze azért van különbség nem igaz? Te nem ölnél embert, ezt mindketten tudjuk rólad. Rólam viszont mit tudsz?

-          Semmit. mondja, majd felsóhajt, és így szól: - Csak annyit kérek, hogy te ölj meg! Olyan öljön meg, aki tudja, hogy kit öl meg.

Nem tudom ki ez, de a szavai azt mutatják, hogy ismer engemet. Számára nemcsak egy maszkból tűnik el az élet lángja, hanem valódi szívet állít meg. A legtöbben ezzel a feltétellel hajlandóak a Halál közeledtét elfogadni, hogy az érkezése úgy történik, hogy ismerték őt Életében. Ez a nő ismer engemet annak ellenére, hogy ellenségem, azt kívánom ma éjjel ő legyen az Öreg Kaszás.

-          Megtisztelő felkérésedet nem fogadhatom el. válaszolja, majd a zsiványok vezetőjének a fülébe súg valamit, majd folytatja az útját, maga mögött hagyva a vergődő útitársát.

Tévedtem. Úgy látszik, még annak a szemében is csak egy álarc hull alá talán ma éjjel a semmibe, aki látszólag ismer. Maszkként jöttem az erdőbe, és maszkom lesz sírom is. Jönnek majd a férgek, akik halálom után bizonyítják, hogy ember voltam, és felzabálnak mindenestül. A lakatlanná vált álarcot majd megtalálja egy újabb árván maradt síró gyermek.

Szemügyre veszi a feléje közeledő rablóvezért. Rajta is álarc van felismeri őt ő Sáska. Valamikor régen egy klánban kalandoztak együtt. Egyszer azonban kiváltak onnan, és saját céhet alapítottak. Sáska egy nap fellázadt ellene, megelégelte, hogy egy nő a vezérük, és akik vele tartottak, azok mind kiváltak a Végzet Árnya csapatból. Sáska nem elégedett meg ezzel, megfogadta, hogy Szarkát kézre keríti és végez vele. Mivel vette rá Fekete Özvegyet, hogy csapdába csalja őt? Továbbá Fekete Özvegyet, hogy-hogy nem bántják? Sőt még valamit súgott is nekik. Talán valami okos tanácsot, hogy miképpen bánjanak el ő vele.

-          Nocsak! Ki van itt? Csak nem Szarka? kérdezi gúnyosan felnevetve a férfi. Egy zöld lepel takarja el csak arcát. Olyannak hat kicsit, mint egy kísértet. Övén két csatasarló csillan meg a jegesedő éjben.

-          Ti fosztottátok ki teljesen mi utánunk Vaveyeg falut? kérdezi érdeklődve Szarka a múlt hétre gondolva.

-          Nem mi voltunk - feleli Sáska. - Tengeri rablók tehették véleményem szerint, de örülök, hogy rád fogták. Te úgyis szeretsz híres lenni. egy csapattársától elkéri annak husángját, majd erősen rácsap a foglyul ejtettre. Miután felnevet a másik visításán, folytatja gondolatát: - Most már olyan híres lettél, hogy még a törvény szerint is akárki megölhet téged.

-          Téged is nem tartozol se városhoz, se faluhoz. Egyetlen királyságot sem szolgálsz portyázásaiddal. Közöttünk csak az a különbség, hogy neked sokkal több okoskodást végig kell hallgatnod, mielőtt felakasztanak Ragnar király előtt. A koronát viselő, a törvény védelmét élvező, legnagyobb szélhámos és kizsákmányoló előtt.

-          Akkor készíts helyet a Pokolban! mondja Szarkára mordulva mérgesen, és újabbat rácsap a lányra.

Az ütés a fejét érte, és pillanatok alatt lepi el szellemét a hűvös sötétség. Ahogy megérkezik az éji honba, maga előtt látja a feketébe öltözött boszorkányt, aki még elköszön tőle: Örök éjt, kedves! Örök éjt örök éjt.

Álarca fehér kavicsokra hull. Megérkezett. Saját arcával, rablóruháját a fehér kapu mögött hagyva indul el egy gyönyörű kápolna felé varázslatos ligetekben lépkedve. Eliza fut oda hozzá először, és tündöklő fényekké válnak mindketten, miközben átölelik egymást. Milyen jó, hogy megmentettelek. Milyen jó, hogy az ifjú novícius oly határozottan a lelkemre kötötte, hogy megmentselek. Milyen jó látni és érezni, hogy boldog vagy és nem haragszol senkire sem. A lány valódi arcán könnycsepp szalad végig.

Esőcseppek térítik eszméletéhez, és nagy csatazaj. Hova tűnt a Mennyország? Arcához kap, és a maszkot tapintja ki magán, akit senki nem vett le róla. Sárban és vérben térdepel. Körülötte az angyalok karát halálsikolyok váltják fel, és velőtrázó üvöltések. Forog körülötte a világ megpróbál fölkelni, de erőtlenül visszaesik a tajtékzó földre, majd elhányja magát a feltámadástól. Nem túl jó kezdés ez egy háborúban.

Mély lélegzetet vesz, majd felnéz. Ragnar, a Nord király, a sereg élén, Sáska hadára rontott a Sargoth városa felé vezető úton. Szarkában ekkor tudatosodik, hogy valóban él. Egyszerre csak odalép hozzá egy nyurga alkatú ifjú a zűrzavarból, és a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Isten fizesse meg ez Aelred Aelred az ő csapatából való. Hogy kerül ide?

-          Mi történt? kérdezi Szarka, miután felsegítik őt.

-          Később elmondom - válaszolja Aelred. Vezérem - fogja meg a tolvajhercegnő vállát. Vezess ki innen! Én nem tudom a kiutat a zűrzavarból.

-          Gyere barátom - suttogja hálatelt hangon.

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

Spoiler

Hihetetlen az, ami múlt héten történt. Mély részvéttel hallgatott Qwenor mögött, miközben a férfi karjaiban Eliza kilehelte lelkét. Ott, abban az órában tudta meg, hogy ismerték egymást. Mindent az utolsó pillanatban tudott meg. Nem tudták megmenteni Elizát, túlságosan meggyötörték őt a falubeliek valószínűleg, de nem haragszik önmagára.

Mindent megtett a lányért, és örül annak, hogy nem kellett egyedül távoznia neki a jobb világba. Olyan régóta a vadon lakója, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy valóban kell lennie a természet kiválósága mögött egy láthatatlan elrendezőnek. Talán igaza van azoknak, akik ismerik a Bibliát, hogy valóban eljuthatunk egy Édenkertbe. Talán Eliza most már egy olyan helyen van, ahol nincsenek előítéletek, nem kell senki előtt fejet hajtania, és nem kell sóvárognia többé. Ebben a különbség nélküli a papok szerinti békés helyen, talán majd Qwenorék viszontláthatják majd egymást.

Bármit is hisz, együtt érez a férfivel. Qwenor szemében nem látott könnyeket aznap éjjel, de olyan csendben volt, ami többet mondott minden szónál. Nem is állt az útjába, csak megérintette a vállát részvéttel, majd eltűnt az éjszakában csapatával.

Közeledik a préda. Áldozata nyakában ezüst csillog, Szarka számára kedvelt szimbólummal. A Félhold a kedvenc holdállása. Föltekint az égre, ahol rámosolyog az ég a készülődő viharfelhők halovány takarásában. Ideje lecsapni.

Rettentő álarc mögül csillanó tekintet követi a sötét talárban éjnek idején sétáló hófehér bőrű hölgyeményt. Bal vállán tömött batyut igazít meg magán a kísértetiesen felkerekedő szélben. Szarka elvarázsolódik eközben a nyaklánc láttán, és érzi magában a hívást, hogy bármi áron megszerezze tőle.

A terve az, hogy hátulról elkapja, és egy laza mozdulattal letépi nyakából az apró kincset, majd berohan a sűrűbe. Azonban kiszemeltje éppen az ő ága alatt megáll, és innen néz körül, mint aki rosszat sejt. Változtat tehát ötletén, és megveti lábát a fa törzsén, miután majomszerűen kapaszkodik az eddig őt tartó ágba, majd oldalról lepi meg. Innentől már a reflexek döntenek miközben egészen halk és könnyed léptekkel a nő árnyékává válik, két kezével már nyúlik is ki az ékszerért, azonban az utolsó pillanatban észreveszik őt. Jéghideg, szinte túlvilágin vérfagyasztó méltóságosan hűvös kék lélektükrökkel találja magát szemben, ezért sebesen változtat mozdulatain.

Jobb tenyerével betapasztja a nő száját, majd háta mögé pördül, és baljában felfénylő tőrét a torkának nyomja. Foglyának vékony szemhéjai magasra szöknek a meglepettségtől, de nem esik kétségbe, csak megadóan felemeli egyik kezét, amolyan egyértelműen gőzöm sincs ki vagy, de győztél, és nincs szándékomban ellenkezni, csak hagyj életben! Jó? módon. A levegő közben egészen lehűl körülöttük.

-          Szép estét, hölgyem! köszönti dallamos hangján őt Szarka. Sétálgatunk? Talán gombát gyűjtünk? kérdezi őszinte érdeklődéssel. Most elveszem a kezemet a szád elől, hogy köszönthesd a mindenki által hőn szeretett Szarkát. Tisztelettel kérlek azonban, hogy ne kiáltozz! mondja, majd lejjebb siklik keze, és a másik jobb karját ragadja meg, hogy ne tudjon megmozdulni.

-          Örök éjt, kedves! köszön vissza a másik várhatóan hűvös hangján, ugyanakkor egészen kimérten a személyes hangvétel ellenére. Haloványan érezhető félelem csak a beszédének üteméből. Szarka? kérdezi, majd meglepő módon így folytatja: - Tartom szerencsémnek. Nagy csodálód vagyok. Nem fogok elfutni, nem fogok neked támadni, és nem fogok kiáltozni csak eressz el, kérlek! utasítja végül nyugodt hangon.

-          Ajánlom is! szól felszólítóan, de eleget tesz a kérésnek. Elengedi, majd miután a nő szembefordult vele, folytatja vele a beszélgetést: - Te ki vagy?

-          Én Fekete Özvegy vagyok, a boszorkány. mutatkozik be.

-          És gombát gyűjtesz?

-          Nem - mondja és rámosolyog a tolvajra. varázsolni megyek.

-          Értem - bólint. Egész mulatságos elfoglaltságnak hangzik részemről nem is akarlak feltartani a mókában csupán csak a nyakláncodat kérem! adja elő türelmes kedvességgel követelését.

-          Nem félsz egy boszorkánytól lopni? kérdezi kis gondolkodás után.

-          Nem félsz egy nyakláncért meghalni? kérdez vissza. Eltöpreng pillanatra, majd csengő hangján felkacag kicsit, és így válaszol: - Papokat is raboltam már ki. Ha Isten szolgáit nem kímélem, miért pont az Ördög kegyeltjeivel kivételeznék?

-          Jól beszélsz. szól, majd hátat fordít Szarkának, és felnéz az ég aranyló szemébe. De nem tartom magam az Ördög csatlósának.

-          Ne haragudj, ha megsértettelek! kér bocsánatot a másiktól. Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok.

-           Engemet nem lehet megsérteni. feleli legyintve. Annak ellenére, hogy nem vagyok az Ördög csatlósa, attól még átkozott vagyok. Minden boszorkány átkozott, és amit mi birtoklunk, az velünk együtt átkozottá válik. hátranyúl kezeivel, majd kikapcsolja a szemeket egymásból nyakláncán. Te is átkozottá válsz, ha ezt most átveszed!

-          Azt akarod mondani, hogy boszorkánnyá válok? kérdezi nevetve, és közben kezét nyújtja a nyakláncért.

Nincs mit , kiváncsi vagyok a következő történetre .