Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Bejelentkezés
Név 
 
Jelszó 
    Név megjegyzése  
Post Info TOPIC: Novellaíró pályázat


Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:
Novellaíró pályázat


530527.jpg

Szarka félreüti kardjával a hegyét, és oldalra táncol, majd kirohan az ajtón az előszobába. Sietségében felöklel egy ruhafogast, amelyről fekete káplán reverendák esnek le a földre. Felkapja a tárgyat, majd a harmadik lépcsőfogasra helyezi, rákanyarítja magáról csuklyás köpönyegét, majd meghúzódik a sarokban, leguggol, és támadásra készen vár.

Patkány kiront a kisszobából. Üldözőbe veszi a lányt, és eltökéltségében ráharap a csalira. Felrohan a lépcsőn, hogy baljával visszarántsa a földszintre őt. Ám üldözöttje feltűnik mögötte, és teli talppal lábhajlatába lép, mire az őrült hanyatt esik nagyot puffanva a földön. Az álarcos nő ezután belerúg párat, majd könnyed mozdulattal mellkasára lép, és oda helyezve a súlypontot lép túl a másikon és kezd menekülni a kijárat felé.

Odakint fáklyás gyűrű és rászegezett dárdák fogadják. A városi őrséget ezen a részen ma éjjel a nord gyalogság látja el. Gyorsan szétnéz rajtuk, öt, valószínűleg a helyszínre riadózott katona. "Vajon miért jöttek?"

-          Városi őrség! - szól az első őr hangosan a rablóhoz. - Fegyvert eldobni! utasítják kórusban ő vele az első szava után.

-          Azt nem köszönnétek meg! - szól vissza Szarka szórakozottan.

-          Te vagy Szarka igaz? - kérdezi a második, bal kézre eső őr, csodálkozó hangon. - Te élsz?

-          Miért kérdezi mindenki ezt? - kérdezi Szarka furcsállva, a kérdezőtől. Patkány is ezt kérdezte. "Te még élsz?"

-          Úgy hallottuk, hogy meghaltál.  - válaszol egy harmadik, aki vele szemben van. - Úgy tudjuk, hogy néhány nappal ezelőtt, egy másik zsiványbanda végzett veled.

-          Hogyan jutott el hozzátok a hír? - kérdezi tőlük, szinte már meg is feledkezve arról, hogy éppen le akarják tartóztatni.

-          Ragnar király seregével éppen azon a környéken táboroztunk. Az éjjeli őrség jelentette, hogy zsiványokat láttak az út felől jönni. Az őrség úgy adta át ezt, hogy meg akarnak támadni minket. Mire Ragnar királlyal az élen elejét vettük ennek a lehetőségnek. A foglyul ejtettek szekerén megtaláltunk téged. Mi találtunk meg téged, de nem vettük le rólad a maszkodat, mert tudjuk, hogy azt nem csíped! Nem akartunk bajt magunknak a visszajáró szellemeddel.

-          De rendes fiúk vagytok ti! - szól elismerően Szarka. - Pont ti öten találtatok meg? kérdezi.

-          Igen - veszi át egy nagy szakállú negyedik társuk, aki igazít közben fogásán, és szúrásra készen áll be a hírhedt rabló irányába, miután a földbe szúrta fáklyáját. - Viszont barikádhoz szükség volt a szekérre, ezért ledobtunk róla!

-          Majd úgy hagytunk! - fejezi be az ötödik társuk.

-          Ejnye - csóválja fejét meg.

-          De - szólítja meg újból a második társuk. Annak ellenére, hogy láthatólag túlerőben vannak, mintha még így is tartanának tőle.

-          Igen?

-          De csak azért, mert nem volt időnk szebben megoldani.

-          Jól van - bólint felnevetve Szarka a szabadkozásán. Egyébként is nehéz dolgom lett volna, ha élve eltemettek. - Azért köszi, hogy tiszteletben tartottatok! - színpadiasan meghajol előttük. - Most viszont más dolgom is van, fiúk! Mindenkinek adjak egy jó éjt puszit?

-          Igen az, hogy megfizess a bűneidért! - mondja az első őr, aki valószínűleg közös megegyezéssel szószólójuk lehet. - Elkapni!

-          Egy pap ismerősömmel már egyeztetünk a gyónás időpontjáról az nem elég? - kérdezi felnevetve, majd fenyegetően emeli fel kardját.



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:25:35 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

530525.jpg

-          Megvagy, tesó? - kérdezi lihegve Szarka, leguggolva melléje, közben lenyesi magáról gyorsan a köteléket. Megpaskolja vállát. - Ügyi voltál! Mindjárt jövök!

-          Vi... vigyázz magadra! - szól a lány után, kifáradtan intve neki.

Szarka megfigyelte, hogy támadójánál szintjén nem volt az íj és a tegez. Nyilván a másik ház tetején hagyta. Bár kimerültség fenyegeti őt is, azonban beugrik a nyitott ablakon keresztül.

A szerzetes nagyokat liheg magára maradva a fagyos szélben. El sem hiszi. Megmenekült. Megmentették. Azt hitte, hogy nem fogja bírni, de mégis sikerült kibírnia, mégis sikerült megtartania magát, míg érte nem jöttek. "Hova tűnt Szarka?" kérdezi magában, majd megfordul az ablak felé.

Négykézláb, óvatosan, fáradtan araszolva indul el fölfelé követve a kedves banditát. Amint most nem bír sietni, és kénytelen jobban megfigyelnie visszanyert stabilabb környezetét, észreveszi, hogy az ablakkeretről hiányzik a kilincs. Észreveszi a kihasítások nyomát. A zár be lett törve kívülről. "Lehet, hogy többen is vannak a közösségi házban". szalad át a felismerés fejében.

Ha többen is vannak bent, akkor Szarka bajban lehet. Viszont nem tud segíteni neki ilyen állapotban, a rettegés utószele még izmaiban süvölt. Erősítésre lesz szükség.

Szarka miután földet ér a titkos szobában, sebesen körbenéz. A köralapú asztal éppen ő előtte van felborulva. Esésében ide érkezhetett támadója. Igyekszik felmérni, hogy nincs-e elhelyezve bármilyen csapda. Mindent átkutat és átfésül itt, de meglepetésére nincs itt az orgyilkos, és nyomott sem hagyott maga után. Talán ismeri ellenfele ezt a házat. Ez tűnik ésszerű magyarázatnak erre.

Odalép a könyvespolchoz, kihúzza maga felé a könyvnek álcázott zárnyitót. Ezután megfordul vele a sínjén az átjáró, és a közösségi ház tanácstermében találja magát. Innen a lépcsőház felé veszi az irányt.

Zajt hall lentről. Lesiet ahonnan a hangot hallja, az első emeleten se néz körül, hanem a földszintre érkezik, majd pedig benyit abba a szobába, ahol a héten betegeskedett. Ahogy a kilincset elfordítja, két patkány rohan át lábai között. Beljebb tér és megdöbbenésére egy férfi kotorászik az ágya melletti három fiókos szekrényben.

A pasasnak fertelmes csatornaszaga van. Tehát ezt érezte már odafent a kéményen állva is. Az alak hátranéz az érkezőre, nem zavartatva magát fordul felé féloldalasan, és közben a felső fiókból kivett kódexlapokat veszi szemügyre.

Hátán fából készült körpajzs van. Lándzsája a falnak van hanyagul támasztva, az éle egy tájképet sértett fel. Oldalán díszes markolatban rövidkard pihen. Khergit csúcsos sisakot visel fején. Megvakarja egyik kezével bozontos körszakállát.

-          Te még élsz? - kérdezi gunyoros és mély hangon. - Te vagy Szarka... igaz?

-          Igaz - néz végig a másikon Szarka. Egyébként neked is szép estét, görényszagú! szól hozzá kissé csipkelődve.  - Felismerlek te vagy Patkány, ugye?

-          Így van, kislány.

-          Eddig azon problémáztam, hogy engemet elfognak felejteni. De téged nem fognak elfelejteni. Így beszélnek majd: emlékszel arra a büdös görényre? - gúnyolja kicsit Patkányt Szarka. - Nem akarsz lefürödni? De most komolyan...

-          Ha nem hallgatsz el, a kanáris lesz a sírhelyed, mint minden ellenségemnek! - üvölt mérgesen a szemtelen tolvajra.

-          Úgy hallottam, hogy te a Khergit Kánság nonja voltál. Föld nélkül maradtál és most nekik kémkedsz és fosztogatsz Sargoth féregjárta utcáin. Annak ellenére, hogy már nem tudják visszaadni az otthonodat soha többé.

-          Én legalább tartozom valahová! - közelít a lányhoz fenyegető nézéssel.

-          Becsülendő a hűséged - mondja Szarka hátrálva. Nem a félelemtől visszakozik a szobából, csak nem akar Patkány közelében maradni.   - Nem is akarlak zavarni nem láttál véletlenül egy nőt erre felé elsietni?

-          De láttam és megkért arra, ha látlak, akkor végezzek veled. Akit keresel, az egy hadúrnő. - mondja, majd jobb kezével a lándzsáért nyúl. - Sok dénárt ajánlott, és azt mondta, hogy vissza tudja adni az életem. Azt viszont nem tudtam, hogy még ma este a fejedet vehetem! - üvölt fel eszelős vigyorral, és fegyverével a tolvaj felé döf gyorsan.



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:18:28 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 10:03:46 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

530518.jpg

 

Nem neheztel a lányra, hogy köszönés nélkül távozott. Csak azt reméli Run, hogy viszont látják még egymást. Ahogy megígérték egymásnak nem rég: barátként.

"Semmi sem történik véletlenül. Még a véletlen sem történik véletlenül" vélekedik a novícius magában, miközben a nyitva hagyott ablakon néz az elsötétedő és reszkető városban. A pusztulás idején már csak a mélyálom maradt a menekülésnek Sargothnak. annak is oka van, hogy ez az ablak nyitva maradt kilép a tetőre az éjben. Igyekszik egyensúlyozni a cserepeken, miközben szétnéz a városon, keresve az okot, hogy miért maradt nyitva az ablak.

-          Szent Ferencet játszol? - kérdezi nevetve egy ismerős, szívének legkedvesebb gyöngyöző hang. Megfordul, és látja, hogy a maszkos hölgyemény neveti ki a kéménynek dőlve az ablak fölött, karba font kézzel tekintve le rá.

-          Ő is egy madárért mászott ki - válaszolja Run elmosolyodva.

"Mióta megismertem ezt a tolvajt, visszatért belém valami, ami már hiányzott." Jó kedvet érez magában a tolvajlány jelenlétében. Körültekint kapaszkodót vagy stabil pontot keresve, hogy jól kiegyensúlyozza súlypontját.

Szarka kinyújtja kezeit, hogy az ő párkányára segítse fel Runt. A férfi először szabadkozik, de azután elfogadja a keskeny részen való osztozkodást. A lány tovább megy ennél, körülfonja flörtölve karjait a csuhás nyaka körül, majd hozzásimul átölelve őt. Partnere meglepődik először, de végül karjaiba zárja megmentettjét. Amellett, hogy igen jól eső érzés ez nekik, ketten együtt pont jól egészítik ki egymást súlyban, így stabilan állnak a csatornaszagú mélység közepette. A reverenda túllógó részeivel a szél játszani kezd, és felerősödve hátrahúzza Szarka sötétkék csuklyáját, így Run kissé elérzékenyül, mikor a hajszálak ily módon nyakát cirógatják.

-          Meglep, hogy nem távozol köszönés nélkül. - szól halkan Run Szarkához.

-          Te a héten leptél meg azzal, hogy mellettem voltál. - válaszol lágy suttogással.

-          Én mindig melletted leszek.

"Ez egy döntés. A láthatatlan világ hallja az ígéreteinket, és betartatja mindegyiküket velünk. Még ha nem is tudom, hogy merre visz Szarka útja innen, én ezzel a nyugalommal és félelemmel ígérem ezt meg."

Erős szelek érkeznek a tengerpart felől. Egymás karjaiban mégis rendíthetetlenül állnak a keskeny párkányon. A hold udvara utoljára még körberajongja őket, mielőtt az érkező viharfellegek el nem sötétítik a szívek találkozójának katedrálisát, melyre előkelő vendégük voltak a csillagok.

-          Bárcsak Örökké tartana e pillanat. - kívánja a lány a férfi karjaiban suttogva.

-          Máskor is kimászhatnánk ide.

-          Ez jó ötlet! - nevet fel Szarka. De hogy érted, hogy kimászni? - kérdezi furcsálló hangon.

-          Te kimásztál ide az ablakon, és én követtelek.

-          Én nem az ablakon keresztül léptem ide ez éji színen válaszolja Szarka kuncogva. Ma kivételesen a hátsó ajtón távoztam. Egy elhagyatott zugban öltöztem át abba a ruhába és maszkba, amiben ismernek engemet. Délután négykor távoztam.

-          Már délután négykor távoztál? - kérdezi csodálkozva Run.

-          Téged nem hagylak el soha. Mi mindig barátok maradunk! - mondja nyugtatóan Szarka.

-          Igen csak ha te nem az ablakon távoztál hogy maradt nyitva a tikos szoba ablaka?

-          Nem tudom!

"Semmi sem történik véletlenül. Még a véletlen sem történik véletlenül. Egy ajtó nyitva maradhat véletlenül, de nyilvánvalóan azon is kiment valaki. Hogy miért ment ki rajta, annak megvan az oka. Viszont egy ablak, egy kiskapu, egyértelműen nem véletlenül marad nyitva."

Felismerésük döbbent csöndet vet közéjük. Egy irányba néznek, mint a szerelmesek, ahogy szívük egyként dobban, reflexeik összehangoltan lépnek a tettek mezejére. A mellettük levő a másik háztetőre nézve, mindketten kiszúrják az árnyékban gubbasztó alakot, aki pont ebben a percben lő ki rájuk egy nyilat. Sötét méregmasszába mártott nyíl veszi kettőjüket célba, és mint egy repülő ecset, pacát fröccsent a macskaköves útra, amely a katedrálishoz visz Sargothban.



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:11:17 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 10:06:00 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

Köszönöm! Örülök, hogy tetszik az írásom! smile Ezeket a novellákat teljesen spontán írtam eddig, valami pacát lökve ide írói vénámból. Viszont most, hogy kedves véleményetek - tudom, hogy csak ketten mondtatok véleményt, de ennek ellenére én ezt nagyon komolyan veszem tőletek - inspirált arra, hogy négy rész is elkészüljön belőle, úgy döntöttem, hogy ezt megíróm regényben. Lesz még egy fejezetem, amennyiben van rá igény ezen a fórumon, és ezzel egy nagy tömb megvan már írva a regényből. Ez az öt rész lesz a regényem nyitánya.

 

Újabb írásom:

Szarka kalandjai

tolvaj%5B1%5D.jpg

 

Szombat, 2011. május 7. Csütörtök, 2011. május 13.

 

A véletlen sem történik véletlenül

 

 "Mi a története az álarcomnak? A tiednek is van története. Valamit el akarunk titkolni, de vágyunk arra, hogy feltárjuk annak az embernek, akiben megbízunk. Ki előtt veszed le az álarcod?"

Ez nemcsak egy rossz emlék. Minden, ami Buvran faluban történt, azt jelenti a maszk is, amit azóta hord, hogy látta, amint boszorkányégetés perébe fogva megégették azt, akit azelőtt szeretett. Ez az emlék választja el attól, hogy elfelejtse ki is ő valójában.

"Mi a jó és mi a rossz? Úgy gondolom, hogy van egy láthatatlan jó törvény a világban, amelyet bárki felismerhet. Nem tudom, hogy elméletem igaz-e, de én minden pozitív tulajdonságomat hoztam magammal, az új életbe, amit a maszk kínált fel számomra. Én elfogadtam, de azzal a feltétellel, hogy nem felejtem el azt, amit megtanultam otthon.

 Azt nem tudom, hogy mitől, de a valóságnak hitt tükör ripityára tört réges-régen. Azonban a lelkemet nem vesztettem el. A tükör megrepedt, épp akkor, amikor belenéztem Buvran faluban, de nem vesztettem el a lényeget: a szívemet."

Nehéz álarcban hányni. Úgyhogy a héten kénytelen volt maskara nélkül hánykolódni a héten betegágyában, immáron már hálóruhában. Szarkát a barát eltitkolta a világ elől. Gyógyszert vitt neki, megitatta, és hozott neki ételt rendszeresen. A rabló ruháját és a fegyvereit egy titkos szobába rejtette el, aminek helyét meg is mondta a tolvajnak. A maszkot azonban nem vette el tőle, mert úgy gondolta, annak hiányától még rosszabbul lenne a lány. Az álca az éjjeli szekrényén pihent mellette, éppen úgy, mint belázasodott gazdája.

Csapattársainak is a szerzetesen keresztül üzent, hogy mit tegyenek távollétében. A barát kapott ilyenkor egy levelet, melyet nem bonthatott fel, majd pedig átadta az egyik koldusnak öltözött tolvajnak. Aki pedig továbbította vezérük akaratát a csapat minden alá beosztott vezetőjének.

A várost érintő híreket és helyzeteket is Run közölte vele. Ezzel is ébren maradt szelleme, hiszen erőre kaptak gondolatai, és ez segítette gyógyulását. Mindig érdeklődve hallgatta az elmúlt napokban történt eseményeket.

 Ragnar király győzött az őt megtámadó swadiai főúr fölött, ám jelentősen megcsappant seregük, így a foglyul ejtett nemessel együtt vissza kellett térnie a királyi városba. Így nem tudta meglátogatni a városhoz tartozó egyik falut, méghozzá Vaveyeget. Aminek nagy kára származott ebből. Ezen a héten újabb támadás érte az említett falut. Ezúttal a támadók nemcsak fosztogattak, hanem még kegyetlenül öldököltek és több házat is felégettek. Még a templom is elveszett.

A városban eluralkodott a félelem. A Swadiai Királyság valószínűleg hadat fog üzenni a széteső félben lévő Nord Királyságnak. Egyes híresztelések szerint csapatok indultak útnak, hogy bevegyék a fővárost. Eközben terjed a Run által említett járvány is. Vaveyeg falu megnyomorításával jelentősen csappantak a bevételek a falvakból. Ez is kapcsolatban állhat a betegséggel Run szerint.

Amikor a madárka felépült, fogta magát, és egyszerre csak kirepült. A barát alkonyatkor vacsorát hozott ágyához, amelyet ezúttal üresen talált. Megnézte ezután a titkos szobát is, ahonnan pedig eltűnt a jelmez és a fegyverei. Nyomtalanul eltűnt.

 

download_wmark.php?act=wp_patt&lang=HU&type=l&item=1172&item2=free_monk1.png



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:02:30 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:02:59 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 09:03:33 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 13th of May 2011 10:00:11 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 3
Dátum:
már megint Qwenornak xD


Halihó! Hú,de régóta szeretnék már írni...csak eddig nem akart összejönni xD Szóval Qwenor...már megint nagyot alkottál =D  Nekem tökre tetszik a szerzetes xDDD asszem megvan a kedvenc szereplőm =) jó,hogy nem szűklátókörűként és mrevként ábrázolod,mert azért valljuk be,a papokról nem az jut először az ember eszébe,hogy hú,milyen jófej,rugalmas emberek xD szal köszi =D ezt jó volt olvasni,várom a folytatást!

u.i.: én vagyok az egyetlen,aki képes arra,hogy értékelje más munkáját? hmm



__________________
"Amint elkezd az ember azzal foglalkozni,hogy mit gondolnak róla mások,elfelejt önmaga lenni."


Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:
RE: Novellaíró pályázat


 

-          Ki volt ez a nő?

-          Nem tudom, nem mutatkozott be. Csak annyit mondott, hogy ismer téged, és azt mondta, hogy kövessem a ködöt, még ha orromig se látok benne, és egy pillanatra se akarjak kitörni belőle. A nő ezután hátrakanyarította lovát és az északi kapu felé vágtatott. kis szünetet tart, hogy Szarka megemészthesse, amit hallott tőle, majd folytatja: - Tettem, ahogy parancsolta. Eggyé váltam tehát a köddel, és siettem, ahogy csak tudtam. Végül a keskeny utcának sikátorában kötöttem ki, ahol elhagyatott házra lelve, korhadt falépcsőn siettem fel, és rontottam be végül a fürdőhelyiségbe. A vasálarcos könyékig a vízben volt, hogy bevégezze, amiért jött, csak én félbeszakítottam.

-          Azon az emeleten három szoba is volt. mondja Szarka elgondolkodva. Honnan tudtad, hogy a fürdőbe kell menned?

-          Onnan, hogy a fürdő ajtaja tárva nyitva volt. Gondoltam, hogy ennyire te sem vagy nyitott lélek.

-          Ezek szerint nagyon gyors volt a gyilkosom.

-          Bizony.

-          Ki tudta nyitni az ajtót, anélkül, hogy felfigyeljek rá. folytatja Szarka gondolatát. - Oda tudott suhanni, és már fojtott is bele a vízbe. Ezek után újabb kérdést vett föl, hogy te hogyan lepted meg őt.

-          Nem kell ennyire lebecsülni mondja kis nevetéssel a barát. Van azért egy elméletem.

-          Mondjad! kéri érdeklődve.

-          A fekete vértes nő, aki megkért engemet, hogy a ködöt követve mentselek meg téged ismert téged is, és még a gyilkost is. Talán azért kért meg engemet, mert ismerte az orgyilkost annyira, hogy tudja, hogy nem fog arra számítani, hogy egy szerzetes esik neki.

-          Ezen szerintem mások is meglepődnének. nevet fel Szarka álmosan. Az elméleted helytálló. mondja, majd felül, és a barát szemébe néz. Még a nevedet sem tudom.

-          Tényleg - mondja kicsit zavarba jötten. tudni akarod a nevem?

-          Persze!

-          A nevem Run.

-          Holnap elmondod, hogy miről akartál velem beszélni. Illetve amikor majd felébredtem szól kicsit nevetve. Rendben?

-          Rendben.

-          Jó éjt, Run!

Kíván jóéjszakát Runnak, majd visszahuppan az ágyba. Magára húzza a takarót, és behunyja szemeit. Az álomhoz vezető örvénylő csatornák gyorsan szippantják be, de mielőtt tényleg pihenésre adná fejét, rejtélyes megmentőjének közelében, tudja, hogy valamit még lelkére kell kötnie a novíciusnak.

-          Figyelj csak - szól hozzá még motyogósan.

-          Igen?

-          Küzd még benned a férfi és a pap? kérdezi és annak ellenére, hogy unikornisok ligetében sétál már szellemével, hangja komollyá válik.

-          Miért kérdezed?

-          Kivételesen nem azért, hogy válaszolj. A férfi éned is ugyanígy itt van, mint a papi részed. Tudom, hogy a férfi éned bizonyítani akar előttem. De ezt felejtsd el! Ha gond van egy vödör vizet a pofámba zúdítasz! Nehogy hiúságod legyen a veszted! Ezt a hátralevő barátságunkra is értem, amíg el nem kapnak engemet.

-          Mi barátok vagyunk?

-          Örökre azok vagyunk.

 

                                                                                                                  Vége

 

5011.jpg



__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

-          Démonnak öltözött angyalt. válaszolja.

-          Köszönöm, hogy megmentettél. mondja Szarka. - Pap létedre megmentettél egy bűnöst. Nem igaz?

-          Én is bűnös vagyok. mondja a barát. - Viszont érettem is meghalt valaki, aki ezzel mentett meg, pedig nem volt egy bűne sem.

-          Jó fiú - ebből a közelségből kivehetővé válik elmosolyodása. Kicsit oldva a varázst, ami kettőjük között van alakulóban, kissé pimaszul így szól: - Ti papok annyit beszéltek, hogy az kész! Most az egyszer azonban, személyedben megkérek egy papot arra, hogy beszéljen! Legalább te ne fukarkodj a szóval! Kérlek, hogy mond el, hogy mi a fene történik itt! szól kicsit kifakadóan Szarka. Mit keres itt egy nő agyonütve a dézsám mellett, amelyben éppen tengeri csatát játszottam? Ha érdekel egyébként: egy kalózhajóval elsüllyesztettem a rhodoki királyi flottát. Mit keresel itt, te birkalelkű szerzetes? Miért pont egy tök rendes szerzetes ront be megmenteni engemet? Ráadásul egy olyan helyen, amiről csak egy valaki tud még rajtam kívül.

-          Hagyj, javítsalak ki! veszi át a szót a férfi. Rajta kívül még az Ördög is tudta.

-          Ezek szerint akkor Isten is - bólint Szarka, és kifújja magából a felgyülemlő gőzt. A barát, egy laza mozdulattal a vállára teszi a kezét, amitől megnyugszik

-          Minden kérdésedre válaszolok, amire tudok.

-          Köszönöm.

-          Kezdjük azzal, hogy én ki vagyok.

-          Remek. bólint Szarka helyeslően. Kérlek, ne haragudj rám - szól kicsit elszégyellve magát. Megmentesz engemet, azután úgy bánok veled, ahogy magammal szoktam. Csak tudod már fáradt vagyok. Azt se tudom, hogy kiben bízzak, és azt se, hogy mi történik körülöttem. Kicsit hisztis vagyok már! neveti el magát.

-          Amire tudok, arra válaszolok. mondja, majd kicsit átveszi az irányítást. Keresünk egy másik szálláshelyet! Te lefekszel aludni, vigyázok rád egész éjjel, és közben elmondom, hogy mi történt.

-          Jól van siessünk.

Szarka és újdonsült társa, a háznak egy rejtett szobájába viszik be a lánynak a testét. Kényelmes ágyba teszik őt. Miután megállapítják, hogy még lélegzik, csak elájult, megitatják, és vizes kendőt tesznek fejére. A rabló még hagy egy levelet éjjeli szekrényén, majd követi az ifjú csuhást.

Mindketten fáradtan bolyonganak ezután Sargoth városában. Ragnar király és hada még nem tért vissza a csatának induló háborúból. Először csak egy maroknyi banditával kellett elbánnia, de idő közben egy swadiai nemes is nekitámadt seregével a nordoknak. Véres leszámolás zajlik tőlük alig harminc kilométerre. Végül a szerzetes által ajánlott máskor közösségi háznak használt szálláson térnek meg. Szarka nem vesződik pizsamába átöltözéssel. Fegyvereit az ágyába téve, szablyával a kezében, párnáját feje alá rakva bújik ágyba ruhástul és csizmástul.

Ismeretlen jótevője betakargatja, majd leül egy odahozott székre a kisszobában ágya mellé. Átfut pillanatra szellemén, hogy egy közveszélyes bűnözőt bújtat éppen, és ha rajtakapják, ki is közösíthetik őt a rendből. Vállat von. Ez van. Valamit, valamiért.

-          Felismersz? Emlékszel, hogy mikor találkoztunk először? kezdi a beszélgetést a szerzetes.

-          Nem. válaszolja Szarka, és közben nyakáig húzza a takarót. Elnehezedő szemhéjakkal figyeli a kedves barátot.

-          Vaveyeg faluban találkoztunk. Csapatoddal a templom trónusához kötöztetek, miközben kifosztottátok a helyet. Aznap beszéltünk először, és megbíztalak azzal, hogy ments meg egy boszorkányt.

-          Aha - kicsit ásít, majd felel: - Aha most már emlékszem. Tudod úgy fejbe vágtak a minap, hogy csodálkozom, hogy egyel talán élek. Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan. Felszenteltek már? kérdezi.

-          Még várok az engedélyre. válaszolja mosolyogva. Köszönöm az érdeklődést.

-          Drukkolok - mondja a lány. Belőled jó pap lesz.

-          Majd meglátjuk - reagál erre eltöprengően.

-          Honnan tudtad ma, hogy bajban vagyok?

-          Egy felszentelt testvéremet kísértem el halotti kenetet adni fel egy megbetegedett polgárra. Halálos kór terjed az utcákon, és nem tudjuk még, hogy mi okozza. Ő is áldozata lett neki. kezd bele a válaszba. Mindenesetre vigyázz, hogy mit eszel Sargoth városában! tanácsolja még, majd folytatja: - Mikor magamra maradtam, arra

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

A víz megtisztít. Alámerül a habos vízbe, majd újra feljön. Hátrasimítja hosszú haját lapockájáig. A dézsa mellett a plafonnak mered üres tekintetű maszkja. Sok minden van mára mögötte, és alig várja, hogy ledőljön, a kakas kukorékolásáig majd álmában elrendez minden kuszaságot.

Élvezi, hogy egyedül lehet kicsit, mezítelenül, álarc nélkül. Kis hajókkal kalózcsatát játszik a felfehérlő vízen. A halálfejes lobogóval ellátott düledező hajóval nekiront a Rhodok flottának, amelyen Graveth király került nyílt vízen örvények útvesztőjében, amelyet bársonyos lábaival kelt kádjában. Azonban hirtelen mindkét hajó beborul a habok közé, amint Szarka vállait finom kezek ragadják meg, és teljes erőből víz alá nyomják fejével együtt.

Tágra nyílik szeme a rémülettől, annak ellenére, hogy igencsak csípi szemét a hab is, majd vicsorítani kezd a Halál váratlan közeledtével. Buborékok szálnak a felszínre tőle, ám elengedik egyszerre csak őt. Szabaddá vált! Mindenre felkészülten teljes lendülettel áll fel a dézsában.

Eldugottnak hit, menedékházának fürdőszobájában hihetetlen esemény záródik le ő előtte. Egy szerzetes hosszú bottal kezében vasálarcos nőt üt le. Az örök Tisztaságot fogadó férfi és a kádban ácsorgó gyönyörű lány döbbenten néz ezután egymásra.

Mikor a szerzetes észbe kap, hátat fordít gyorsan Szarkának. A bejárati ajtót belülről becsukja, majd elé támaszt egy széket. A botját maga mellé helyezi, útra készen, majd nyugodtan néz maga elé, mint egy vándorprédikátor. Kicsit liheg a fáradtságtól vagy az izgalomtól? kérdezi magában a tolvaj, őt nézve.

-          Öltözz fel! utasítja a szerzetes.

-          Minek? kérdezi Szarka felnevetve. Nézd csak meg, hogy mit hagysz ki! szórakozottan csípőre teszi kezét. Ha zavar a látvány miért nem mentél ki az ajtón?

-          Beszélnem kell veled. Azzal, hogy itt maradtam, ennek egyértelmű jelét adtam. feleli. Másrészt pedig lehet, hogy társa van neki. szabad kezével a földön heverőre mutat.

-          Igazad van, padre! szól kacagva. Egész jól érzi magát talán azért mert az imént majdnem meghalt, de most újra megmentették. - Nos először felveszem azt, ami nélkül nem élnéd meg a feloldozást az alól, hogy megbámultál. felveszi az álarcot.

Elkezd felöltözni. Hangtalanul lép át a vasálarcos teste fölött, hogy ruháihoz minél hamarabb hozzájusson. Húzza kicsit a másik idegeit, mert nem akarja, hogy a másik tudja, hogy hol tart az öltözködésben.

-          Hagyj, találjam ki - beszél közben a baráthoz. Berontottál ide, megláttad, hogy egy buggyant nő víz alá akar fojtani, és megmentettél. Így van?

-          Így van, hölgyem.

-          Megjegyezted az arcom? kérdezi kicsit emelkedettebb hangon, de azért emberségesen.

-          Örökre. válaszolja.

A barát őszinte válaszának jutalmául ismét hallhatja a tolvaj gyöngyöző kacaját. Megjegyeztem minden porcikád. Isten bocsássa meg mondja magában a szerzetes. Közben megérzi a padló finom emelkedésén, hogy Szarka már csizmáját is felhúzta.

-          Megfordulhatsz, bolond! hallatszik csipkelődő hangja a másiknak mögüle.

 Összerezzen, amikor a tündéri szépségből egyszerre csak a hírhedt rabló áll előtte ismét. Félrenéz, kerülve a rémületes maszk látványát, mintha a szemébe sütött volna a Nap. Szarka türelemmel megvárja, míg a férfi összeszedi magát, és újra jó pásztorként néz ismét rá. Mikor ez megtörtént, kicsit kisegíti szavaival még. 

-          Nézz a szemembe - suttogja Szarka lágyan. Mond el, hogy mit látsz! kéri tőle.

A barát szép szál legény, és egy fejjel legalább magasabb tőle. Mégis az előbb, átvitt értelemben, kisegér méretűvé kezdett összezsugorodni a kámzsás ő előtte. Most viszont a zöld szemekbe visszatér az őt jellemző szent fény, amivel az ő lázasan csillogó gesztenyebarna megértésre vágyó tekintetét felismeri a szemrések ablakában.



__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

LittleCarolyn

Köszi a véleményt!smile Az a gond, hogy nem hajlandó kitenni írásjeleket, bármit is próbáltam ki, hogy úgy tegye be a fórum a szöveget, ahogy azt  a wordben megírtam.

Valaki tud erre megoldást, hogy az legyen a fórumban amit a wordből átmásoltam? Írásjelek és három pontok, amik számítanak.

---

Újabb írásom

 

Szarka kalandjai

 

szarka.jpg

Péntek, 2011. május 6.

Mindhalálig Barát

 

Ki osztott szét ennyi álarcot? Miért jutott még az igazságnak is? Az ő maskaráját én lerántom, mert neki nem jár. Tudod, hogy mi a legnagyobb bűn? Az a fajta, amely legnagyobb jóságnak, ártatlanságnak, és szende ábrázatnak álcázott. Érthetőbben fogalmazva: ha úgy teszel bűnt, hogy jó cselekedetnek álcázod. A bűnt elkövető megbűnhődik, a kísértő kétszeresen szenved, de aki ezt követi el, annak megbocsátani se lehet életében, ha nem vallja be.

 Hamvakon sírt minden éjjel az ég, amikor ő visszatért emlékezni a vesztőhelyre. Nézte a múltat, a füst emésztette történelmet. Elvették tőle őt mindörökre. Egy éjjel azonban kérdéssel tért vissza, immár nem zokogó kislányként, hanem bosszútól szomjazó kamaszként. Megelevenedett démonnak érezte magát, akinek bosszút kell állnia.

Ama rettenetes napon gondosan kiválasztották és felkészítették a vesztőhelyet. Készültek a nagy eseményre. Tudták-e, hogy mit fognak tenni? A cölöpöt a falu mellé helyezték el egy magaslaton, abba az irányba fordítva be, amerre a Nap éppen lenyugvóban volt. Köveket helyeztek el a megrakott farakás köré, kisebb árkot is ástak, amelyet vízzel töltöttek fel, mivel ekkorára tervezett tűz könnyen elszabadulhatott volna.

A tömeg kivonszolta őt. Saját községe, ahol született, ahol élt, most az akarta őt máglyán elfelejteni. Siettek. Olajjal öntötték le, majd fáklyákkal visszaküldték őt a meggyőződésük szerinti helyre, míg a Naplemente tartott. Nem akarta magára hagynia utolsó perceiben, de el kellett menekülnie.

Elhagyatottságában a fából készült álca, a sárban, az változtatta meg tűzre vetett Sorsát. Az álarc védte meg a Haláltól, az Éjszaka lett a barátja, és a Káosz vált lelkiismeretévé. Az Anyját viszont nem helyettesítette semmi. Visszatért oda tehát egy nap, a kérdéssel.

-          Bosszút álljak érted? kérdezte fegyvereivel kezében, és bosszútól forrongó vérével.

Szíve azonban nem dobbant együtt ezzel a gondolattal. Térdre rogyott ekkor, letépte magáról a maszkot, és dühödten zokogott. Csendes, de misztikusan erős szél visszasodorta kezéhez a sárban lelt leplét.

-          Lenne értelme? hallotta a hozzá intézett kérdést.

Fölkapta fejét, de nem látott senkit. Ki válaszolt? Szarka kezébe vette az álarcát, és visszahúzta fejébe.

-          Semmi, Anyám. felelte, és békével szívében távozott.

Volt egy fiúm. Még az első tolvaj klánomban, amely felnevelt, és tolvajt faragott belőlem. Egyszer azt mondtam neki, hogy ha ő meghalna, mondjuk, elkapná Ragnar király katonái, akkor én nem is tudom, hogy mit tennék. Miközben érzelemtől hevesen ennek kifejtésén gondolkodtam - a világ felégegetésétől kezdve az öngyilkosságig minden eszembe jutott -, csak legyintett. Azt mondta, hogy semmit, mert nem lenne értelme.

 


-- Edited by Qwenor on Friday 6th of May 2011 10:44:23 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 6th of May 2011 10:47:47 PM



-- Edited by Qwenor on Friday 6th of May 2011 10:48:43 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 3
Dátum:
Qwenornak ^^


Szia Qwenor! Még új vagyok,de azért gondoltam,hogy írok néhány sort a novelláidról,mert szerintem ennyit megérdemelsz,ha már veszed a fáradtságot és megírod =) Már ezzel is gazdagabb lesz a világ,szal köszi,hogy írsz ^^ Az olvasás közben nekem az volt az első észrevételem,hogy nagyon élénk a fantáziád,és ez szerintem tök jó,mert ahogy észrevettem itt-ott,elég sokan próbálkoznak az írással,de fantázia nékkül ez nem igazán jön össze nekik. Neked viszont nagyon gazdag a képzeleted és nagyon jól ki is használod.  Arról nem is beszélve,hogy a szókincsed is elég nagy,valószínűleg sokat olvasol,ez megint egy jó pont...Úgy gondolom,hogy ahhoz,hogy valaki jó író legyen,először sokat kell olvasnia =) Szal nagyon tetszik a sztori,a stílusod,meg az egész xD. Egyetlen dolog zavart,de nem nagy hiba...de mutatok példát is:

"-          Ne haragudj, ha megsértettelek! kér bocsánatot a másiktól. Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok."
annyi a problémám,hogy amikor van egy párbeszédes rész,és az egyik szereplő közben csinál is valamit vagy neked van megjegyzésed,akkor nem mindig vezeted be,illetve zárod le azt a cselekvést/megjegyzést..erre gondolok:

  "-          Ne haragudj, ha megsértettelek! - kér bocsánatot a másiktól. - Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok."

szal csupán ezek a kis kötőjelek hiányoznak nekem,de ez sem nagy probléma,csak gondoltam szólok =) de egyébként meg nagyon ügyes vagy,csak így tovább! =D
pááá! 



__________________
"Amint elkezd az ember azzal foglalkozni,hogy mit gondolnak róla mások,elfelejt önmaga lenni."


Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:
RE: Novellaíró pályázat


 

Kérdezni ráér később, ma már úgyis majdnem meghalt értük. Talán meg is halt ki tudja. Szarka kardot ránt, és felüvölt harciasan. Utat törve felugrik, és kettéhasítja az első útjába kerülő nord harcos fejét. A tolvajhercegnő sebesen és vért fakasztva vág utat, hogy folytassa útját.

 

                                                                                                                  Vége

 

526248.jpg


__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

-          Persze, hogy zavar.

-          Tiszteletreméltó a közvetlenséged. Téged nem némít el a halál szele sem. közelebb lép, majd végigsimít a másik maszkán vörös körmeivel.

-          Az félhet a haláltól, aki egyszer is kívánta a másikét.

-          Előbb te voltál fölényben, most én vagyok. visszahúzza kezét. Persze azért van különbség nem igaz? Te nem ölnél embert, ezt mindketten tudjuk rólad. Rólam viszont mit tudsz?

-          Semmit. mondja, majd felsóhajt, és így szól: - Csak annyit kérek, hogy te ölj meg! Olyan öljön meg, aki tudja, hogy kit öl meg.

Nem tudom ki ez, de a szavai azt mutatják, hogy ismer engemet. Számára nemcsak egy maszkból tűnik el az élet lángja, hanem valódi szívet állít meg. A legtöbben ezzel a feltétellel hajlandóak a Halál közeledtét elfogadni, hogy az érkezése úgy történik, hogy ismerték őt Életében. Ez a nő ismer engemet annak ellenére, hogy ellenségem, azt kívánom ma éjjel ő legyen az Öreg Kaszás.

-          Megtisztelő felkérésedet nem fogadhatom el. válaszolja, majd a zsiványok vezetőjének a fülébe súg valamit, majd folytatja az útját, maga mögött hagyva a vergődő útitársát.

Tévedtem. Úgy látszik, még annak a szemében is csak egy álarc hull alá talán ma éjjel a semmibe, aki látszólag ismer. Maszkként jöttem az erdőbe, és maszkom lesz sírom is. Jönnek majd a férgek, akik halálom után bizonyítják, hogy ember voltam, és felzabálnak mindenestül. A lakatlanná vált álarcot majd megtalálja egy újabb árván maradt síró gyermek.

Szemügyre veszi a feléje közeledő rablóvezért. Rajta is álarc van felismeri őt ő Sáska. Valamikor régen egy klánban kalandoztak együtt. Egyszer azonban kiváltak onnan, és saját céhet alapítottak. Sáska egy nap fellázadt ellene, megelégelte, hogy egy nő a vezérük, és akik vele tartottak, azok mind kiváltak a Végzet Árnya csapatból. Sáska nem elégedett meg ezzel, megfogadta, hogy Szarkát kézre keríti és végez vele. Mivel vette rá Fekete Özvegyet, hogy csapdába csalja őt? Továbbá Fekete Özvegyet, hogy-hogy nem bántják? Sőt még valamit súgott is nekik. Talán valami okos tanácsot, hogy miképpen bánjanak el ő vele.

-          Nocsak! Ki van itt? Csak nem Szarka? kérdezi gúnyosan felnevetve a férfi. Egy zöld lepel takarja el csak arcát. Olyannak hat kicsit, mint egy kísértet. Övén két csatasarló csillan meg a jegesedő éjben.

-          Ti fosztottátok ki teljesen mi utánunk Vaveyeg falut? kérdezi érdeklődve Szarka a múlt hétre gondolva.

-          Nem mi voltunk - feleli Sáska. - Tengeri rablók tehették véleményem szerint, de örülök, hogy rád fogták. Te úgyis szeretsz híres lenni. egy csapattársától elkéri annak husángját, majd erősen rácsap a foglyul ejtettre. Miután felnevet a másik visításán, folytatja gondolatát: - Most már olyan híres lettél, hogy még a törvény szerint is akárki megölhet téged.

-          Téged is nem tartozol se városhoz, se faluhoz. Egyetlen királyságot sem szolgálsz portyázásaiddal. Közöttünk csak az a különbség, hogy neked sokkal több okoskodást végig kell hallgatnod, mielőtt felakasztanak Ragnar király előtt. A koronát viselő, a törvény védelmét élvező, legnagyobb szélhámos és kizsákmányoló előtt.

-          Akkor készíts helyet a Pokolban! mondja Szarkára mordulva mérgesen, és újabbat rácsap a lányra.

Az ütés a fejét érte, és pillanatok alatt lepi el szellemét a hűvös sötétség. Ahogy megérkezik az éji honba, maga előtt látja a feketébe öltözött boszorkányt, aki még elköszön tőle: Örök éjt, kedves! Örök éjt örök éjt.

Álarca fehér kavicsokra hull. Megérkezett. Saját arcával, rablóruháját a fehér kapu mögött hagyva indul el egy gyönyörű kápolna felé varázslatos ligetekben lépkedve. Eliza fut oda hozzá először, és tündöklő fényekké válnak mindketten, miközben átölelik egymást. Milyen jó, hogy megmentettelek. Milyen jó, hogy az ifjú novícius oly határozottan a lelkemre kötötte, hogy megmentselek. Milyen jó látni és érezni, hogy boldog vagy és nem haragszol senkire sem. A lány valódi arcán könnycsepp szalad végig.

Esőcseppek térítik eszméletéhez, és nagy csatazaj. Hova tűnt a Mennyország? Arcához kap, és a maszkot tapintja ki magán, akit senki nem vett le róla. Sárban és vérben térdepel. Körülötte az angyalok karát halálsikolyok váltják fel, és velőtrázó üvöltések. Forog körülötte a világ megpróbál fölkelni, de erőtlenül visszaesik a tajtékzó földre, majd elhányja magát a feltámadástól. Nem túl jó kezdés ez egy háborúban.

Mély lélegzetet vesz, majd felnéz. Ragnar, a Nord király, a sereg élén, Sáska hadára rontott a Sargoth városa felé vezető úton. Szarkában ekkor tudatosodik, hogy valóban él. Egyszerre csak odalép hozzá egy nyurga alkatú ifjú a zűrzavarból, és a kezét nyújtja felé, hogy felsegítse. Isten fizesse meg ez Aelred Aelred az ő csapatából való. Hogy kerül ide?

-          Mi történt? kérdezi Szarka, miután felsegítik őt.

-          Később elmondom - válaszolja Aelred. Vezérem - fogja meg a tolvajhercegnő vállát. Vezess ki innen! Én nem tudom a kiutat a zűrzavarból.

-          Gyere barátom - suttogja hálatelt hangon.

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

-          Szarka ezennel megátkozlak légy te is boszorkány! varázsszavait követve, szembefordul a zsivánnyal, majd markából a kinyújtott kéz tenyerébe ejti a nyakláncot.

Egy átkozottnak gondolt tárgy cserél éppen gazdát. A rabul ejtő ezüstszemek megcsillannak kettőjük marka között. Kígyózva esik, mígnem először a félhold pihen el a tolvaj tenyerében, és köréje pedig csillagokként hullnak alá a kis gömbök az összetartó zsinegen.

-          Köszi - zárja markába Szarka a másik értékét, ezzel azt örökre magának tulajdonítva. Tudod-e hogy más rabló, vagy akár még egy helybéli is, már kivágta volna a nyelved e szavak hallatán?

-          Tudod-e, hogy másnak az életem árán se adtam volna oda ezt a nyakláncot? kérdez vissza továbbra is méltóságosan Fekete Özvegy.

Szarka a tőrét most már visszateszi tokjába, hiszen a másikat már nem kell fenyegetnie. Felveszi magára a nyakláncot, és egyúttal hátrébb is lép a boszorkánytól, hogy végigmérje őt még egyszer. Széltől kócos hosszú fekete haja, jéghideg tekintete sápatag arcában, és hűvös viselkedése igazolja szavait. Ez a nő talán tényleg meg van róla győződve, hogy ő nagyhatalmú boszorkány.

-          Hálából adtam neked. mondja Fekete Özvegy, megtörve a csendet. Amiért megmentetted Elizát.

-          Honnan tudsz róla? kérdezi meglepődve, mert senkinek nem beszélt erről.

-          Kövess, és megtudod. mondja, és bizarr módon, fölényes mosoly kerekedik ki arcán.

A boszorkány elindul folytatva félbehagyott útját, mintha nem is érdekelné őt, hogy egy felfegyverzett banditának fordít ily könnyedén hátat. Szarka viszont követi őt, hiszen, hogy ne foglalkoztatná az, hogy egy egészen személyes magánügyét egy jött- ment átkozódótól hallja vissza. Megkerülve a maga oldalán egy széles pocsolyát, melléje szegődik az úton. A maguk mögött hagyott pocsolya víztükre itt-ott horpadni, ugyanakkor hólyagosodni látszik, amint szemerkélni kezd az eső.

-          Ismerted Elizát? kérdezi tőle nyugtalanul.

Fekete Özvegy viszont nem válaszol. Fél kézzel tartja táskáját, hogy ne váljon annak tartalma a szél játékává. A fáról leugró, és őt megfenyegető, majd melléje szegődött útitársa egyre csak kérdezgeti őt, de ő hallgatagon, gondosan ügyelve lépéseire az úton, egyre csak halad előre vele a rengetegben.

-          Eliza szerintem kicsit sem hasonlít rád - folytatja a tolvaj fel nem adva a kíváncsiskodást. Te egy jégkirálynő vagy, ő viszont egész szende teremtésnek tűnt, míg meg nem halt. Egy közösségből ismertétek egymást? Válaszolj már!

Mikor látja, hogy hasztalanul vallatja, próbál témát váltva szóra bírni őt:

-          Hálából adtad a nyakláncot? Ezt mondtad, ugye? Akkor miért átkoztál meg? Hogy is van ez?

A boszorkány továbbra is konok hallgatással megy útjukon egyenletes tempóval. A Kwynn falu felé vezető útról letérve az erdő mélye felé veszik az irányt. A tolvaj várva kérdéseire a választ még mindig követi még a sűrűbe is. Észrevesz egy figyelmeztető jelt, méghozzá emberi koponyákat lát az első fák ágain. Halkan kopogni kezdenek bennük az egyre szaporább esőcseppek.

-          Láttad az első fáknál a koponyákat? kérdezi kicsit aggódva Szarka Özvegyet. Ezek nem jó jelek ránk nézve.

-          Csak rád nézve felel kicsit flegmán.

Türelmét vesztve Szarka dühödten gyorsít tempóján, és kinyúl karjával, hogy megállítsa őt. Szeretné visszanyerni előnyét, amikor kénytelen volt válaszolnia neki. Ahogy megragadná őt, a boszorkány kitáncol hirtelen, szembefordul ő vele, és sietve hátrál el tőle. Meglepődik a tolvaj, majd utána lép, ám ekkor kicsúszik alóla a talaj háló dobja fel és ejti csapdába őt.

Több embert is elfoghatnának ezzel, és talán nemcsak őt várták ma éjjel ide. Tehetetlenül vergődik, és mérgesen vicsorít most az elmosolyodó Fekete Özvegyre. Kezdettől csapdába akarták őt csalni?

-          Oly sok kérdést tettél fel, drága, hogy nem is tudom, mire feleljek. mondja, majd közelebb lép a hálóhoz. Láthatóan mulatatja a másik tehetetlensége. Emelkedett hangszínjén érezhető ez, de érzést továbbra sem látni rajta.

Zsiványok érkeznek sebes léptekkel, körbe zárva őket. Szarka behunyja szemét, elkezd légzésére figyelni, majd higgadtan figyeli a cselszövőt. Mint egy valódi pók, hálójával mozdulatlanná tette őt, bebábozta, és most kicsit kínozza is önelégültségével, mielőtt a méreggel örökre elhallgatatja kérdéseivel együtt.

-          Akkor csak egy kézenfekvőt teszek fel most. Miért akarod megölni azt, aki megmentette Elizát? kérdezi és nagy nehezen, de úgy mozgolódik, hogy végül a szemébe tudjon nézni.

-          Nagyon jó kérdés bólint elismerően. Zavar, hogy most én vagyok fölényben? Eddig te voltál.



-- Edited by Qwenor on Wednesday 4th of May 2011 08:23:13 AM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

Hihetetlen az, ami múlt héten történt. Mély részvéttel hallgatott Qwenor mögött, miközben a férfi karjaiban Eliza kilehelte lelkét. Ott, abban az órában tudta meg, hogy ismerték egymást. Mindent az utolsó pillanatban tudott meg. Nem tudták megmenteni Elizát, túlságosan meggyötörték őt a falubeliek valószínűleg, de nem haragszik önmagára.

Mindent megtett a lányért, és örül annak, hogy nem kellett egyedül távoznia neki a jobb világba. Olyan régóta a vadon lakója, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy valóban kell lennie a természet kiválósága mögött egy láthatatlan elrendezőnek. Talán igaza van azoknak, akik ismerik a Bibliát, hogy valóban eljuthatunk egy Édenkertbe. Talán Eliza most már egy olyan helyen van, ahol nincsenek előítéletek, nem kell senki előtt fejet hajtania, és nem kell sóvárognia többé. Ebben a különbség nélküli a papok szerinti békés helyen, talán majd Qwenorék viszontláthatják majd egymást.

Bármit is hisz, együtt érez a férfivel. Qwenor szemében nem látott könnyeket aznap éjjel, de olyan csendben volt, ami többet mondott minden szónál. Nem is állt az útjába, csak megérintette a vállát részvéttel, majd eltűnt az éjszakában csapatával.

Közeledik a préda. Áldozata nyakában ezüst csillog, Szarka számára kedvelt szimbólummal. A Félhold a kedvenc holdállása. Föltekint az égre, ahol rámosolyog az ég a készülődő viharfelhők halovány takarásában. Ideje lecsapni.

Rettentő álarc mögül csillanó tekintet követi a sötét talárban éjnek idején sétáló hófehér bőrű hölgyeményt. Bal vállán tömött batyut igazít meg magán a kísértetiesen felkerekedő szélben. Szarka elvarázsolódik eközben a nyaklánc láttán, és érzi magában a hívást, hogy bármi áron megszerezze tőle.

A terve az, hogy hátulról elkapja, és egy laza mozdulattal letépi nyakából az apró kincset, majd berohan a sűrűbe. Azonban kiszemeltje éppen az ő ága alatt megáll, és innen néz körül, mint aki rosszat sejt. Változtat tehát ötletén, és megveti lábát a fa törzsén, miután majomszerűen kapaszkodik az eddig őt tartó ágba, majd oldalról lepi meg. Innentől már a reflexek döntenek miközben egészen halk és könnyed léptekkel a nő árnyékává válik, két kezével már nyúlik is ki az ékszerért, azonban az utolsó pillanatban észreveszik őt. Jéghideg, szinte túlvilágin vérfagyasztó méltóságosan hűvös kék lélektükrökkel találja magát szemben, ezért sebesen változtat mozdulatain.

Jobb tenyerével betapasztja a nő száját, majd háta mögé pördül, és baljában felfénylő tőrét a torkának nyomja. Foglyának vékony szemhéjai magasra szöknek a meglepettségtől, de nem esik kétségbe, csak megadóan felemeli egyik kezét, amolyan egyértelműen gőzöm sincs ki vagy, de győztél, és nincs szándékomban ellenkezni, csak hagyj életben! Jó? módon. A levegő közben egészen lehűl körülöttük.

-          Szép estét, hölgyem! köszönti dallamos hangján őt Szarka. Sétálgatunk? Talán gombát gyűjtünk? kérdezi őszinte érdeklődéssel. Most elveszem a kezemet a szád elől, hogy köszönthesd a mindenki által hőn szeretett Szarkát. Tisztelettel kérlek azonban, hogy ne kiáltozz! mondja, majd lejjebb siklik keze, és a másik jobb karját ragadja meg, hogy ne tudjon megmozdulni.

-          Örök éjt, kedves! köszön vissza a másik várhatóan hűvös hangján, ugyanakkor egészen kimérten a személyes hangvétel ellenére. Haloványan érezhető félelem csak a beszédének üteméből. Szarka? kérdezi, majd meglepő módon így folytatja: - Tartom szerencsémnek. Nagy csodálód vagyok. Nem fogok elfutni, nem fogok neked támadni, és nem fogok kiáltozni csak eressz el, kérlek! utasítja végül nyugodt hangon.

-          Ajánlom is! szól felszólítóan, de eleget tesz a kérésnek. Elengedi, majd miután a nő szembefordult vele, folytatja vele a beszélgetést: - Te ki vagy?

-          Én Fekete Özvegy vagyok, a boszorkány. mutatkozik be.

-          És gombát gyűjtesz?

-          Nem - mondja és rámosolyog a tolvajra. varázsolni megyek.

-          Értem - bólint. Egész mulatságos elfoglaltságnak hangzik részemről nem is akarlak feltartani a mókában csupán csak a nyakláncodat kérem! adja elő türelmes kedvességgel követelését.

-          Nem félsz egy boszorkánytól lopni? kérdezi kis gondolkodás után.

-          Nem félsz egy nyakláncért meghalni? kérdez vissza. Eltöpreng pillanatra, majd csengő hangján felkacag kicsit, és így válaszol: - Papokat is raboltam már ki. Ha Isten szolgáit nem kímélem, miért pont az Ördög kegyeltjeivel kivételeznék?

-          Jól beszélsz. szól, majd hátat fordít Szarkának, és felnéz az ég aranyló szemébe. De nem tartom magam az Ördög csatlósának.

-          Ne haragudj, ha megsértettelek! kér bocsánatot a másiktól. Én csupán egy szemtelen tolvaj vagyok.

-           Engemet nem lehet megsérteni. feleli legyintve. Annak ellenére, hogy nem vagyok az Ördög csatlósa, attól még átkozott vagyok. Minden boszorkány átkozott, és amit mi birtoklunk, az velünk együtt átkozottá válik. hátranyúl kezeivel, majd kikapcsolja a szemeket egymásból nyakláncán. Te is átkozottá válsz, ha ezt most átveszed!

-          Azt akarod mondani, hogy boszorkánnyá válok? kérdezi nevetve, és közben kezét nyújtja a nyakláncért.



__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

Elkészült az újabb írásom. smile

 

Szarka kalandjai

 

 

Szombat, 2011. április 29. Szerda, 2011. május 4.

 

 

 Feltámadás

 

 

 

 Tudod, hogy ki vagyok? Kedves kis csitri, vagy útonálló? Tudod, hogy te ki vagy az én szememben? Érdekel, hogy ki vagy egy maszk szemében? Ennek a világnak nem vagyok más, csak egy rettentő álarc. Ha e világ mögé akarsz nézni, vedd le először a tiédet.

Menekült a rengetegen át, mert mögötte rettentő dolgot művelt a törvény. Égig érő tűzben égetett el valakit, akit az előtt szeretett, hogy új életet kezdett az álarc mögött. Magára maradt, és üldözői a nyomában voltak, és döntenie kellett a Sors egy álarcot ejtett el a sárba, amelyet akkor talált meg, mikor nyakig alámerült benne, mert egy farönkben vagy kőben elesett, amit nem látott önön könnyeitől. Elesettségében felvette, és banditaként kelt fel.

Nézz tükörbe, és utána kövess. Elítélhetsz, de ha elítéled a káoszt, akkor nem készülhetsz fel a törvényeire. Én ezt onnan tudom, hogy már egy vagyok vele. Tudod, hogy kivel beszélsz éppen személyemben? Nem? Akkor én se.

Fekete kesztyűjén gyöngyözni kezd a vére a fickónak, akit jobb horoggal talál képen a kocsmában. A férfi teste ráesik egy asztalra, és a lendülettől ezek után beborul a székek közé. A maszkos rabló megragadja a földre került grabancát.

-          Kifáradtál, tuskó? kérdezi, és lehajol a szerencsétlenhez, miközben befeszíti bicepszét és közelebb húzza magához.

-          Mi a fene vagy te? kérdezi félájultan a kiütött, alig bírva beszélni és eszméleténél maradva. - Fantom vagy démon?

Körülöttük jócskán elszabadultak az indulatok. Csupán az erszényét próbálta az illetőnek elvenni, míg a fogadóstól vacsorát rendel, de rosszul lopakodott ez éjjel, és az illető még azelőtt kicsavarta karját és passzírozta falnak a tolvajt, hogy észbe kaphatott volna. Szarka felsikoltott ekkor az erős fájdalomtól, és azt hitte itt a vég. A férfi viszont ekkor rossz tanácsot kapott a pillanat hevében a belső hangoktól, és haragtól eltelve letépte a maszkot a nőről. Szarka ekkor elvesztette az eszét.

Szarka nem is tudja, hogy hogyan, de minden fájdalmáról megfeledkezve szabadult ki fogságából. Akaratereje és szívóssága istennővé tette a mélyből feltörő, őrülete. Nem elégelte meg visszanyert szabadságát, hanem kemény ütéseket és rúgásokat adott ezután a másiknak, meg sem állva, míg hajszálnyira kerüljön attól, hogy a túlvilágra ne küldje a pasast. Elvének megszegését, és a totális tudathasadást csak az akadályozta meg, hogy valaki a kebleihez vágta az elvesztett álarcot. A halálos ütést az akadályozta meg, hogy automatikusan a maszkért nyúlt, mielőtt az földet érhetett volna. Íme, amikor azt arcába húzta, akkor visszanyerte azt, aki volt.

Mi a fene vagy te? kérdezi jogosan a leütött, miközben fáradó karja aprón remegni kezd, ahogy gondolkodik és tartja is egyszerre az idegent. Csak egy álarc vagyok. Válaszolja magában magának. Másik kezében tőr fénylik fel, melyet az idegen torkához szegez.

Közben bunyójuk másoknak is ihletett adott, és a fogadós már kereket is oldott innen, mígnem a kocsmai verekedés el nem harapózódott a színen. Szarka tudja, hogy szólhat esetleg a faluban állomásozó őrségnek a kocsmáros, úgyhogy emiatt igencsak sietnie kell, mielőtt túlerővel találja magát szemben. Áldozata arca rémülté válik, ahogy az összevert állapot ellenére felfogja, hogy most a démon lehet, hogy elvágja a torkát.

Fantomának szerencsére azonban eszébe sincs ilyet tenni. Azért játékosan csiklandozza kicsit a másik mellkasát, majd lenyesi róla az érmével teli szütyőt, és ezután már zsákjában el is tűnik heti zsoldja, majd egyszerre csak nyoma sincs a megelevenedett szörnyűségnek. Eltűnt a szörny. Mindene fáj, és érzi, hogy nem tud magától felkelni a földről az elemi rettegéstől de él.

Mikor kell abbahagyni a színészkedést? Meddig van időd levenni az álarcod, mielőtt még azt hiszed valóságnak? Amikor pedig letépik rólad a hazugságot, akkor ölnél is varázsvilágod visszaszerzéséért? Ennyik vagyunk, mi maszkosok.

Elbújva lombok között, újabb éji zsákmányt figyel az úton jönni. Ezüst-nyakláncon félhold pihen a fekete ruhában közeledő csinos nő nyakában. Félelem nélkül siet a kietlen felé Ambean faluból ahol az előbb kocsmai bunyót robbantott ki -, mikor már igencsak későre jár úgyhogy ez különös.

Hírforrásai szerint Ragnar király meg fogja látogatni reggel a falut, hogy az adót begyűjtse és megpróbálja kézre keríteni Szarkát, aki egy héttel ezelőtt kifosztotta Vaveyeget embereivel. Akik ugyan nem ők voltak. Szarka csapata a templomot rabolta ki és a falusi elöljárónak a birtokát gyújtották fel egészen. Ezután viszont érkezett egy másik tolvajcsapat is, és ők fosztották ki végül is az egész falut. Azonban mivel őket sem lehetett beazonosítani, könnyebb azt gondolni, hogy ezt is a tolvajhercegnő tette. Nem mintha ezt nehezményezné. Egyenesen hízelgő ez neki.

 

 



-- Edited by Qwenor on Wednesday 4th of May 2011 01:14:20 AM



-- Edited by Qwenor on Wednesday 4th of May 2011 01:14:43 AM



-- Edited by Qwenor on Wednesday 4th of May 2011 01:17:25 AM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Bajnok

Státusz: Offline
Üzenetek: 373
Dátum:

Nincs mit , kiváncsi vagyok a következő történetre . smile



__________________


Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

Ez csupán egy olyan topic, ahol novellát kell írni, és azokról véleményt kell írni. Ennyi.

Egy kikötés van, hogy arról kell írni, ami közösen vagy általam megvan határozva és jóvá hagyva. Jelenleg csak annyi a kikötés, hogy Mount and Blade vagy középkor.

Értelmezés kérdése a verseny fogalma. Én ezen a topicon úgy értelmezem, hogy mindenki versenyzik, aki a kategórián belül tud novellát vagy verset írni.

Továbbá nem is akarok helyezési kérdést csinálni ebből, mert nem szeretném, ha valakit eltántorítana az írástól az, hogy "csak" 2. helyezet például. Ez rossz út a művészetben. Mivel elsősorban ajándékozás a célja a művészetnek.

Ötlet:

Jutalmazni persze lehet. Ha megfelelőnek találjátok, akkor kitehetnétek esetleg a honlapra azokét, akik megérdemlik. Ez egy igen jó kis jutalom. A másik esetleg, hogy a kaszt változhatna az Avatarban, pl. 5 írás - szorgos író

De ez csak ötletsmile 

Rorsahk

Köszönöm a véleményedet. smile Úgy gondoltam, hogy ha legalább egy embernek tetszik kis firkálmányom, akkor folytatom a történetet. Köszi

 



-- Edited by Qwenor on Saturday 30th of April 2011 02:22:41 PM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 9
Dátum:

Akkor nem verseny. (:

__________________


Paladin

Státusz: Offline
Üzenetek: 254
Dátum:

 

Még nem indult verseny, de kösz az oltást.pc.gif

Megj.: nem helyezésre megy a verseny, hanem csak arra, hogy jól érezzük magunkat ezen a topiconsmile



-- Edited by Qwenor on Saturday 30th of April 2011 12:15:00 AM



-- Edited by Qwenor on Saturday 30th of April 2011 12:15:47 AM

__________________

Explorer_(Achievement).png

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
(Csernus Imre)

432446.jpg

Spoiler



Hadvezér

Státusz: Offline
Üzenetek: 2223
Dátum:

A nyertes pedig közös megegyezéssel: Qwenor!! biggrin.gif

__________________
«Első  <  1 2 3 4  >  Utolsó»  | . oldal az 4-ból  sorted by
Gyors válasz

Kérlek, jelentkezz be, hogy gyors választ írhass.

Tweet this page Post to Digg Post to Del.icio.us


Create your own FREE Forum
Report Abuse
Powered by ActiveBoard