Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Hétvégén voltunk egy kis "csapatépítő tréining"-féle izén. Igazából nem mindenki volt munkatárs, egy csomóan meg el sem jöttek, pl. főnökünknek is közbejött valami. Mátrafüreden voltunk egy faházikóban, 12-en. 2-en vittünk 4 íjat, úgy volt hogy majd íjászkodunk is, de aztán nem úgy alakult, nem fért bele az időbe hogy megfelelő terepet találjunk a dolognak. Na meg a szombat délután eltelt kalandparkkal. A többieknek. Én speciel a gyöngyösi kórház sürgősségijén lustálkodtam miközben csöpögött belém az infúzió, megkínzott kicsit a vesevezetékből a hólyagba készülő vesekő... Szóval 2 liter infúzió, fájdalomcsillapító, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő (körbeáll három nővér/aszisztens, a doki közli hogy férfisztriptíz, derékig (urológiai problémánál nem egyértelmű, felülről kezdtem, így értették... ), majd azt mondja hogy egy ideig a vendégszeretetüket élvezem, ne csodálkozzanak hogy 200/130-ra ugrott az átlagnál kicsit egyébként is magasabb vérnyomásom. )
Mindenesetre másnap már legalább 10 km-t túráztam a hegyekben, és a sástói kilátótoronyba is felmásztam.
Azt viszont sajnálom hogy az íjászat is kimaradt, voltak lelkes érdeklődők.

Az "évekig" nekem túlzásnak tűnik, az egy év az beleférhet egy tradicionális íj készítésébe. Hiszen ott kezdődik, hogy lehet hogy hagyománya van a fa beszerzésének időpontjának, és mondjuk egy tavaszi faágban már megindult a keringés, míg az megfelelően kiszárad, kell egy "kis" idő. (A hosszúíjfaragók a fórumban hónapokat említenek.) És hát ez is az íjkészítés része.
Egyszer, amikor még nem íjászkodtam, láttam a tv-ben egy műsort, ami akkor nagyon megfogott. Egy magyar professzor kísérletezgetett a magyar íj rekonstrukciójával, míg végül a tevékenységét siker koronázta. Mert hogy idegen krónikák képei alapján volt csak elképzelés a magyar íjról, de aztán rájöttek hogy a sírokban talált csont- és szarulapokból végül is összejön egy íj nagy része. (Mert a fa és az ín nem maradt fenn.) A műsorról nincsenek pontos emlékeim, vagyis hát lehet hogy egy részét már az olvasmányaim alapján önkéntelenül kiegészítem.
Vágott egy 3 ujjnyi vastag ágat, olyat amiben volt egy "törés", meghatározott szögben. Vagyis inkább azt hiszem, abban a szögben állt ki belőle egy oldalág. (A szög meghatározásába a már említett csont és szarulmezek helyzete és alakja segítette.) Keresett még egy ugyanilyet. Az egyiket meghagyta hosszan, a másikat pedig fordítva "belecsapolta", így egy ilyen formát kapott: \_______/ . Ja, előtte persze megfelelő ideig szárította, és azt hiszem volt szó arról is hogy milyen fa, és mikor kell vágni. (Talán valami olyan volt ami a keleti sztyeppén is él.) A két végét megfaragta hogy az legyen az íj két merev szarva, a közepét megfaragta markolatnak, a maradék részt pedig egészen elvékonyította. (Azt hiszem 1 centi alá. Gyakorlatilag inkább csak hordozó szerepe van a fának.) A belső (a "rajzomon" az alsó) részét kicsit domborúra. Enyvet főzött, nem is tudom végül melyik vált be, a halak léghólyagjából főzött vagy valami más, ezzel bekente a külső (felső) ívet, és erre terítette a szarvas lábszárinát, amit előtte "kiklopfolt" hogy szétteríthető rostokat alkosson. Erre még valami vékony hártyát rakott. (Talán állati belet? Passz.) Az alsó részre szintén enyv került, ezzel ragasztotta oda a szarvasmarha tülökből vágott szarulemezt. Nem tudom hogy magyar szürke marha szarvát használta-e, mert az ugyan jól néz ki a feszti körképen, de állítólag olyat mi nem hoztunk magukkal, az az itt már akkor megtalálható fajták leszármazottja... Na most, a szarvból ha egyenesen csíkot vágsz, az törni fog, mert olyan a szálszerkezete. Csavarodik, ezért kissé "spirálisan" kell vágni. És hogy a megfelelő alakra lehessen formázni, előbb puhítani kell. Ennek is kikísérletezte a receptjét (Talán mongol adatok alapján?), azt hiszem valami tejtermék, talán túró vagy savó volt benne, és még a mész is beugrik. Na, szóval miután ezt így összerakta, kis szaru vagy csomtlemezzel díszítette-erősítette a markoltot, vagy akár a szarvakat is, majd az íj mindkét (külső és belső) oldalára fadarabokat tett, amik persze formára voltak faragva, és jó erősen átkötözte az egészet, megadva az íjnak a végső formát. És jött a száradás, ez sem napokban mérve...
A felhasznált anyagok és az íj formája adja a fegyver nagyszerűségét: A külső íven a szarvasin ellenáll a húzóerőnek, próbálja visszafelé húzni a karokat (erőt adva az íjnak), a másik oldalon pedig a rugalmas szaru tartja, és egyben tolná vissza a karokat, tovább növelve az erőt. A "visszacsapó" volta, hogy leajzva az íjásztól elfelé állnak a karok adják a nagy erőtartalékot, hiszen nem éppen csak meg van hajlítva az íj, hanem már nagy erőt tárol, na meg így amikor elindul a vessző, és tolja maga előtt az ideg, az utolsó pillanatig nagy erővel és sebességgel teszi ezt, nem fog az utolsó centiknél belassulni, mert akkor még mindig nagy erő feszíti és húzná tovább. A visszahajló merev karok pedig... Na, ezt nehéz elmagyarázni, de a lényege az, hogy olyanok mint egy-egy katapult. Hiszen amikor lövéskor a hajékony rész elkezd visszatérni a kiinduló pont felé, a merev kar előrecsap. És amíg a hajlékony kar vége megteszi ezt az utat, addig a merev kar ugyanennyi idő alatt nagyobb utat jár be. Tehát gyorsabban fogja visszahozni egyenesbe az ideget. Márpedig az íjászat sarkallatos pontja a vessző indulósebessége...

Nem tudom valak eljutott-e idáig az olvasásban, de azt hiszem elég lesz az amatőr íjászati előadásból, mert négy óra múlva kelek, és meló után valami csapatépítő izére megyünk hétvégére a Mátrába.

Azért nem minden íjuk ilyen. Láttam egyszer egy versenyen egy kóreai íjat, amit kóreában vett a tulajdonosa. Volt vagy kb. egy méter az egész, és úgy nézett ki mint ha parafából lenne. Persze nem az volt. Az a klasszikus visszacsapó forma volt.
Gondban lennék ha fel kellene ajzanom a képen látott íjat. A törököknek vannak még nagyon visszahajló íjaik, de azokat nem annyira cél-, inkább távlövésre használják. És az igazán visszahajlókat valami keretre feszítve húrozzák fel.

somesznak igaza van . Már egész arzenál van a fórumon. Egyszer találkoznánk, és mehetnénk hódítani .

Még nem, de ki tudja, hogy a vegyész szakról hova jutok majd tovább...

Elvagytok . Nekem fel van akasztva az ajtó fölé, csak széken állva érem el, a tegez a nyilakkal meg a szembelévő sarokban . De van egy régi Wehrmacht-os kar98-ra szerelhető szuronykésem, egy dobókopja, és egy fokos (lehet velük koponyát lyukasztani az biztos). Jah meg egy gázpisztoly . Kell is nekem íj, mikor jön a betörő .

Igazi arzenál.

A betörőnek esélye nincs.

Kösz, egyébként szerintem azért készítik az ilyen veretes öveket, hogy a fiatalság divatjához tudják illeszteni a hazafiasság jelképeit is. Tehát egy Nagy-Magyarországos...miaz övcsat vagy nem tudom ezért teszik fel rá amerikai stílusban.
Szerintem.

0:23-nál ismerős arc (Beren nyílzáporos videóján; elnézést, hogy nem az Idézést nyomtam meg) eddig mindig ottvolt. Egyébként Pesten a Déli-nél van egy hagyományörző bolt, tele íjászattal kapcsolatos dolgokkal, páncélokkal, fegyverekkel stb.
Mellesleg magam is íjászkodok, de hobbiszinten. Elkezdtem Kassainak a sóskúti törzsébe járni íjászkodni, de abbahagytam, mert teljesen máshogy használják, hiszen ők lovasíjászatot oktatnak, és arra készítenek fel.
Nem nagyon értek az íjakhoz, de van egy magyar íjam, és egy szkíta íjam. Azzal kínzom a céltáblát a kertben


-- Edited by JToXiCitY on Friday 27th of August 2010 08:30:42 PM