Lenne 1 problémám ami nem igazán illik egyik topikba sem : ha sokat gépelek akkor a:lefagy a böngészõm és kezdhetem ujra a gépelést vagy b: ujraindul a gépem... és kezdhetem ujra a gépelést, már nagyon idegesit hogy 1 fél oldalt irok és utána ujraindul és kezdhetem elõröl.... :(
Hazajöttek tesómék. Sokat nem láttak, mert testõrök voltak. De a kazahok legalább megkínálták õket csörögefánkkal (vagy forgácsfánk, nem tudom kinél hogy hívják), ami állítólag régi hagyományos kazah sütemény.
Amúgy ez is milyen, hogy elõször egy éves nagy találkozó volt, aztán jó magyar szokás szerint összevesztek, s idén már ezért van külön Magyarok Szövetségés buli meg a múltheti bugaci kurultaj. Mondjuk ez utóbbi csak kétévente van, de azért na. Turáni átok itt is arat.
Bugacon nem voltam, a most következõ hétvégén lesz Bösztörpusztán valami magyar-találkozó, ahol lesznek íjász programok, kézmûves vásár stb, talán oda eljutok majd vasárnap. (Akkor még verseny is lesz.)
Célzás nálam is hasonló, már amennyit én lõttem tradi íjjal. Volt mikor bármiféle célzás nélkül érzésbõl engedtem el a vesszõt, s három simán a sárgában landolt. (terep lõlap 10 - 15 méter, szóval messzebbrõl még nem mertem) Aztán elkezdtem célozni és annyi volt. Jó, ha a vesszõfogót eltaláltam.
Tegnap nyílpisztollyal szórakoztam. Négy CD borítót "felszögeltem" a vesszõfogóra, aztán hajrá 10 méterrõl. Hááát, jó régen nem lõttem már, de azért nyolcból öt - hat összejött. Hülyeség amúgy ez a dart gun, mert hiába félkezes, képtelenség pontosan célozni vele, mivel a keresztíjkar miatt lényegesen erõsebb kilengése van, mint egy légpisztolynak és a ravaszt is nehezebb meghúzni.
Tesómék ma jönnek haza elvileg a bugaci kurultajról, kíváncsi leszek milyen volt.
Nincs legjobb "márka", van aki erre esküszik, van aki arra. A Grózeresek leszólják a Kassai íjakat, akink Kassai íja van az lenézõen mosolyog a Grózer-tulajdonosokra stb. Azért a mostani ismereteimmel én sem Kassait vennék, lehet hogy egy Grózert (nagyon szép magyar íjai vannak), vagy Kádár Laci bácsival csináltatnék pusztai íjat, kiválasztva egy pár szép kart, és szép ívet, hogy ezt hozza össze egy íjon. Esetleg török típusú íjat, bár annak a felajzásától tartanék. Vagy talán mongolt. A Liskány íjakról is csupa jót hallok, de nekem nagyon nem tetszik a szarva.
Célzás meg tényleg érzésbõl az igazi, amikor az íjász már azzal, ahogy feláll a célhoz képest, teljes tartásával céloz, és nem gondolkozik, csak tudja hova fog menni a vesszõ. Na, ezt szeretném én is, de ehhez naponta kellene pár órát lõni...
És visszatérve a török és mongol íjakra: Ópusztaszeren nem lõhettem a longbow-val, mert "ez a rendezvény a honfoglaló õseinkrõl szól". De akkor miért láttam én ott annyi török, mongol, szkíta stb. íjat?
Az 55-ösrõl még nincs kép. Az egy úgynevezett "D-bow", mert a külsõ oldala, ami a célpont felé néz, lapos, míg a felém esõ rész domború, szóval az egésznek D keresztmetszete lenne.
-- Edited by Beren on Saturday 31st of July 2010 09:55:45 PM
Én egy 37 fontos Tóth magyar íjjal lövöldözök, bár nem nagyon értek még az íjakhoz, nem tudom, hogy melyik "márka" a legjobb. Nekem annyi bõven elég, hogy az a 37 fontos kezdésnek tökéletes volt, és még most is az. NEm vagyok egy kemény gyerek, na. Osztályfõnököm szokta tartani az íjászatot a suliban, kb 5-10 méterrõl lövöldözünk, nem nagyon van több hely. Lehetne távolabbról is lõni, csak nem lenne vicces kilõni a háttérben álló mûhely üvegajtaját és ablakait, ha esetleg mellé száll a vesszõ. Célozni nem tudok, meg is kérdeztem oszt. fõnökömet, hogyan is lehet célozni. A válasza egy szó volt: érzéssel.
Én egy 47 fontos Kassai Medve íjjal kezdtem, de azt azért tudni kell, hogy Kassai Lajos nem 28 colon méri az íjak erejét, szóval a "standard" szerint ez lehet úgy kb. 40 font. De aztán áttértem az angol íjra, mert... Hát, nem mondom hogy a háttérben nem húzodott meg az, hogy nem vagyok annyira hasraesve a vadmagyarkodástól. Tetszik nekem a nomád kultúra, stílus, de az hogy egyesek politikát csinálnak a magyar íjból, és megmagyarázzák hogy nekünk még az aztékok is rokonaink, és egyébként a Szent Koronába (ami már az avaroknak is koronája volt, mert persze õk is magyar nép...) bele van kódolva Stonehenge és a Kheopsz piramis koordinátája stb... Na mindegy, elkanyarodtam a témától. Szóval kicsit ez is hathatott rám, de hozzátartozik az is, hogy egyre inkább kezdett érdekelni a középkor, fõként a 10-14. század közti rész, háttérbe szorítva a fantasy-rajongást, és még olvastam is olyan regényt amiben angol íjász volt a fõszereplõ... Na, szóval így lettem boldog tulajdonosa egy 45 fontos fehér jávor hosszúíjnak, Kádár László íjkészítõ munkája. (A poén az, hogy egy hónap múlva beléptem egy íjászklubba, és kiderült hogy Õ a klubvezetõ. ) És bár használom még a pusztai íjamat, azért az angol íj lett a kedvencem. És a hagyományõrzõ íjászat, szóval nekem az olimpiai, csigás stb. íjak nem jönnek be. (Ezt az íjamat feketére lakkoztam, és ezüst griffel díszítettem.) Óriási mázlival (nyertem ) hozzájutottam egy 68 fontos éger hosszúíjhoz, megfogadtam hogy felerõsödök hozzá, sikerült is, lõttem vele 220 méteres lövést stb, de éreztem hogy ez túl sok, túleröltetem magam vele, így aztán Laci bácsinál (mert ezt az íjat is Õ készítette) lecseréltem egy 55 fontos, mocsári éger hosszúíjra. Itt nyer igazán értelmet a "hosszú"íj kifejezés, mert hogy felajzatlan állapotban 205 cm, néha fennakadok a BKV járatain. Visszatérve a tradis íjászathoz: igyekszem is összehozni egy középkori angol íjász öltözetét, ennek része pl. a saját gyártmányú láncingem. Mondjuk az íjászatban nem sokat segít az a rámaggatott 17 kg. A "sorozatban aratott hosszú íjas gyõzelmeim" meg... Egy versenyen 3. lettem, de ott azt hiszem 4-en indultunk hosszúíj kategóriában. Aztán egy távlövõ versenyen ketten indultunk, ott lettem elsõ nagy fölénnyel, és ott lett a sorsoláson az enyém az az erõs íj. A fél évvel ezutáni távlövõ versenyen a korábbi 2. helyezett olyan eredményt produkált, hogy csak néztem, elsõ is lett, én meg 4. a 6 indulóból. Aztán lettem még negyedik négybõl, és 1. egybõl. Ja, és egy kicsit más jellegû versenyen a selejtezõn 30-akármennyibõl lettem a 8., de ott nem volt külön hosszúíjas kategória, végül a kieséses döntõben az utolsó párharcban gyõztek le, szóval 2. lettem. Még egy versenyen voltam, ott nem tudom hányadik lettem, biztos hogy nem dobogós. Célzás az nem megy... Próbálom így, próbálom úgy, de... Még az ösztönös célzás az, amikor néha meglepõ érzékkel kapom telibe amit kell, csak aztán ismételni nem tudok. (Még fix pontot sem tudok meghatározni, hogy hova húzom a nock-ot...) Viszont profi vagyok a saját vesszõim véletlen szétlövésében.
Rorsahk kérdezte privát üzenetben, hogy milyen íjam van. Ilyenekkel tök fölösleges üzenet formájában megkeresni, nyugodtan lehet nyitni topikot, természetesen a legmegfelelõbb helyen. Erre a Taverna részlegünk a legjobb. Ez nem csak az Elder Scrolls olvasók és játékosok tavernája.
Azért nyitottam a topikot, mert nem egy - két ember ûzi itt hobbi és haladó szinten az íjászatot és egyéb "hagyományõrzõ" sportot. Pl. Beren mostantól tudósíthat itt a sorozatban aratott hosszú íjas gyõzelmeirõl.
Rorsahk kérdésére a válasz:
Számszeríjam van, egy 150 fontos hobbi cucc. Olyan 20 - 25 méterrõl szoktam lõni egyelõre. Ennél távolabbról már egy cseppet felé kell tartani a célnak, de hely híján nagyon ritkán lövök messzebbrõl. Többnyire a telken van rá lehetõség.
A számszeríjon kívül tavaly karácsonykor megleptek tesómék egy nyílpisztollyal. Ritkán használom, mert nem egy komoly cucc, de el lehet vele szórakozni, ha éppen a 20. számszer felhúzás után már nincs nagy kedved 21. alkalommal is felhúzni a nagy dögöt.
Bátyámnak van egy kisebb tradicionális íja, nem tudom hány fontos, azzal is szoktam lõni. Ugyanígy sógoromnak van egy 50 fontos Medvéje. Azt is próbáltam már, de emlékeim szerint piszok nehéz volt vele bánni.
Szóval lövök mindennel, ha van rá mód. esetenként légpisztoly is számításba jöhet.