Tegnap végre leadhattam a tesztlövéseket a normann sisakkal a fejemen. Kijelenthetem, az én technikámmal nincs útban az orrvédő, de van akinek nem adnám oda a sisakot hogy viselje lövés közben. És az új, más spine-értékű vesszőim már nem kacsáznak a levegőben, csak ha tényleg nagyon bénán oldok. Szóval most nem kacsázva, hanem egyesenesen kerülik el a célt. Bár voltak nagyon jó sorozataim is, azoknál mindig az új vesszők mentek jó helyre. Haverom meg vett egy új íjat, Farla Nemere. Laminált nomád íj. Elképesztő. 38 font, de a durva az, hogy már az első centinél ezt az erőt érzed, nem úgy mint az én kassaimnál, ahol teljesen megfeszítve érzed az erőt, de az elején még gyengén indul. Nagyon visszahajlik ennek az íjnak a két karja, nagy előfeszítettsége van. Ez jó, mert végig nagyobb erővel tolja az ideg a vesszőt, tehát nagyon felgyorsítja. És hogy még jobb legyen, könnyűek a szarvak, így azokat könnyebb gyorsítani, több erő jut a vesszőre. Komolyan, az azzal a könnyű kis íjjal kilőtt fa vesszők úgy mentek mint ha valami olimpiai íjból kilőtt karbonvesszők lettek volna. (szinte mint a csigás íjnál, hogy látod hogy eltűnt a vessző az idegről, ott van a táblában, de közte alig láttad). Mondjuk sötétedéskor volt egy durva csattanás lövéskor, Zoli a felkarjához kapott hogy "Basszameg, eltört lövés közben a vessző". Aztán kiderült hogy nem, csak elfelejtette az mp3 bal oldali füldugóját bedugni a póló alá, és azt tépte le az ideg, és az ütött akkorát a kezére. (egyszer már járt így egy jobb oldali dugóval, így azt hitte, elég azt elrakni. )
Hétvégén voltunk egy kis "csapatépítő tréining"-féle izén. Igazából nem mindenki volt munkatárs, egy csomóan meg el sem jöttek, pl. főnökünknek is közbejött valami. Mátrafüreden voltunk egy faházikóban, 12-en. 2-en vittünk 4 íjat, úgy volt hogy majd íjászkodunk is, de aztán nem úgy alakult, nem fért bele az időbe hogy megfelelő terepet találjunk a dolognak. Na meg a szombat délután eltelt kalandparkkal. A többieknek. Én speciel a gyöngyösi kórház sürgősségijén lustálkodtam miközben csöpögött belém az infúzió, megkínzott kicsit a vesevezetékből a hólyagba készülő vesekő... Szóval 2 liter infúzió, fájdalomcsillapító, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő (körbeáll három nővér/aszisztens, a doki közli hogy férfisztriptíz, derékig (urológiai problémánál nem egyértelmű, felülről kezdtem, így értették... ), majd azt mondja hogy egy ideig a vendégszeretetüket élvezem, ne csodálkozzanak hogy 200/130-ra ugrott az átlagnál kicsit egyébként is magasabb vérnyomásom. ) Mindenesetre másnap már legalább 10 km-t túráztam a hegyekben, és a sástói kilátótoronyba is felmásztam. Azt viszont sajnálom hogy az íjászat is kimaradt, voltak lelkes érdeklődők.
Én végigolvastam. Érdekes és majdhogynem ezeket mondja a koreai faszi is a riportban. (mivel ő is íjat készít) A nagy különbség igazából az, hogy ő bambuszt is présel közé, meg persze más állatokból és növényekből nyeri az alapanyagot. Ő hal enyvvel ragaszt. Érdekes és szép szakma lehetett ez is. S tudtommal külön volt íj és vesszőkészítő is.
Én meg mostanában - mily meglepő - számszerekről olvasgatok. Tavaly névnapomra kaptam egy igen átfogó könyvet, mely az íj történelmével foglalkozik többnyire, de érinti a technikai dolgokat is. Egy kis érdekesség, ha már így belemélyedtünk.
A középkori számszeríjak közt is volt különbség. Ahogy kardban a toledói acél bizonyult a legerősebbnek és legigényesebbnek, ugyanígy íjkarban is a spanyolok vitték a prímet a mondragoni acél íjkarokkal.
Egyébként végre elkészült a számszerem. Sajnos ki kellett cserélni az íjkart mert megrepedt. Nem egy nagy minőség volt, szóval nem ért váratlanul. De azért még egy - két évet kihúzhatott volna. A lényeg, hogy hosszú kihagyás után végre megint lőhetek.
Az "évekig" nekem túlzásnak tűnik, az egy év az beleférhet egy tradicionális íj készítésébe. Hiszen ott kezdődik, hogy lehet hogy hagyománya van a fa beszerzésének időpontjának, és mondjuk egy tavaszi faágban már megindult a keringés, míg az megfelelően kiszárad, kell egy "kis" idő. (A hosszúíjfaragók a fórumban hónapokat említenek.) És hát ez is az íjkészítés része. Egyszer, amikor még nem íjászkodtam, láttam a tv-ben egy műsort, ami akkor nagyon megfogott. Egy magyar professzor kísérletezgetett a magyar íj rekonstrukciójával, míg végül a tevékenységét siker koronázta. Mert hogy idegen krónikák képei alapján volt csak elképzelés a magyar íjról, de aztán rájöttek hogy a sírokban talált csont- és szarulapokból végül is összejön egy íj nagy része. (Mert a fa és az ín nem maradt fenn.) A műsorról nincsenek pontos emlékeim, vagyis hát lehet hogy egy részét már az olvasmányaim alapján önkéntelenül kiegészítem. Vágott egy 3 ujjnyi vastag ágat, olyat amiben volt egy "törés", meghatározott szögben. Vagyis inkább azt hiszem, abban a szögben állt ki belőle egy oldalág. (A szög meghatározásába a már említett csont és szarulmezek helyzete és alakja segítette.) Keresett még egy ugyanilyet. Az egyiket meghagyta hosszan, a másikat pedig fordítva "belecsapolta", így egy ilyen formát kapott: \_______/ . Ja, előtte persze megfelelő ideig szárította, és azt hiszem volt szó arról is hogy milyen fa, és mikor kell vágni. (Talán valami olyan volt ami a keleti sztyeppén is él.) A két végét megfaragta hogy az legyen az íj két merev szarva, a közepét megfaragta markolatnak, a maradék részt pedig egészen elvékonyította. (Azt hiszem 1 centi alá. Gyakorlatilag inkább csak hordozó szerepe van a fának.) A belső (a "rajzomon" az alsó) részét kicsit domborúra. Enyvet főzött, nem is tudom végül melyik vált be, a halak léghólyagjából főzött vagy valami más, ezzel bekente a külső (felső) ívet, és erre terítette a szarvas lábszárinát, amit előtte "kiklopfolt" hogy szétteríthető rostokat alkosson. Erre még valami vékony hártyát rakott. (Talán állati belet? Passz.) Az alsó részre szintén enyv került, ezzel ragasztotta oda a szarvasmarha tülökből vágott szarulemezt. Nem tudom hogy magyar szürke marha szarvát használta-e, mert az ugyan jól néz ki a feszti körképen, de állítólag olyat mi nem hoztunk magukkal, az az itt már akkor megtalálható fajták leszármazottja... Na most, a szarvból ha egyenesen csíkot vágsz, az törni fog, mert olyan a szálszerkezete. Csavarodik, ezért kissé "spirálisan" kell vágni. És hogy a megfelelő alakra lehessen formázni, előbb puhítani kell. Ennek is kikísérletezte a receptjét (Talán mongol adatok alapján?), azt hiszem valami tejtermék, talán túró vagy savó volt benne, és még a mész is beugrik. Na, szóval miután ezt így összerakta, kis szaru vagy csomtlemezzel díszítette-erősítette a markoltot, vagy akár a szarvakat is, majd az íj mindkét (külső és belső) oldalára fadarabokat tett, amik persze formára voltak faragva, és jó erősen átkötözte az egészet, megadva az íjnak a végső formát. És jött a száradás, ez sem napokban mérve... A felhasznált anyagok és az íj formája adja a fegyver nagyszerűségét: A külső íven a szarvasin ellenáll a húzóerőnek, próbálja visszafelé húzni a karokat (erőt adva az íjnak), a másik oldalon pedig a rugalmas szaru tartja, és egyben tolná vissza a karokat, tovább növelve az erőt. A "visszacsapó" volta, hogy leajzva az íjásztól elfelé állnak a karok adják a nagy erőtartalékot, hiszen nem éppen csak meg van hajlítva az íj, hanem már nagy erőt tárol, na meg így amikor elindul a vessző, és tolja maga előtt az ideg, az utolsó pillanatig nagy erővel és sebességgel teszi ezt, nem fog az utolsó centiknél belassulni, mert akkor még mindig nagy erő feszíti és húzná tovább. A visszahajló merev karok pedig... Na, ezt nehéz elmagyarázni, de a lényege az, hogy olyanok mint egy-egy katapult. Hiszen amikor lövéskor a hajékony rész elkezd visszatérni a kiinduló pont felé, a merev kar előrecsap. És amíg a hajlékony kar vége megteszi ezt az utat, addig a merev kar ugyanennyi idő alatt nagyobb utat jár be. Tehát gyorsabban fogja visszahozni egyenesbe az ideget. Márpedig az íjászat sarkallatos pontja a vessző indulósebessége...
Nem tudom valak eljutott-e idáig az olvasásban, de azt hiszem elég lesz az amatőr íjászati előadásból, mert négy óra múlva kelek, és meló után valami csapatépítő izére megyünk hétvégére a Mátrába.
Mindenesetre baromi érdekes. Én nem gondoltam, hogy vannak ennyire hajlékony íjak. A cikkben amúgy le is írják, hogy lényegesen messzebbre lehet velük lőni, mint a nyugati íjakkall, pedig van köztük csak 1 méter hosszú íj is. Felajzáshoz melegíteni kell meg ilyenek? Mi van? Mondjuk a japán aszimmetrikus bambusz íj is igen messzire vitt. Bár gondolom ehhez az is hozzájárul, hogy a vesszők is könnyebbek.
Egy évig készül egy íj, többnyire ázsiai bölény (water buffalo) tulokból és inakból. A markolat tölgy és eperfa. Hogy rugalmasabb legyen, bambuszt is présel a szarurétegek közé.
Ez az egy év még nem is sok, nem? Én hallottam olyan mongolokról, akik évekig készítenek egy - egy szaruíjat.
Azért nem minden íjuk ilyen. Láttam egyszer egy versenyen egy kóreai íjat, amit kóreában vett a tulajdonosa. Volt vagy kb. egy méter az egész, és úgy nézett ki mint ha parafából lenne. Persze nem az volt. Az a klasszikus visszacsapó forma volt. Gondban lennék ha fel kellene ajzanom a képen látott íjat. A törököknek vannak még nagyon visszahajló íjaik, de azokat nem annyira cél-, inkább távlövésre használják. És az igazán visszahajlókat valami keretre feszítve húrozzák fel.
Még nem olvastam végig a cikket, de az íj minden része állatból készül. Ezért is hívják viccesen élő íjnak a saját íjaikat. (szaru) Az is érdekes, hogy a kínaiak sokáig dongi -nak, vagyis "embereknek, akik jól tudnak lőni" hívták a koreaiakat. Azt tudtam, hogy a félsziget lakói is nagy íjászok voltak.
Nekem a szekrény tetején (mert a vízszintes tárolás ajánlott, állványom meg nincs) pihen egy nomád- és két hosszúíj, a könyvespolc mellé támasztva egy tegezben a vesszők, az épp nem használt vesszők pedig - mint egy vázában - egy régi famozsárba állítva. Meg van jó pár tönkrement vessző is a szekrény tetején. A könyvespolc tetején van két díszkard, egy szablya-szerű és egy kínaipicaos "katana". A könyvek előtt van egy II. világháborús "fenetudjamilyenfajta" bajonett, egy házi gyártmányú hosszú pengéjű tőr, egy agancsnyelű, de csak 7,5 cm-es pengéjű kés (a bicskákat hagyjuk), a konyvespolc mellett egy kisbalta és egy bordás buzogány, a szekrényen lévő könyvek előtt egy fejvadászkard és egy aluminium"pengéjű" tőr, amiért nem szólhatna a rendőr, a használaton kívüli ágy támlája mellé becsúsztatott pengével egy másfélkezes kard, a sarokban valami gyatra lándzsaféleség, a polc előtt a földön a sisak, a láncing, a láncsapka, a lánckesztyűk, a monitor tetején egy kováspisztolyt modellező öngyújtó, a konyhában pedig egy középkoriasított markolatú konyhakés. Na, most azt képzeljétek el, hogy hétvégére feljöttek hozzámék tesómék, két kisgyerekkel. Ezt mind halmozhattam be a tárolóhelyiségbe.
Hú, ha így folytatjuk még rábizonyítják a fórumra, hogy a magyarok nyilai terrorszervezet találkahelye. Mehetek Budaházy után! Valaki esetleg bombákkal foglalkozik? Na?
Elvagytok . Nekem fel van akasztva az ajtó fölé, csak széken állva érem el, a tegez a nyilakkal meg a szembelévő sarokban . De van egy régi Wehrmacht-os kar98-ra szerelhető szuronykésem, egy dobókopja, és egy fokos (lehet velük koponyát lyukasztani az biztos). Jah meg egy gázpisztoly . Kell is nekem íj, mikor jön a betörő .
Kösz, egyébként szerintem azért készítik az ilyen veretes öveket, hogy a fiatalság divatjához tudják illeszteni a hazafiasság jelképeit is. Tehát egy Nagy-Magyarországos...miaz övcsat vagy nem tudom ezért teszik fel rá amerikai stílusban. Szerintem.
0:23-nál a nyílzáporos videón a fafaragó bácsi van, aki mélyen nézett a fakupa fenekére, miközben a 20-30.000 éves boszniai magyar piramisokról mesélt. De gondolom Rá gondoltál, mert Bösztörpusztás videón ennél az időpontnál lovasok vannak távolból fotózva. Jártam abban a boltban, de nekem túlságosan vadmagyarkodós volt. Tök jó hogy van sámándob, veretes öv. süveg meg ilyenek, ezek az őskultúrát idéző cuccok tetszenek. De pl. mi köze van ehhez az árpád-sáv mintás, Nagymagyarországot mintázó amerika típúsú övcsatnak? (Azt hiszem ott láttam ilyet.) Ha honfoglaló elődeinkről van szó, akkor legyen vereckei-hágó formája. Nagymagyarország alakú hazánk kicsit később volt... És azon is lehet vitatkozni hogy mi volt belőle Magyar Királyság, és mi volt külső gyarmat. Ja, és ToXiCitY, üdv a fórum íjászai között!
0:23-nál ismerős arc (Beren nyílzáporos videóján; elnézést, hogy nem az Idézést nyomtam meg) eddig mindig ottvolt. Egyébként Pesten a Déli-nél van egy hagyományörző bolt, tele íjászattal kapcsolatos dolgokkal, páncélokkal, fegyverekkel stb. Mellesleg magam is íjászkodok, de hobbiszinten. Elkezdtem Kassainak a sóskúti törzsébe járni íjászkodni, de abbahagytam, mert teljesen máshogy használják, hiszen ők lovasíjászatot oktatnak, és arra készítenek fel. Nem nagyon értek az íjakhoz, de van egy magyar íjam, és egy szkíta íjam. Azzal kínzom a céltáblát a kertben
-- Edited by JToXiCitY on Friday 27th of August 2010 08:30:42 PM
Énis akartam menni idén (is) Kurultaj-ra, de sajna pont az nap volt a repülőnap . Úgy terveztük, hogy délelőtt repülőnap, délutána meg megyünk ki Bugac-ra. De eltévedtünk kifelemenet a repcsinapról, így 5 km-t kellett gyalogolni () Kecsón, az összes cuccal, így közben még 5 műsört néztem végig a levegőben . A fáradtságtól semmi kedvem nem volt menni. Pedig ha most rágondolok, kár volt kihagyni