Én még nem láttam az általam látogatott kereskedelmi egységekben ( :D ), de ha van némi fád és bõröd, nem lehet annyira problémás összehozni egy egyszerûbbet övre.
De várom már a tavaszt. Ezen a télen alig lõttem. Meg igazából egyedül nincs is nagy kedve az embernek. Most pedig minden adott, felújítottam a vesszõim, vannak tiszta lõlapok, új ideg stb. stb. Még valami kifejezetten számszer vesszõ tegezt kéne nézni. Létezik olyan egyáltalán?
Az szép. Tegnap én is leugrottam a Kerecsenbe lõni, mert az utóbbi idõben nagyon elhanyagoltam a témát. Elsõ sorozatban belelõttem saját vesszõm nockjába, mind Kevin Costner, de amúgy nagy volt a szóráskép. És valahogy zavart a tab. (A háromujjas kesztyû helyett már régóta ezt használom.) Gondoltam, akkor zsebrevágom. És féltávról volt olyan, hogy az elsõ hat vesszõ akkora helyre ment, hogy középen össze tudtam volna markolni õket. (Aztán három vesszõ egy arasszal elment jobbra.) Szóval néha nagyon jó sorozatok jöttek össze, máskor nem annyira. Háromnegyed óra múlva meg egy vérhólyag a gyûrûsujjamon. Gondoltam, ez van, tovább. És az óra végén, az utolsónak szánt sorozatban lövéskor éreztem hogy szakad a hólyag, és vércsepp az arcomon... Hát, ez van.
Beren! Itt most nem az anyagon volt a hangsúly, hanem a kialkításon. Ha lehetett volna, akkor csak magyar íjakat engettünk volna (és azok is hitelesek lettek volna), de akkor az 1800 íjász helyett csak 300-400-an lettünk volna. Ezért kellet engedményeket tennünk. De a longbow már egy kicsit túl nagy engedmény lett volna. Sajna az utolsó a rossz idõjárás miatt így se sikerült annyira jól, mint vártuk. Egy rövid idõre az is kérdéses volt, hogy folytatjuk-e. De aztán végül lettünk kb. 1700-1800-an és így valószínüleg lesz idén is. (el se hiszem, hogy már 2011 van :D)
Tény, hogy tömegesen úgy a XII-XV. században használták a longbow-t, de létezett az korábban is. Max. lehet hogy még nem jöttek rá hogy a tiszafa a legjobb, és alig különbözött a botíjaktól... De hát az én, hegyi juharból hasított, feketére lakkozott hosszúíjam kb. annyiban különbözött egy XIII. századi tiszafa harci íjtól, mind mondjuk egy laminált vagy mûgyanta íj az eredeti szaru-fa-ín íjaktól, szóval ilyen alapon nyugodtan használhattam volna... (Bösztörpusztán pl. lehetett volna azzal indulni a versenyen is, de akkor meg csak azért sem. )
Sziasztok! Ha nem gond ehez is hozzászolnék. :) Én jelenleg egy kis gyenge, 31 fontos Németh laminál íjjal gyakorlok. Ehez tökéletesen megfelel! :) Mivel nem csak simán hagyományörzéssel, hanem életrekonstrukcióval foglalkozom, így nem vehetek akármilyen íjat. Sajnos a Kassai féle íjak nagy része így ki is esik, ahogy jónéhány Grózer Csabától is. Fõleg a szarvakkal van a gond. :) Beren említette, hogy nincs különösen olyan "márka", amit javasolni lehet. Én azt mondom, hogy mostanában valahogy sem a Grózer, sem a Kassai íjak nem valami jók. Ajánlani a Némethet tudom, vagy esetleg más, kisebb íjkészítõ mestertõl valót. De lehetõleg legyen valaki az ismerõsök között, akinek van már íjja az illetõtõl, hogy tud, jó-e.
Beren! A nyílzáporral kapcsolatban: Volt szerencsém a 2008, 2009 és a 2010-es nyílzápor rendezésében, szervezésében részt venni. Pontosabban: a Magyar Attila vezette Õskultúra alapítvány tagja vagyok a mai napig. Az ok, amiért nem engedtünk be longbow-sokataz, hogy a longbow-t jóval késõbb "találták" fel és még késõbb terjedt el. A nomád típusú íjak (mongol, szkíta, magyar, hun, török, stb.), vagy azokhoz nagyon hasonló, illetve az egyszerû botíjak ezzel szemben, voltak alkalmazásban. Szerencsére azért a megjelent íjászok nagy része magyar reflex íjjal lõt. Én inkább az öltözék és a felszerelés siralmas állapotát emelném ki. Na az szó szerint KATASZTRÓFÁLIS! És ez elsõsorban azoknak a boltoknak köszönhetõ, amit te is írtál. A sok szar veretes öves, mindenféle kitûzõvel tûzdelt "vad" "magyar" boltosnak. Sajna csak azért nem tudtuk az ilyeneket kizárni, mert akkor alíg maradtunk volna. De, ha valaki kint volt a legelsõ nyílzáporon 2007-ben és a mostani 2010-esen, akkor észrevehette, hogy van egy lassú fejlõdés. Hálla Tengrinek! (itt tenném hozzá, hogy igen, hiszem az õsi vallást és nem, nem hiszem, hogy a Szent-Koronánknak bármi köze lenne a Stonehenge-hez) Sajna a barantások sem tesznek túlságosan jót az elõzõ problémához (bocs Rorshak, nekem ez a véleményem, amúgy nekem is van barantás ismerõsöm és jól nem okoz gondot). Valahogy nem illik a képbe már maga az egyenruha (merthogy nem létezet). Az anyaguk: mûanyag, a záródás meg tépõzárral mûködik. Ez már egy moder valami és nem hagyományõrzés. (nem tudom, hogy újítottatok-e a ruhákon) Ne hidd Rorshak, hogy fikázni akarlak titeket, csupán szeretnék rámutatni egy nagy hibára.
Örülök, hogy itt is vannak íjászok. Remélem még jó sokan leszünk! :) És sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikerült, csak be kellet pótolnom egy nagy lemaradást. :D Üdv: Leo
Hónap végén lesz a távlövõ verseny, tegnap úgy gondoltuk, erre gyakorlunk kicsit. 90 méterre elvittük a táblát, ott leállítottuk, úgy hogy az "éle" nézzen felénk, mert úgy is csak az a cél hogy a köré képzelt 4 méter sugarú körön belülre érkezzen a vesszõ. Laci bácsi elsõ lövése a tábla élére rajzolt tenyérnyi nyúlfej orra, vagyis a kellõs közepe...
Tényleg, vasárnap akkora bullseye -t lõttem, hogy teljesen meghatódtam magamtól! A lõlap totál közepét lõttem ki. Le is fotóztuk. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak itthon a kertben lõttünk 15 - 20 méterrõl, de azért akkoris szép látvány volt. Életemben nem lõttem még ilyet. Majd beteszem a fotót, ha tesóm átküldi.
A filmben kis egymás mögé felfüggesztett dinnyéket lõnek át és bizony a kiscsaj nyer, mivel kb. ötöt átvisz egy lövéssel. Egyébként ez is jó film, bedobom a topikba a trailert.
El nem bírtam képzelni az elején, hogy mi ez, mikor elõször láttam. Nem tudtam, hogy tényleg mûködõ dolog. De végülis ja, "fejreállt számszeríj".
Amikor elengedi az ideget, az a rúd nem fog elszállni (Max. leesik a földre.), mert azt úgy fogja, hogy a vége túlér az idegen. (Sõt, gyanúm szerint van a rúd végén egy bõrdarab, amire rámarkol. Mert hogy láttam ilyet használatban, ott volt.) Szóval csak az a picike vesszõ fog elszállni, az kapja a szép nagy erõt (Mint láthatod, a jobb válla közelébe húzza az ideget...), és száll mint a veszedelem, mivel kicsi a tömege, kicsi a légellenállása stb. Végigsuhan azon a bevágáson (Ez már-már számszeríj. Azért kell a rúd, hogy elvezesse a vesszõcskét az út elején.), és úgy elszáll, hogy nem is látod.
Ezen a képen is egy ilyen lövést láthatunk. És igen, 508 méterrel odébb ért földet a vesszõ...
Én már nagyon rég lõttem. Egyedül nincs nagy kedvem. Más, mikor tesómmal lövöldözünk felváltva, õ tradicionálissal és számszerrel.
Nekünk a telken van nagy bozótos a vesszõfogó mögött. Lõttünk át már mi is cserjéket. Egyszer kölcsönadtam lövésre a számszert - az volt az utolsó, hogy ilyet csinálok, aki nem lõtt soha puskával sem, annak nem szerencsés odaadni - hát nem talált be a vesszõfogóba, ellenben belefúródott egy fába. Átvitte simán azt a jó pár centis ágat, de megállt benne.
Rossz szõnyeg, tömörített szalmakocka meg ilyenek jók a vesszõfogó mögé, ha már távolabbról lõ az ember.
Ma voltam megint lõni, a szokott hely helyett most a munkahellyel szembeni lovarda szélére mentünk. A célt egy kis fa (cserjés valami) tövéhez támasztottuk, és elég távolról lõttünk. (A végén még 120 lépésrõl is, ott nagy szám volt ha 9 vesszõbõl 2 betalált. ) Elõször is átlõttem a cserje egyik törzsét. Gyakorlatilag hozzászögeztem a nyílfogó szélét. Másfél újnyi élõ fa hasadt ketté, és lógott ki a másik felén 5 centire a vesszõ. Következõ akciónál egy olyan gallyat, ami nem vastagabb mint a nyilam, hasítottam el úgy, hogy lett egy rés, amin átment a vesszõ, még a toll is, és a végén a nock-bandázs akadt el, ott lógótt lefelé a vesszõm. Amit aztán középen kettélõttem a következõvel... És még kétszer lõttem át úgy vékony ágat hogy lógott belõle a vesszõ, egyszer pedig másnak is sikerült ez a mutatvány. Szegény növény... Pedig én végig a nyílfogóra céloztam...