Mi alapján pontoznak? Legutóbb Sóskúton az Endzsel törzs lovasíjász pályáján lõttem versenyt (nagyon amatõr szinten), de ott sem értettem mi alapján pontoznak. Vagy nem figyeltem, vagy nem is mondták.
-- Edited by profail on Monday 21st of May 2012 04:45:44 PM
Ha egyszer lesz idõd (és lassan már pénz is ) akkor nézz majd be a Kurultaj-ra. Kecskemét mellett egy óriási pusztán szervezik minden 2. évben. Ez a Kurultaj egy Magyar-Kazah szövetség, és egyik évben a Kazah törzsfõnökök jönnek ki hozzánk, másik évben a mi hagyományörzõ csoportjaink mennek ki oda. 2-3 napos rendezvények, a legnagyobb hagyományörzõ találkozó az országban. Iszonyat nagy mennyiségõ jurta, vásár, harcbemutatók (van, hogy 50-60 íjász lõ egyszerre) íjászokkal, lovasíjászokkal, rekonstruált csatajelenetekkel stb. A vásárban rengeteg kajálda és elõadóterem (sátor) is van, esténként meg fasza koncertek (Tankcsapda, Kormorán, Kárpátia stb.). Na nem spoilerezek , ha érdekel nézzétek meg, én már kétszer voltam kint és nem, hogy nem bántam meg, de még újra ki is akarok menni.
Van ugye nyáron a 3 napos nagy rendezvény, de kisebb ágai szétszórva mindenhova mennek az országba. Itt minden infó megvan. Nagyon király, akármilyen messze is laktok ezt nem éri meg kihagyni!
Edit: Ja igen, és a sokszáz barantás sem maradhat el.
-- Edited by profail on Monday 21st of May 2012 03:13:04 PM
Délelõtti lövészet a telken, amit egyébként minden alkalommal feltörnek és meglopnak. De jajj nekik, csak kapjuk õket rajta!
Ez volt a táv, messzebrõl nem mertem új vesszõkkel ennyi idõ kihagyás után. Meg lehet, egy távcsõ sem ártana. Tesóm persze lövéskor már nem állt ott.
Felavattam az új vesszõket végre. Azért a régi szépen betalált, az újak kicsit hosszabbak, viszont biztosabb röptûek. Nem véletlen USA gyártmány és dupla annyi kb.
Jaja, az olasz ostromszámszerek elég durvák voltak. De azokhoz azért csörlõt (cranequin, kecskeláb stb.) is használtak felhúzáshoz meg egyéb segédeszközöket. Meg kb. akkorák voltak, mint egy kisebb termetû ember. Anno az olasz városok rendeztek is célbalövõ versenyeket egymás között.
Áh, tudod, megy minden, ahogy szokott, csak valahogy egyre kisebb volumenben. :)
"Nagy íjásznak" nem is kell lenni, sõt, ahogy elnéztem, még "normálisan lõni" sem igen. Forgásban lövésnél a baleset lehetõsége szinte kizárt, az össztûznél pedig annyi önkontroll kell, amennyit egy felfelé, csapatból megküldött nyílvesszõ megkíván, ez egy délután alatt begyakorolható. Az élmény pedig - ha még eddig nem voltál, különösen - életreszóló. :) Idén azt hiszem, én is már csupán egyetlen napra megyek (ami lényegében egyetlen délutánnak értendõ), de ha megyek, az lesz a hatodik emlékérmem.
A középkorban 500 font nem volt különösebben meghökkentõ teljesítmény egy acélíves ostromszámszeríjtól. Bõvebben egy érdekes MyArmoury-s téma errõl itt. Itt olvashattok ugyanilyen számértéket is, csak kilóban... nagyon nem ástam bele magam a témába, ezért személyesen nem is tudnék állást foglalni, de az ötödének se állnék elé. Ennek az alján viszont olvasni érdekes dolgokat, amiket egyelõre nem nagyon tudok, hova rakni.
Tényleg kellene már végezni egy normális, széleskörû tesztet, de hát kinek van ilyesmire pénze, ideje...?
-- Edited by Pras on Wednesday 4th of January 2012 10:28:32 PM
És Pras-nak eszébe jutott, hogy itt is van profilja! Üdv újra itt! Mi újság a Dómon?
Bátyám esetleg megy nyílzáporra, de én nem vagyok nagy íjász. Totál amatõr számszeres vagyok, lövök a telken néha meg a kertben. Tradicionális íjjal meg nem is tudok normálisan.
Magam újabban megint elkezdtem lejárkálni a Csodaszarvasba, és újból kezdek rájönni arra, hogy mekkora jó dolog is már ez az íjászat. :)
Tény egyébként, hogy helyes tartással lõve, vagy akár csak azt gyakorolva (célszerû szerezni egy gatyagumit, azt felkötni az íjra és tükör elõtt gyakorolni, de nem nagyon lazán tartani, mert minden terhelés nélkül az eredmény azért nem ugyanaz lesz, akárhogy is) elsõsorban a hátam küld el melegebb éghajlatra.
Én már megint nagoyn rég nem lõttem. Vesszõket kéne feljavítani, mert megengedhetetlen, hogy három vesszõvel bénázzak. Ez olyan, mint flipperben egy golyó.
Holyaron: Hol volt izomlázad? Mert ha karban, akkor valamit nem jól csináltál.
Ha sokat lövök az erõsebb íjammal (ami akár csak egy órát is jelenthet, mivel a célzás úgy sem megy, szóval ösztönbõl, szinte célzás nélkül eregetem a nyilakat), akkor a hátamat és a vállamat érzem másnap. Ez csak 55 font, a 68 fontosat cseréltem be, mert azután konkrétan a derekam fájt... De általában inkább a 45 fontosat használom. Az már más kérdés hogy ezek 28"-on mért értékek, én meg 31-32"-ig húzom.
Íjat meg lehet venni 30 alatt is, és nem feltétlenül áll egyenes arányban az erõ az árral. Amúgy meg minél erõsebb az íj, annál nehezebb vele célozni. Mivel nem olyan lazán, hanem görcsösen húzod, tartod, az íjtartó kar ellentart a húzókarnak, és amikor a húzás megszûnik, az íjtartó kar hirtelen felszabadul, és kicsit balra lendül stb. Persze, erõsebb íjjal kevésbé kell távoli lövésnél feljebb célozni. (ez sem egyértelmû, számít a gyorsaság. Haverom laminált kis nomád íja úgy küldi a vesszõt, mint valami prof csigás íj.... Szóval Farmosi László "Nemere" típúsú íját ajánlom. Bár formára nekem nem elég tradi. )
Nock-ra nem költök. Nekem ne legyen mûanyag vacak a vesszõ végén, hogy néz ki az egy hagyományõrzõ angol íjász öltözék mellett? Szóval fanock.
Alkarvédõt használok. Egyrészt jól néz ki, másrészt, bár tudok úgy lõni hogy ne üssön oda az ideg, egyszerûbb ha lövéskor nem arra figyelek hogy "jaj, nehogy fájjon", hanem az oldásra. Na meg azért angol íjnak hosszabb az idege, így nagyobb a kilengése is, esélyesebb hogy "bünteti" a helytelen tartást.
Tegez helyett egy zárható vászontokban szállítom a vesszõket, aztán íjászatkor hátul az övembe tûzöm öket. Nem mint ha nem lenne tegezem.
Kegmayer, Holyaron: Nem szeretnék nagyképû lenni (de az vagyok), de én amikor elõször lõttem, sem ütöttem meg az alkarom... komolyabb fájdalmat nem okozott nég egyszer sem az íj. Gondolom én erre születte. Az más kérdés, hogy célozni a mai napig nem tudok, pedig már két éve van íjam... viszont olyan szerencsés a kezem, hogy nem is kell tudnom célozni. Elvégre hülyéké a szerencse.
Amikor elõször lõttem én sem ütöttem meg az alkarom. De kb. 50 nyíl kilövése után már fárad az ember és elkövet hibákat. Olyan kegyetlen izomlázam volt utána, hogy a karom is alig bírtam mozgatni napokig
Kegmayer, Holyaron: Nem szeretnék nagyképû lenni (de az vagyok), de én amikor elõször lõttem, sem ütöttem meg az alkarom... komolyabb fájdalmat nem okozott nég egyszer sem az íj. Gondolom én erre születte. Az más kérdés, hogy célozni a mai napig nem tudok, pedig már két éve van íjam... viszont olyan szerencsés a kezem, hogy nem is kell tudnom célozni. Elvégre hülyéké a szerencse.