Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Az én várvédő taktikám úgy nézne ki, hogy nehézvértes közelharcosok a létránál / ostromtoronynál, aztán mindenki más íjász. Persze ez így nem megy, de azért a seregemnek kb. a fele íjász. Mondjuk néha idegbajt kapok amikor "khergit veteran horse archer"-t látok közelharci fegyverrel nyargalászni, bár aztán előbb-utóbb látok egy "khergit lancer"-t íjjal. (Vagy valamit nagyon benéztem, de én úgy vettem észre hogy ezek mindenfélét cipelnek magukkal, és nem feltétlenül logikusan használják.)
Egyébként az eszményi várvédő az íjász, amíg az ellenség nem jutott fel a falra. Ha már igen, akkor az udvar közepén megjelenő utánpótlás-íjász is hasznos tud lenni. De ha már betört az ellenség, egy nehézvértes gyalogos többet ér.
Ami még nagyon jó várvédő, és amit nagyon utálok ellenségnek, azok az elit számszeríjászok. (Mert velük általában ellenségként futok össze.) Nem elég hogy jó nagyokat lőnek a vitézekbe akik az ostromtornyot tolják, de rendszerint akkor hajolnak le felhúzni a számszeríjat, amikor pont fejbe találnám őket egy nyíllal... De komolyan, az egyetlen olyan egység amelyik várvédéskor olyan mint ha tudná hogy mit csinál.. A többi hülye csak áll és bámulja a rohamot, kivéve az íjászokat, akik lőnek is azért, de aztán nem ugranak fedezékbe.
Már a régi stratégiai játékokban (Lord of the Realms 2, Medieval Total War stb.) is az volt a kedvencem, hogy a sereg fele íjász, a sereg másik fele pedig őket védi.

-- Edited by Beren on Monday 1st of February 2010 09:52:19 PM

Azért néhány íjász nem árt... ostromnál meg védésnél főleg. Volt már ostrom is és védés is, amit íjászokkal nyertem meg. Pedig a lovagjaim úgyanúgy tarolnak, mint a huskarlok.

-- Edited by Revermon Arenwion on Monday 1st of February 2010 08:41:22 PM

Lehet hogy Attila is csak állt a dombon, és néha-néha ellőt egy vesszőt, a többi idejében a kardját buzergálta, amit talált, ordibált és vakarta a hátsóját x) (nem is tudom kire hasonlít xD)

Attila is a csata sűrűjébe vetette magát, legalábbis Gárdonyi szerint. Végülis ez is egy fajta játékmód, hogy csak vezényelni. Lehet mégis kipróbálom egyszer. Még az is lehet, hogy nehezebb mint a harc.

Egyébként megszerettem a lovasíjászatot. Tegnap behívtam a régi karakterem, aki szálfegyver + hajítóbalta kombinációban képzett, s rendesen idegesített, hogy csak öklelni tudok, a baltáim hamar elfogynak (hiába a két csomag) és közel kell mennem az ellenséghez. Szóval visszatérek Rohadék Richárd karakteremhez, aki ugyan még csak kezdő, de mégiscsak lovasíjász.

-- Edited by somesz on Monday 1st of February 2010 11:27:20 AM

Scott-Bowden Írta

---

Én speciel szeretek fölösleges lenni a seregemben. Mikor Nord Huskarlok és veteránok, vaegir lövészek és Swadiai Lovagok vannak körülöttem, akkor felbattyogok egy dombtetőre és nézem, miként szedik szét az ellenfelet az embereim. Meg szoktam olyat csinálni, hogy megállítom őket kimegyek oldalra, kicsit messze. Felállítom a lovagokat oldalra, elől vannak a nordok pajzzsal, mögöttük a vaegir íjászok, és nézem, hogy hogy folyik a csata. Aztán ha közel vannak elindítom a lovasrohamot. Baromi élvezetes kívülről nézni. Egyszer próbáljátok ki. Én nem is szoktam harcolni, csak nézni.

---

Hát én ennek nem sok értelmét látom, akkor inkább a Total War. Az M&B - be pont az a jó, hogy részt vehetsz az ütközetben, s nem csak "lekattintgatod". Mondom, ilyen erővel tedd fel valamelyik Medieval Total War - t, azt lehet nézni.

 

Nekem most új technikám van: elején mindenki követ! felmegyek egy dombra, kirakom a mesterlövészeket pozíció tartásra, előre megyek, gyalogosok pozíció őrizni/tartani, lovasok utánam, megkerüljük az ellent, az íjászokba belerohanunk, még mindig követnek, mikor a lovasaik elkezdenek minket kergetni, nyomok egy támadást és szépen sorban kilövöm a lovasaimat követő (most éppen vaegir) lovagokat ^^ és kész, sebesült nélkül nyerem a csatát, persze vigyázok az íjászokra, ha netán közel van egy lovas/gyalogos, elindulok felé, 3,4,5 nyíl aztán vagy halott, ha nem akkor meg elő a kard és jó8 :D

Somesz, nálam alapból úgy néz ki egy csata lovasíjászként, hogy rögtön az elején "És most védjétek ezt a dombtetőt! Én addig elmegyek partizánkodni."
És akkor ki tudom használni a lovasíjász dolgokat, aztán amikor már ott van az ellenség a seregem közelében, akkor elordítom magam hogy "Rohaaaam!", és ha van még vessző, akkor tovább íjászat, ha nincs, akkor balta/kard, esetleg felkapok a földről valami hosszabb lándzsát.

Lovasíjászként sokáig valami kétkezes balta volt a közelharci fegyverem. Két tegez vessző és az íj mellé pajzsot már nem tudtam vinni, így hát választottam kétkezes fegyvert, és az a "szakállas" kétkezes balta az nagyon tetszett. Lassú, de meg lehet szokni hogy időben kell elkezdeni a támadást. Védekezni meg úgy sem nagyon szoktam ha nincs pajzsom.

Az íjat (yumi?) az alsó harmadánál kell fogni. És gondolom nem húzza sehova a kezet, mert nem egyforma a két kar, ég biztos ki van találva hogy hogyan lesz ez jó.