Az őszi alkony sárkányaiból készült rajzfilmet meg ne nézzétek! A 80-90-es évek razjfilmstílusa és színvonala keveredik számítógépes grafikával, a történet rendben hogy nem lehet pontosan ugyanúgy mint a könyvben, de engem idegesít a balkezes Sturm (Caramon lenne balkezes), a két fegyverrel harcoló Caramon (akinél kicsit eltúlozták hogy mennyire csorgatja a nyálát Tika után), meg úgy az egész egyben, ahogy van...
Nem, a szárnyas macska nem az Elric-ben van (bár az író ugyanaz), hanem a Corum kardjai-ban. Mondjuk eléggé darkos és elvont fantasy, szerintem. De jó volt. A Sárkánydárda trilógia nálam alap, kár hogy írtak belőle újabb részeket. A legendában tényleg sok jó idézet volt, de még a folytatásában, a Király a kapun túlról-ban is. De van egy "Rigante-ciklus"-a, ami egy nép történetét dolgozza fel, az elején még nagyjából egy kelta nép háborúját látjuk a rómaiak ellen, a végén pedig olyan Rob Roy féle skót lázadásnak lehetünk a tanúi. És még nem is annyira fantasy, mágia épp hogy csak előkerül a füvesasszony és sidhe kapcsán. És természetesen nem római birodalom, és a kelták is celto-k.
Gemmel-től a Legendát olvastam. Az jó volt. Több nem került a közelembe. A Legendára sem nagyon emlékszem már csak arra, hogy piszok sok idézetet kiírtam belőle anno, mikor még gyűjtöttem az idézeteket.
Rövidke fantasy rajongásom során a korábban felsoroltakon kívül még egy regényt olvastam Moor****-tól, amiben a szárnyas macska van. Érdekes regény volt, Elric ugye? Na meg kamaszkoromban a Sárkánydárda trilógiát. A többi olvashatatlan volt, pedig belekezdtem.
Tolkien-től a Szirmarilok a kedvencem, olyan háromévente mindig elolvasom. Természetesen a Gyűrűk Ura megvolt egyszer, olyan 10 éve, ezenkívül több befejezetlen vagy éppen ismert köteteiben meg nem jelent novelláját és kisregényét is olvastam.
Ma már nem kötnének le ezek meg úgy egybe a fantasy sem.
Be kell vallanom, hogy a Tűzzel Vassal könyvet nem bírtam, annyira nem kötött le amikor a főszereplő csak ült a szekéren, nézte a rabtartói hadmozdulatait, én meg már azt sem tudtam ki kivel van, hogy feladtam. Úgy hogy most elkezdtem a Gyűrűk Urát (húsz év alatt még csak 9-szer olvastam el, ez nagyon kevés! ), de aztán letettem, és most Ken Follett-től a Katedrálist olvasom. (XIII. században játszódik, csak is ezért olvasok ettől az írótól.) De most amit nagyon tudnék még ajánlani, az Graham Shelby: A penge éle. A főszereplő egy fiatal lovag, akinek az apja - amíg még élt - megesküdött hogy vagyonával támogatja a keresztes háborút. És a fiú elindul a pénzzel a szentföldre, persze a bátyja nem igazán örvend az ötletnek... A Sötét térítőt nemrég újra elolvastam, mert valahogy a kezem közé került, és máig csodálkozom hogy annak idején jó könyvnek tartottam... Akkor már inkább "űbertáposésD3atsebzőszámszeríjánakegyetlenlövésévelháromebertátlyukasztó" Tier Nan Gorduin is jobb... (Kifejezetten bírom a Gorduinos regényeket.) Pratchet-et olvas valaki? Goldenlane-t? Gemmel-t?
Igen, Calver benne a főszereplő, a Gyémántváros folytatása. Kíváncsi lennék rá, hogy hol kezdődött a sztori, de sajnos már nem láttam sehol a könyvet. Mondjuk nem egy mai könyv egyik sem. Manonymusra is kíváncsi vagyok, olvastam róla pár jó hozzászólást.
Én most éppen Sienkiewicz Tüzzel-Vassal könyvét olvasom. Piszok jó, csak nagyon durva. Nem csodálom, hogy a TaleWorlds ezt a korszakot választotta készülő játékához.
Most már értem, miért rettegtek a lengyel szárnyas huszároktól. Nehézlovasság talpig páncélban, előreszegezett lándzsákkal megindul "szárnyaik" félelmetes süvöltése közepette. Nem csoda, hogy akár tízszeres kozák lovassági túlerővel szemben is képesek voltak diadalmaskodni egy - egy jól időzített roham során.
Régen a Morrowind HQ-n egy-egy karakter előtörténete felért egy jó kis novellával... Kár, hogy megszűnt az oldal szerettem ezeket olvasgatni.
Fantasy könyvek meg... Hát Káosz minden mennyiségben, a Káosz Sárkányaival bezárólag
Magus könyvek eléggé összecsapottak voltak, Tier Nan Gorduin-tól a mai napig áll a szőr a hátamon, de akadt egy-két gyöngyszem, mint pl. a Renegát, vagy a Sötét Térítő
Jó, hát azokat pont nem kéne idekeverni. Forgotten Realms világa kicsit hamarabb volt (circa 30 évvel), mint az az alapján készült cRPG-k, meg úgy kompletten a D&D és AD&D mint szerepjátékrendszer. Volt miből meríteni.
Forgotten Realms sorozatokból egyedül Drizzt első három könyvét olvastam angolul, magyarul sajnáltam volna rá az időt. Az jó volt, a többi szenvedés. A Forgotten Realms talán legismertebb alakja, maga Drizzt is lassan 20 éves.
Elder Scrolls szerepjáték és könyvként megjelenő világkép pedig nem létezett korábban. Csak számítógépen. Természetesen messze a legkidolgozotabb és legmélyebb világkép, melyet cRPGk-hez alkottak, az tuti.
Ha jó fantasy-t akarsz, ami ad is valami pluszt, nem csak tucatponyva mint a legtöbb hazai szemét, akkor javaslom Sapkowski-t.
Nálam alapból a fantasy, főleg ami itthon terem cherubion meg magus néven, nem több, mint anno a '90-es évek elején a 25 forintos 70 oldalas western ponyvák. Számomra egy szinten vannak azokkal.
Hát azért ott vannak a Forgotten Realms-es, D&D-s játékok amikből egész jó könyveket írtak, és a TES világa is van olyan csodálatos és összetett, szóval remélem lesznek még írók akiktől olvashatunk is valamit...
Mikor kijött tavaly novemberben, akkor bele lehetett olvasni pár fejezetbe néhány oldalt a neten. Hát, nekem annyi elég volt belőle. Egy Sapkowski után nem fogok Elder Scrolls olvasni, azt különben is játszani kell.
Engedelmetekkel nyitnék egy rovatot, ahol könyvet lehetne ajánlani. Mármint olyat, ami hangulatilag illik ehhez a játékhoz. El is kezdeném. Bár manapság vagy dolgozok, vagy barátnőmmel vagyok, vagy a gép előtt ülök, esetleg a láncinget szövögetem, persze azt is a gép előtt, mert vagy filmet nézek közben, vagy zenét hallgatok. "Szerencsére" a munkahelyem több mint egy órányira van tömegközlekedéssel, ez napi két óra olvasást jelent.
Kezdetnek ajánlanám Bán Mór "Hunyadi" sorozatát, amit a Hunyadi családról ír. Eddig három rész jelent meg belőle, "A hajnalcsillag fénye", "Az üstökös lángja" és a "Csillagösvény hídja". Elvileg történelmi regények, gyakorlatilag azért van benne fantasy is. Nem, sem tűzgolyó, sem kézrátételes gyógyítás stb. , de azért Vlad Dracul figurája nem egészen evilági alak. Ami a lényeg benne, hogy eddig leginkább Hunyadi Jánosról volt szó, végigkövethetjük hogy lesz egyszerű harcosból zsoldoskapitány, majd hadvezér, hogy kap új birtokokat, hogy vezet egyre nagyobb csapatokat stb. Ismerős? Nekem nagyon Mount&Blade hangulatom lett tőle. Na meg a nemesek vetélkedése, egymás közti háborúja stb, szinte M&B mod-ra kívánkozik.
Most David Gemmel "Rigante" ciklusát olvasom. Még csak a második résznél tartok, eddig négyről tudok. Bár nála az ilyen "ciklusok" általában nem összefüggő regények, itt is, a második rész főszereplője az első részben épp csak meg van említve a vége felé hogy megszületett. Ál-ókori regény, egy római birodalom korát idéző világgal. Az első rész főszereplője pl. egy rigante nevű törzsből származó kelto harcos (egyébként egy az egyben kelták), aki végül a népe királya lesz, szembeszáll a varsz (viking) rablókkal és a hódító kővárosi légiókkal (akik meg rómaiak...) stb. Mágia annyiban van benne, hogy léteznek a seidhiek (ugyebár a kelta sidhe), na meg a vajákosasszonynak tényleg vannak látnoki és gyógyító képességei. Na, szóval nekem ez a könyv az oka annak hogy most egy Connavar nevű karakterrel próbálok a Nord király vazallusa lenni.
Bernárd Cornwell íjászos sorozatában (Az ördöglovas, A vándor, Az eretnek) a főszereplő nem lépi olyan gyorsan a szinteket, de azért a végén már egy zsoldos íjászcsapatot is vezetget. Történelmi regény, százéves háború, egy angol íjász kalandjai. Imádom!
George R. R Martin korunk legjelentősebb fantasy irodalmára. Merész kijelentés de nem én találtam ki. És hogy is jutott idáig?
Martin forgatókönyv és képregény íróként kezdte pályafutását, közben nem kevés novellát jelentetett meg. Első átütő sikerű regény a Lázálom volt, amit tucatnyi díjjal tüntettek ki, a sci-fi és fantasy műfajok legjelentősebb plecsnijeivel láttak el, és a valaha írt legjobb vámpírtörténetként emlegették
George azonban nem elégedett meg ennyivel és túl akart nyúlni a sci-fi és fantasy "ponyva" körén (egyébként ezt már a Lázálommal megtette, de a maximalizmus csak nem bűn ;) ) Ezért megálmodta saját, tökéletesen kidolgozott univerzumot. Így született meg a fantasy műfajt Tolkien óta először VALÓBAN újraértelmező tervezet, mely szám szerint 3 trilógiát, azaz 9 könyvet számlál.
Ez a TŰZ ÉS JÉG DALA
George saját világot épített, amit még Tolkiennél is gondosabban, pontosabban és részletekbe menőbben álmodott meg és készített el. Az első trillógia már megvásárolható magyarországon is, és annak aki szeret olvasni NEM CSAK HA SZERETI A FANTASY-t, kötelező anyag. Én sohasem voltam a fantasy irodalom kedvelője, mégis számtalanszor próbálkoztam "klasszikusokkal" de egy könyv sem érintett és kápráztatott el annyira, mint ezen trilogiának 3 része.
Amit pedig tudni kell a Tűz és jég dala világának fantasy mivoltáról az ez:
A misztikum valóban misztikus marad és a természetfeletti szinte teljesen elérhetetlen és hihetetlen fogalom, mint a saját világunkban. De mégis ott kering a levegőben és később egyre többször ölt formát is, de ezt olyan kimérten és elegánsan tálalja az író, hogy azt tanítani kellene. Egy teljesen új világ, új középkorral, népek, uralkodóházak, királyok, családok, testvérek és szeretők háborújával.
(Az első rész rövid ismertetőjével vezetném be a Trilógiát)
TRÓNOK HARCA
" A mély és meggyőző jellemábrázolás és a hősök körülményeinek komplex leírása George R. R. Martin művét messze a műfaj legjobbjai fölé emeli..." Kirkus Reviews
-Család. Egy olyan egység, mely megtörhetetlen és örök, amióta az ember csak embernek hívja magát. De valóban így van ez? - kérdeztem oly sokszor magamban George R.R. Martin művét olvasva. A család egysége országokat menthet meg, vagy dönthet romba. Egy család megtörése lavinaként zúgó háborúkat indíthat el, vagy véget is vethet neki. Egy család elárulását soha el nem feledi a világ.
A Trónok Harca hatalmas és nemes családok életét tárja elénk. Valódi, dús és kemény élet ez, a pompa mögött örök faggyal, méreggel, árulással, hamis szerelmekkel, mindennapos gyilkosságokkal, jóslatokkal, és darabokra tört sorsokkal.
A király valóban különb, mint bárki más? Jobb, vagy inkább rosszabb ember válik belőle, ha megmérgezi a trón? Ezt a kérdést, és még megannyi rejtélyt tár elénk a Stark család és ellenségei életét elénk táró történet. Két férfi történelmet írt, amikor letaszította egy ősi dinasztija utolsó királyát a szabad városok vastrónjáról...
Az új király nemes és erős harcos. De valyon meddig éli túl a becsület, egy birodalom koronájának súlya alatt.
Eddard Stark, a király gyermekkori barátja békében irányítja Derest, az északi kontinensen elterülő hatalmas, örök hó borította birodalmát. A háttérben azonban sötét felhők és kétértelmű ómenek gyülekeznek, amikor a király, a régi barát megjelenik, hogy új hivatalába iktassa Deres urát.
Eddard Stark és Jég
Ő lesz a király új segítője, akinek feladata szerint ura mellett kell uralkodnia. Eddard azonban kényes időben kényszerül elhagyni Derest, ugyanis alig 8 éves fiát baleset éri. Az uralkodás eközben tizenöt éves fiára marad, felesége pedig titokzatos levelet kap a világ másik végéről...
Havas Jon, a Stark család fejének fattya az ismert világ végét jelentő falra megy, hogy csatlakozzon a Fekete testvériséghez, vállalva a legnemesebb, de egyben legkeményebb életet, amit ember valaha ismert. A szénből gyémántot csiszol a jeges szél.
Havas Jon ("Lord Jégcsap") és Szellem
Eddard a Királyvárban szembesülni kényszerül a kegyetlen valósággal, miközben családja nagy része ezer kilométerek távolságában küzd az életbenmaradásért.
A "Királygyilkos" avagy "Királyölő"
Egy királyi udvarban semmi sem az aminek látszik, és senkiben nem lehet megbízni. Szembesülni kényszerül a ténnyel, hogy régi barátja már nem ugyan az az ember, aki vele harcolt a trónért, a háború pedig közelebb van, mint gondolná. A távolban a trónról letszított Sárkányok fia visszatérésre készül.
Fiatal fiúkból lesz úr, és kényszerülnek birodalmak irányítására, míg alig bimbózó lányok érnek egyik napról a másikra nemes hölgyekké, hol életüket, hol becsületüket adva fel a királyok és fattyak sakktábláján.
Cersei Lannister királyné
A történetből persze nem hiányozhatnak a háborúk sem, véres hajnali öszecsapások, egymásnak ütköző páncélok és sorsok.
Ez a TRÓNOK HARCA...
Hivatalos ismertető, egyenesen a könyv hátlapjáról:
" A földön, ahol a nyár évtizedekig, a tél élethosszig tart, vihar készülődik. A hideg kezd visszatérni, és Derestől északra, a fagyott pusztaságon baljóslatú, természetfölötti erők gyülekeznek a királyságot óvó fal mögött. A konfliktus középpntjában Deres urai, a Starkok állnak, kiknek családja makacs és kemény, mint maga föld, ahol születtek. A rettentő hideg földjéről az epikuroszi bőség nyári királyságába kalandozva, urak és úrnők, harcosok és mágusok, orgyilkosok és fattyúk története elevenedik meg, akik fenyegető jelek közepette lépnek színre. Összeesküvés és ármány, tragédia és árulás, győzelem és terror közepette a Starkok és ellenségeik sorsa a tét, miközben mindegyik fél és igyekezik, hogy győztesen kerüljön ki a harcból, a győztesek játszmájából. "
A könyv nem kis terjedelmű, apró betűs szedésben is több mint ötszáz oldalas. De ez ne rettentsen meg senkit, hisz a történetet olyan mohón lehet falni, mint ahogy a nagy királyságok napjai peregnek.
A történet első trilogiájából egyébként már készíti az HBO a sorozat változatot, a Róma, a Tudorok és a Deadwood mintájára! ;)
- Trónok harca
- Királyok csatája
- Kardok Vihara
- Varjak lakomája (a második trilógia első kötete)
Olvasni kincs, és ne feledjétek a Starkok ősi mondását: