Most, hogy befejeztem a 2. részt is, tudok kicsit általánosabban is fogalmazni a Ködszerzetrõl, meg úgy egészében Brandon Sanderson történeteirõl.
Számomra az egyik legszembetûnõbb hasonlóság a könyvei között a történetvezetés. Azt mondanám, hogy az elsõ 2/3-a olyan... átlagos. Azért ez sem teljesen igaz, mert mindig csepegtet annyi információt, ami miatt érdemes tovább olvasni, szóval nem unatkozik az ember, és nem rakja le csak azért, mert most épp elég volt ennyi, viszont nincs meg az az átütõ ereje. Aztán elérkezünk a 2/3 végére, és onnan szépen lassan kezdenek kitisztulni a dolgok, érthetõvé válik, hogy mi miért történt, és beindulnak az események. Az utolsó 1/3 valami brutálisan erõs mindkét Ködszerzet könyvben, mind az Elantrisban.
Amit tuti imádni fogsz a könyveiben, Somesz, az egyrészt a világ, a hangulata. Sötét, amolyan poszt-apokaliptikus beütése van a Ködszerzet teljes világának, illetve Elantris városának is, egyik esetben sem véletlenül. A másik pedig mindkét történet esetében a mágia, anak kidolgozottsága, az, hogy minden szabályok szerint épül fel, nem a tipikus fantasy-s "mágus vagyok, ellövök egy tûzlabdát, és kész." Megvannak a korlátai, a lehetõségei, az elõnyei és a hátrányai is a mágiának.
Mind a mágiára, mind a történetvezetésre jellemzõ, hogy átgondolt, logikusan felépített. Megint csak magamat tudom ismételni: zseniális.
Szerintem mindenképp. Viszont neked azt ajánlom, hogy angolul olvasd, mert a magyart a Delta Vision adta ki, és úgy vettem észre, hogy elég szutyok egy kiadó, már ami a fordítás utómunkáit illeti, elég sok elírás maradt benne. A Ködszerzetbe még hagyján, de ami az Elantrisban volt... kb. 10 oldalanként szembejött valami brutális elírás, betûkihagyás, rossz szó használat, ami azért egy 5-600 oldalas könyvnél elég sok.
A Tó úrnõjét két napja adták ki magyar nyelven is, lassan én is belekezdek, és "kivégzem" a Vaják sorozatot. Egyelõre viszont még várnia kell Geraltnak és Cirinek, mert Brandon Sanderson Ködszerzet címû sorozatának második (4.) könyvét olvasom. Itthon mindhárom könyvet kettészedve adták ki, egy 700 és egy 400 oldal körüli. Úgyhogy most tartok a 2. rész 2/3-ánál. Olvastam tõle az Elantrist is, zseniális író. Érdekes világ, érdekes karakterek, különleges, szabályokon alapuló mágiarendszerek. Azt hiszem, most egy ideig van mit olvasnom, mert természetesen tervben lesz a Ködszerzet 3. része is a Vaják után, aztán Scott Lynch Gentleman Bastards sorozatának a 3. kötetét, a Republic of Thieves-t is el akarom olvasni, és lehet, hogy belekezdek más Brandon Sanderson könyvekbe is.
Tõle amúgy elõször egy Hámbül Bándülös novellát olvastam, a The Emperor's Soul-t. Annyira különleges, ahogy ott is bemutatja a mágiát, és azon keresztül a karaktereket. Nem tudom, hogy be lehet-e szerezni valahogy, úgyhogy ha valakit érdekel, szívesen átküldöm a pdf-et, ha kicsit bele akartok kóstolni, hogy milyen iró is õ. Kb. 100 oldal, úgyhogy tényleg egy délutános a történet.
Végeztem a Witcher ciklussal, befejeztem a Lady of the Lake-t is. Hiányozni fognak a karakterek meg úgy az egész. Most már szilárdan állítom, hogy Sapkowski egy zseni és a legjobb fantasy író.
Spoiler
Egyébként azért annyira nem genyó az öreg. Jó persze, megöli Geraltot és Yennefert is, de hagy némi csalóka, vigasztaló "örömöt" a végére. Szegény Ciri!
Szerintem szépen zárta le a ciklust. Így ezek után a játékok sztorija totál gagyinak hat és tökéletesen megértem Sapkowskit, hogy a kettõ nem hozható és hasonlítható össze. Más mûfaj.
Legnagyobb félelmeim közé tartozik, hogy beleejtem a könyvet a fürdõkádba. Ugyanis nagyon gyakran olvasok fürdés közben. Tele a kád forró vízzel, amiben jól elmerülsz... nincs is jobb érzés ennél.
Egyébként nekem eddig csak tankönyvek meg füzetek estek bele... azokért meg nem annyira kár. Fõleg, hogy a fizika könyvem kapott egy fürdõt...
Következõ írásom arról szól, hogy mit csináljatok, amikor az olvasáshoz bekészített Vaják ötödik kötetét véletlenül belelökitek a fürdõkádba.
Fontos, hogy próbáljuk meg minél kevesebbet mozgatni a könyvet, ugyanis a lapok piszok könnyen gyûrõdnek, szakadnak és hullámosodnak. Azt a józan paraszti ésszel kigondolt gyakorlatot gyorsan felejtsük el, hogy kinyitva helyezzük a konvektor elé, vagy hajszárítóval fújkáljuk a lapokat, mert szarrá fog menni az egész könyv. És nem, nem dobjuk ki, akkor sem, ha nagyon gazdagok vagyunk, mert a könyv szar állapotban is érték, de ezzel a módszerrel majdnem az eredeti állapotára visszaállítható.
Elõször is keressünk egy jó nehéz tárgyat, ami nem piszkos; esetemben ez egy másik, tégla nagyságú és súlyú könyv. Az ázott könyvet helyezzük valami melegforrás közelébe, amitõl nem fog lángra kapni, a tetejére pedig tegyük rá a súlyos tárgyat. Fontos, hogy precízen legyen összezárva az ázott könyv, tehát ne gyûrõdjön egy lap sem, és a borító is megfelelõen simuljon. A módszer nagyon hosszadalmas, mert így lassan fog száradni, akár napokat is igénybe vehet, viszont így nem mennek tönkre a lapok. A végén pedig majdhogynem ugyanabban az állapotban forgathatjuk tovább a könyvünket. Kicsit kunkori, de se hullámos, se tépett, se gyûrött lap nincsen benne.
Én az új magyar kiadást várom, de egyelõre csak annyit sikerült kiderítenem, hogy már dolgoznak rajta, és valamikor idén jön. Konkrét dátum még nincs sajnos.
A Locke Lamora könyv folytatásán gondolkoztam, hogy be kellene szerezni, de nem merem egyelõre elkezdeni angolul. Persze, oké, olvasom és megértem a játékokat, közvetítéseket, sorozatokat, random videókat, de azért a könyv más. Pont az amúgy két legfontosabb dologba féleg angolul belekezdeni: a könyvek és a kémiai szakirodalmak.
Nyugi, én is. Nagy dolog, mert rég volt rám ilyen hatással egy könyv! Érzelmeket vált ki! De belõlem az alakváltós is kihozott több hangos nevetést, a végén pedig egy széles, cinkos mosolyt. Egyszerûen fantasztikus, ahogy ír ez a fickó.
1., Beleszövi finoman a szláv hiedelemvilágot, ha jobban belegondolsz, mind az Essis, mind az alakváltós elbeszélés beillene egy népmesének is. Bár maga Geralt is, végülis egy népmesei alak ahogy maguk a Witcherek is. Elég csak arra gondolni, ahogy "toborozzák" õket. Ugyanígy a szörnyek között is rengeteg szláv népmesébõl átemelt egyed van. De ha ennél az elbeszélésnél maradunk, hát maga a sellõ és a földi nagyúr szerelme is tipikus népmesei, mûmesei elem.
2., Ahogy az emberi érzéseket és gondolatokat kivetíti, az páratlan. Essi és Geralt viszonya, hát valami gyönyörû volt. Mellé Geralt küzdelme Yennefer felé rejtegetett érzelmeivel. Olyan érzések azok, melyet az ember magának sem szívesen ismer be. ÉS ott van Dandelion, aki legalább olyan barátja Essinek mint Geraltnak, ahogy finoman köztük van, érti mindkettõ érzéseit és úgy segít, ahogy azt a valóságban is megteszi egy legjobb barát. Bár itt kiemelném, hogy erõsen felnõtteknek való író. Kell hozzá bizonyos érettség.
3., És akkor ott van Sapkowski regényírása. Egy teljesen másik oldal, ahol a szálak vezetése, cselekmények összeszövése is páratlan a fantasy irodalomban.
Egyszóval Sapkowski nálam a Sword of Destiny-vel magasan a legjobb fantasy írók közé emelkedett úgy, hogy nagyon sok klasszikus fantasy író könyve van már a hátam mögött.
Másodszorra viszont magyarul fogom végigolvasni a könyveit, mert már furdal a kíváncsiság, hogy milyen is lett a fordítás.
Essi történetének a végénél konkrétan sírtam. Nagyon megérintett, hihetetlen, hogy mennyire eltalálta az egészet Sapowski.
Amúgy szerintem ebben a kötetben nincs igazán gyenge novella, legalábbis nem emlékszem olyanra, ami után komoly hiányt éreztem volna. Bár az is lehet, hogy a többi kiválótól érzem így.
Somesz, ha megjön a Sword of Destiny, nagyon kíváncsi leszek a véleményedre a 4. novellával kapcsolatban. (Magyar címén Némi áldozat) Számomra egyelõre az a legjobb az összes novella közül.
Egyszerûen gyönyörû és megindító. Hihetetlen ez a fickó, milyen könnyedén és merészen ír az emberi érzésekrõl, még ha azokat olykor magunknak sem merjünk beismerni. Nagyot nõtt a szememben Sapkowski ezzel a novellával. Essi!
Ellenben nagy kedvencem lett az Eternal Fire(?) is, az alakváltós sztori is valami zseniális!
Greg Keyes (Elder Scrolls regények, na meg a nagy kedvencem, a Kingdoms of Thorns & Bones szerzõje) interjú részlet:
Greg Keyes: As I was writing the characters, they did things I didn't plan on, which, as Terry Brooks once told me, sounds a bit schizophrenic. [Laughs] I think writers are a bit schizophrenic in that we build these characters in our heads, and then they start doing different things.
Q: It's always interesting when characters decide to mutiny, isn't it?
Jó a Sword of Destiny, csak sajnos néhány elbeszélést már láttam a filmben, ami tegyük hozzá, az elsõ pár részt leszámítva nagyon rossz. Így elég idegesítõ olvasni, mert a filmbõl ugranak be jelenetek. Egyedül a Michal Zebrowski jó benne, mint Geralt. Sokan támadták, de szerintem teljesen jó Geralt volt. Alapból bírom a színészt, a Tûzzel Vassalban is jól játszott.
A filmmel egy baj volt, nem volt rá elég pénz és azt sem tudták eldönteni, hogy mozifilm vagy sorozat legyen. Sajnos így nagyon rossz lett.
Ha a játékok bejöttek, akkor a könyv biztos tetszeni fog. Én a könyv nélkül lehet, hogy soha sem játszottam volna végig a két Witcher-t. Olvastam a könyvet, hogy kedvem legyen játszani.
Persze, persze, megértem én. Jogos is valamilyen szinten az olvasók kritikája, új stílusa van és szokatlan, én magam sem tudom nagyon máshoz hasonlítani.
Witchert illetõen: nem is tudom miért nem olvastam a könyveket, pedig a játékokat nagyon szeretem. El is kéne kezdenem nekem is.