Magyar Elder Scrolls és Mount & Blade fórum

Bejelentkezés
Név 
 
Jelszó 
    Név megjegyzése  
Post Info TOPIC: Élménybeszámolók, leírások


Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 21
Dátum:
RE: Élménybeszámolók, leírások


Én inkább csak hasigatom az emberkéket, nem hajigálom a baltát!

__________________


A Legnagyobb Skyrim Fan

Státusz: Offline
Üzenetek: 4535
Dátum:

DaxTid Írta

Nekem az tetszik, amikor vágtatok a lóval az ellenfél felé és 1 jól irányzott baltacsapással (a kedvenc fegyverem, a kardok nem nagyon jönnek be) elterül a csávó. Volt olyan is amikor én megálltam a lóval, õ meg jött felém, nyílpuskávval pedig fejbelõttem! Még 1 ilyan jól kidolgozott lóról való leesést nem láttam még egyetlen egy ehhez hasonlatos játékban!



A baltahajigálást én is szeretem. Igazából szálfegyver és baltapárti vagyok. Ez csak akkor szívás, ha kiütik alólam a lovat...smile

 



__________________


Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 21
Dátum:

Nekem az tetszik, amikor vágtatok a lóval az ellenfél felé és 1 jól irányzott baltacsapással (a kedvenc fegyverem, a kardok nem nagyon jönnek be) elterül a csávó. Volt olyan is amikor én megálltam a lóval, õ meg jött felém, nyílpuskávval pedig fejbelõttem! Még 1 ilyan jól kidolgozott lóról való leesést nem láttam még egyetlen egy ehhez hasonlatos játékban!

__________________


Tanonc

Státusz: Offline
Üzenetek: 21
Dátum:

Jó kis történet, teljesen átéltem, miközben olvastam. Jó író lennél! A Versek is nagyok!

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 76
Dátum:

Köszi mindenkinek.

Jah...õ... persze hogy hozzájárulok, azért küldöm. aww Ezentúl nyugodtan kirakhatod kérdés nélkül is. wink

__________________

Közeleg a tél...


A Legnagyobb Skyrim Fan

Státusz: Offline
Üzenetek: 4535
Dátum:

Ha hozzájárulsz felteszem ezt is az oldalra!

__________________


Bajnok

Státusz: Offline
Üzenetek: 409
Dátum:

Tényleg jó lett!Grat Árnyék.smile

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 93
Dátum:

Már vártam a második részt. Ez is jó lett! wink Grat!

__________________
Kijelentem, hogy Recece!


Hadvezér

Státusz: Offline
Üzenetek: 624
Dátum:

Mr.Árnyék ez nagyszerû, remélem lesz folytatássmilewink

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 76
Dátum:

Íme, megérkezett a folytatás. A történet ott kapcsolódik be, ahol abbamaradt.

 

EGY LORD ÚTJA - NAPLÓ - MÁSODIK RÉSZ

Lord Bálint Bánk Varga, a Varga dinasztia harmad szülöttjének utazónaplója.

A számûzetés 95. napja.

 

 

II.

 

Nem mozdultak.
A maroknyi íjászunk tökéletes ívben küldték fölénk nyilaikat, amik elvesztek az ellenség fekete tömegében. Még mindig nem láttuk pontosan, hányan vannak, bár a nap minden pillanattal feljebb és feljebb kapaszkodott az égen.
Nem mozdultak.
Ordítva törtünk az ellenségre, egy másodpercig mintha halálos csend lett volna, aztán a lovak egymásnak csapódtak. A hatalmas súlytól sokan elvágódtak, vagy nagy ívben repültek le a lóról, amikor a betanítatlan, olcsó és girhes hátasok meggondolták magukat és levetették õket. Az ellenség szilaj, sötét fala úgy fogadta a vörös farkasok rohamát, mintha egy szúnyograjt készült volna lecsapni. A soraik alig mozdultak meg, hatalmas, hidegvérû csataménjeik könnyedén állták a rohamot, és kitartott lándzsáik, melyeket mintha nem is emberek, hanem sziklák tartottak volna, átszakították a rohamunk jórészét. Vér ízét éreztem a számban, de nem a sajátom volt. Biggs felordított a nyakát súroló dárdától, de aztán félrecsapta azt, és egyik bárdját az ellenség koponyájába küldte válaszképp. A fülsiketítõ csatazajban is hallottam a csont tompa reccsenését, és a katona elhaló nyögését.
Hát mégis csak emberek
Követtem a bandita példáját, és a kardommal, teljes erõmbõl félreütöttem a felém közeledõ dárdát, és a lovammal két ellenség közé vágtam. A szürke gebém szinte kutyának tûnt, a vastag szõrû, északi csatamének között. A pajzsomról hatalmas darab szakadt le, ahogy egy fa vastagságú hosszúkard csapását fogadtam, majd a lendületet kihasználva visszalöktem és az északi harcos a földön puffant. Gondolkodás nélkül a másik oldalra vágtam és sikerült eltalálnom egy harcos nyakát, a csapás erejétõl, majdnem teljesen leszakadt a feje, de még ekkor is visszaütött, mint valami fagyos kísértet, kardja a vállamba tépett, hideg volt és éles, mint a jég. Ekkor tört elõ Sir Rynald, aki úgy vágott rendet az északiak között, mintha csak gyerekeket tanítana jó modorra. Kardját csak Bükklevélnek hívták, a fa levelét formázó minták miatt, amik a csillogó fémen húzódtak végig. Furcsának hatott ez a szinte világító, ékszerszerû pallos a koszos, rozsdás páncélban rohamozó öreg lovag kezében.
Talán nem is csak egy kard, gondoltam.
Az ott a múltja, minden, ami lovagként volt
Sikerült áttörnünk az elsõ falat, ahogy a nap is áttörte a horizontot és vakító, narancsfénnyel rohamozott minket. Pár pillanatig csak elmosódott alakokat láttam és támadtam, de nemsokára szemem megszokta a hirtelen fényt. Elborzadtam
Az ellenség majd száz harcosa kimérten, hidegvérrel várta a sorát, míg mi az elsõk között kaszaboltunk. Ezekhez, a jégemberekhez képest, mi tanulatlan, jobbra-balra csapkodó bugrisok voltunk. Banditák, haramiák, dezertõrök és egy halott család lordja. Harminc íjászuk a sorok mögött egyszerre célzott és nagy ívben lõtt. Ránk és a sajátjukra is. Az ellenség egy füttyszóra maga fölé kapta a pajzsát, mi azonban csak a hajnali levegõt hasító nyílvesszõk fütyülésébõl értettünk. Sokan estek el azon pillanat alatt, és amíg én a pajzsommal védtem magam, egy rohamozó északi nekem vágtatott és én szinte észre sem vettem, és egy tompa puffanással a földre zuhantam. A világ forgott körülöttem, mintha pofon csapták volna, majd minden elsötétült, és átadtam magam a fájdalomnak. A számban most sár, vér és a hajnali harmat keveredett. Behunytam a szemem, vártam hogy eljöjjön értem a vég. Eltaposnak, vagy egy lándzsa szegez a földhöz, talán egy újabb nyílesõ küld õseimhez. Meghalni
Harc közben, a csatamezõn. Ki is szeretne ennél többet
Én! Élni szeretnék. És felébreszteni az alvó farkast, felébreszteni apám álmát. Érezni egy lány forró ajkait az enyémek közt. Átkarolni elsõ gyermekem meleg, lüktetõ testét. Királyok udvarában járni újra Élni Te mit szeretnél?
Kinyitottam a szemem, és feltápászkodtam. Az északi bizonyára azt hitte meghaltam, mert tovább vágtatott és beleveszett a kaotikus fémolvadékba, ami most a csatatér volt. Ekkor Sir Raynald vágtatott el mellettem, talán észre sem vett. Céltudatosan, megállás nélkül tört elõre, én pedig nem értettem miért vág egy egyenes vonalat az ellenség sorai között egyedül, ahol minden oldalról könnyen körül lehet venni. Ez nem vallott az öreg lovagra. És akkor megpillantottam õt.
A sisakja akkora volt, mint egy bika feje, és talán azt is formázott. Szarvak helyett lefelé fordított agancsok éktelenkedtek rajta. Az a lovag olyan volt, mintha nem is ember, inkább maga a fejét ékesítõ vad szentségtelen megnyilvánulása lenne. A páncélja teljesen feketének tûnt, ébenszín csillogott, ahogy a nap kelletlenül rávetette álmos sugarait. A harcos láncos buzogánya oly békésen himbálózott kezében, amíg a fekete csatamén izgatottan fújtatott, mintha édes álmot hozna, nem pedig rideg véget. Minta nem fejek bezúzását várná. Sir Rynald egyenesen az északi kapitány felé tört, a tömeg pedig utat nyitott neki, ahogy a Vad megiramodott. Az összecsapás pillanatát már nem láttam a tengerként összezáruló lovas hadaktól, de a hangja így is elért hozzám. A csontjaimban éreztem, ahogy a két test egymásnak vágódik. Fém és hús hangja. Két eszme csatája talán, vagy két szellemé
Egy tompa puffanás aztán újra a földre küldött. A fájdalom csak késõbb jött, aztán minden sötétbe borult.
Sohasem tudtam meg, mi lett az öreg lovaggal

Álmomban egy erdõben szaladtam, mellettem csaholó kutyák. Este volt, az erdõ kísérteties árnyai ismerõs békét sugároztak. Otthon voltam. Újra otthon, északi szigetem szent erdejében. A vad õrülten menekült üldözõ hadunk elõl. Csak én voltam, a kutyák, a sötét ellenség és az erdõ.
De mi ez az ellenség?
A kutyák lassan lemaradtak, én pedig egy dombra értem. Szemtõl szemben álltam vele. A szeme hideg volt, mintha maga lenne az ûr, és olyan ezeréves bölcsesség ülte meg, hogy a lelkem beleremegett.
Kivontam a kardom és elõreléptem.
A farkas kivárt

 



-- Edited by Mr.Árnyék at 01:20, 2009-01-17

-- Edited by Mr.Árnyék at 01:22, 2009-01-17

-- Edited by Mr.Árnyék at 01:22, 2009-01-17

__________________

Közeleg a tél...


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 68
Dátum:

Somesz, nyugodtan javíts bele!

Egy kis folytatás:

Eltelt már pár hetecske
mégis felvolt adva a lecke
Beszerzõdtem Swadiához
gondolgattam papikámhoz (ide nem tudtam mit kitalálni :))

Volt már egész seregem
mégis féltem ellenben
volt már szép csillogó vértem
melyen harcok után folyt a vérem

Volt márgyilkos csunya lándzsám
mellyel tûdõket szurtam át
és gondolná az ember
mi jo és költõi a harc
Hát elmondom én barátom
semmi nincs a halálbon (rím miatt)

Hallotál már halálhörgést?
nincs abban semmi pörgés
nincs abban sem romantikus
se egyáltalán poetikus

Mikor lándzsa fúródék
ellenségem szívébe
néha azon tanakodék
van-e ennek értelme?

Van a harcnak értelme melyben,
oly sok vér kifoly
Tegnap elõtt hegyrõl néztem
harcos lovasaim
s néztem néztem h küzdenek
a halál koporsóin
s egyik katonám nyilat kap
izmos testébe
elõ rántám kardomat
ENNEK MÁR VÉGE!

De ha mégis erre vetemdeék
mirõl beszéélek
nincs értelme a harcnak?
hát mér megyek én be?

Szánalombol, és csábításbol
csábít a dicsõség
mely egykor végzetem okozoja
és szánom halott katonáim
gyászolo családját

De mégis mikor a harc békébe vállt
nem is lehetne örülni, ha nem
lenne halál
gondolj bele harcosom
ha nem lenne a harc
mit is neveznénk mi
a hõn áhított békének?

Azt modntam ma magamban
nem érdekel ez
mégismegfogom ölni az ellenségket
nem fog érdekelni sok hülye nyíl tegez
sem pedig a kard mely nyakamra szegez

Harcolok míg van benne
erõ és akarat
ha nem lesz már bennem, nem lesz feladat
ugygondoltam mára már befejezem ezt
és holnap majd folytatom a rettenetet!

by Elendir 1237/05/23
Praven erkélyében

Köszi
Jeff :)smile

__________________


A Legnagyobb Skyrim Fan

Státusz: Offline
Üzenetek: 4535
Dátum:

Hali! Mr. Árnyék! Kitettem már tegnap, csak ugye meló mellett nem mindig van idõm!

Jeffry: Lassan felteszem a tiédet is, csak az elírások miatt vannak szavak, melyeket nem bírok kitalálni! Amúgy tényleg csak gratulálni tudok, magamelõtt láttam az egész virtuális tájat!wink

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 76
Dátum:

Ezt ki lehet rakni, ha akarod Somesz, nemsokára elkészül a második és harmadik rész is, amikhez már képes is lesznek kiragadva a játékból ... ;)

-- Edited by Mr.Árnyék at 17:26, 2008-11-26

__________________

Közeleg a tél...


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 76
Dátum:

EGY LORD ÚTJA - NAPLÓ - ELSÕ RÉSZ

Lord Bálint Bánk Varga, a Varga dinasztia harmad szülöttjének utazónaplója.

A számûzetés 95. napja.

1.

 

Hajnalodott...

Én nyertem! He-he! - röhögött fel Biggs. Én nemigen osztottam az örömét, de azért elmosolyodtam, majd a kártyákat a tûz mellé dobtam.
- Az istenit! - csattantam fel, Biggs meg csak vigyorgott és az aprót számolgatta, amit veszítettem.
Hórihorgas ember volt, nagy, kócos és drótszerû vörös szakállal, és hatalmas barna szemekkel. Vigyorából hiányzott pár darab fog. Biggs nyelve kissé gyorsabban járt, mint a kardja, de fatörzsszerû karjai darabonként felértek két-két felfegyverzett, páncélos emberrel.
Megtûrtük, pedig bandita volt, az egyetlen túlélõje a csapatnak akik három hónapja rajtam ütöttek. Heten voltak, én egyedül.
Foglyomból aztán elsõ társam lett majd alattvalóm. Sohasem bíztam meg benne, de talán senki másban sem, amióta csak erre a földre léptem. Hiányzott az otthonom, a messzi északi szigetek illata, de jól tudtam, hogy már sohasem térhetek vissza. Álmomban még ma is apám halotti ágya mellett álltam, és nem segíthettem rajta. Mindig ugyan ez az álom. A szemembe néz, én pedig csak ontom a könnyeket, és nem jutok szóhoz. Hebegek-habogok de õ még a halálos ágyán is kemény, mint egy gránitszobor.
- Egy farkas sohasem sír. - mondja és elmosolyodik. Talán ekkor láttam életemben elõször mosolyogni. És utoljára is. Az a kép örökre az elmémbe égett, és most felsejleni véltem a pattogó lángok közt.
Johan mellettem ült, épp a körme alól piszkálta ki a koszt, amikor Bernar felkiáltott. Õ volt a legfiatalabb köztünk, holott én is csak 20 telet láttam ekkor. A hangja szinte döfésként ért minket a csendesen csobogó tisztás mellett.
- Lovasok! visította és veszettül keptetett le a domboldalról.
- Itt?! kérdeztük páran egyszerre. Biggs és én összenéztünk és pár pillanat múlva már a lovaknál is teremtünk. Pajzs a háton, kard a kézben, a friss, szûz borjú pedig a magányos tábortûz magányos nyársán. Felpattantam a lóra, és lassan mindenki követte példámat. A gyalogosaink dárdát ragadtak, a néhány íjászunk pedig alakzatba rendezõdött mögöttünk. Egy szót sem kellett szólnom, mindenki tudta a dolgát. A gyomrom összeszûkült, úgy éreztem csak egy szem dió van a helyén. Éreztem már ilyet, de legutóbb csak az elsõ csatám elõtt. Nyugtalan voltam, és a lovak is zavartnak tûntek. Elõttem pont Biggs állt, óriási lován, kezében harci fejszével, hátán vasalt fapajzs, rajta a családom õsi címerével, a vérmezõvel és a fölötte vágtató vörös farkassal.
- Farkas vagyok. - suttogtam halkan és kivontam a kardom hüvelyébõl. Az Északi szigeteki nemesacél úgy csengett, mint egy szûzlány a kéj legfinomabb pillanatában. A sült borjú fanyar, füstös, de édeskés illata borzongató elegyet alkotott a hideg hajnali levegõvel, a nedves fûszálakkal és az ázott föld szagával. Lódobogás a domb mögött...
- Farkasok vagyunk! - ordítottam és kardomat az ég szívébe döftem. A nemes penge ezerfelé szórta a csillagok sápatag fényét.
- Farkasok! Farkasok! - kántálták körülöttem, miközben mindenki alakzatba rendezõdött.
Már hetek óta dúlt a háború, amikor beléptem a seregbe. Túlságosan elhamarkodott ötlet volt, de ezt csak késõbb láttam be. Túl késõn...
A városi torna megnyerése után elég nagy hírnevet szereztem magamnak a környéken, hogy a helyi Lord ismerje a nevemet. Azonnal ajánlatot tett, én pedig elfogadtam pénzre, és dicsõségre éhesen. Nem érdekelt miért dúl a háború, és melyik oldal milyen célokkal bír. Nem érdekelt a politika, a királyok és nemes urak vég nélküli civakodása. Csak magamért csináltam. Amióta tartott a háború, nem aludtam rendesen. Egyikünk sem. A csapat fáradtan, de elszántan fészkalódott a nyeregben. Tompa fapajzsok és fémek egymásnak ütõdése, olajozott pengék éles hangjai, a távolban tücsökciripelés, és az egyre hangosabb lódobogás ütemei keveredtek. A tejfehér köd idõközben körülvett minket, lassan szivárgott egyre és egyre lejjebb a domboldalról, amire most mind meredtünk. Legalább félszázan lehetnek, állapítottam meg a közeledõ hangokból. Mi negyvenen voltunk. Huszonöt szedett-vedett lovas zsoldosom megtörhetetlen, de repedezett kõfalként állt mellettem, egy egyenes, hosszú sorban. Elõttük tíz lándzsás gyalogos, mögöttünk öt talpas íjász. Hegyi banditák, rabszolgák, zsoldosok, szabad-lovasok, bukott lovagok, és egy kihalt dinasztia utolsó élõ tagja vezetõjükként. Az életüket adnák értem, és lehet hogy meg is kell tenniük. - gondoltam. - De miért? Miért teszik meg? Valóban csak a fizetségük miatt? - kérdeztem magamban.
A véráztatta hómezõ fölött rohanó vörös farkas ott virított minden pajzson, az emberek pedig úgy fogták maguk elé, mintha törhetetlen lenne. Csak egyszerû fapajzs, egyszerû deszkából, vasalt pántokkal, és szálirány elleni festéssel, hogy az ellenfél ne tudja olyan könnyen darabokra törni. Csak egy darab fa. - gondoltam, és én is magamhoz szorítottam pajzsomat.
- Farkas vagyok...
Az elsõ dárdahegy lidérces fénnyel csillant meg a dombtetõn. Egy pillanat, és félszáz társa követte. Bódító, öblös hangú harci kürt harsant. Hányinger fogott el.
- Többen vannak, mint ötvenen. - Mondtam a mellettem ülõ lovagnak. A némán várakozó ellenséget fürkésztem. Fekete, szellemszerû sziluett alakok, ezüstös fénnyel csillogva. Sir Rynald More arca, mint mindig, most is mozdulatlan volt, akár egy kõszobor. Õ volt az egyetlen lovag, vagyis bukott lovag a csapatban, mellette a legjobb kardforgatóm és leghûségesebb barátom. Most is büszke volt és rettenthetetlen. Lassan felém fordult. Szedett-vedett õsrégi és kopott acélból készült páncélja tompán csörgött minden mozdulatára. Nem szólt, de puszta jelenléte is eddig ismeretlen büszkeséget, erõt és bátorságot öntött belém. Fejemre tettem sisakom, õ pedig lehajtotta sajátja rostélyát. Úgy néztünk össze a hold kimúló fényében, amint a hajnal bíborpírt öltött, mint két õsi fémlidérc.
- Túlerõben vannak uram. - mondta, hangja erõs volt, vastag és éles, mint a kardja. - De egy farkas tíz emberrel is felér. - mosolygott. Nem láttam, de tudtam, és hallottam a hangján. Még néhány dübörgõ szívdobbanás.
dubb...dubb...
...és még egy és még egy.
- Farkasok vagyunk! - ordítottam minden erõmbõl és rohamra indultam, a hátam mögött negyven harcosnak írva alá gyõzelmi vagy halálos ítéletét. Negyven rendezetlen, tanulatlan, gyakorlatlan harcos, katona, zsoldos, vagy negyven élet, egyén és távoli barát. Most nem számít. Csak negyven pajzs és kard a túlélésért.
Megindultunk, az ellenség ordítva ömlött le a dombról, a nap vörös áradatként tûnt elõ mögötte. Tudni akarjátok milyen érzés?

Érezni a paták minden dobbanását, ahogy annak ereje végighullámzik a tested összes porcikáján. Együtt lélegzel a lóval, egyszerre dobban a szívetek, akárcsak a téged körülvevõ bajtársakkal. Nemrég még csak játék vagy rossz álom volt a háború, de most vaskos és nehéz dárdával, kardal, gyilkos fémmel, csörgõ páncélban rontasz az ellenségre. Ez nem álom, ez most van, ez a valóság. Egy pillanatra még felsejlik az Északi szigetek magas, hideg falú palotája, az udvari gyakorlatok Moneo mesterrel. Talán mindenkinek elõjön egy emlék a múltjából. Ez most nem a múlt, nem emlék és nem gyakorlat.
Saját verítéked csorog a szemedbe, a tagjaid égnek az ereidben lüktetõ adrenalintól. Még pár másodperc és az elsõ penge a láncingek és pajzsok közé csap, az elsõ dárda az ellenfél vagy a bajtársaid húsába hatol. Még egy pillanat és minden elkezdõdik, vagy mindennek vége szakad...
Voltak lovas népek, akik azt mondták egy férfi ujjászületik, amikor életében elõször lóra ül, és egy darabja meghal, ha elveszti hátasát. Most ti ketten, te és hú hordozód egyek vagytok, egy lélek, egy test, egy sors...

De hosszú volt az út, ami eddig a pontig vezetett. Halld hát történetem, múltam, és napjaim ezután.

Ha egy üres oldalra lelsz naplómban, mondj egy imát a lelkemért...

 

Vége

folyt.köv...

 

 



-- Edited by Mr.Árnyék at 21:17, 2008-11-26

__________________

Közeleg a tél...


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 68
Dátum:

A dombon túl
hol a füst gomolygott
joszívû parsztfiu
rám mosolygott

Kérdém tõle mi van erre
erre van, ültetvényes kertje
mosolygok én mert nem ímígy értem
mivan túl amott a réten?

Máris észbe kapott
és egy adag pipafüvet hozzám tapasztott
a sok hamuközt egy cetlit láték
amely egyenesen mutatott merre én nem járék

de utol ér a sors, én elvágtattam
a réten túl egy város fogadott
melynek hegyében zászlo lobogott
volt azon két tüzet okádo sárkányt
kit éppen legyõz a mátkám

Bevágtatok én a várba
fogadott benn 3 nagy lándzsa
mibe egy szo volt belevésbe: Swadia
van ittten mégis csak hadikja

De látták rjatm kivénhett vagyok
és a 3lándzsa eltávozott
néztekk rám a furcsa népek
ki lépettbe mégis ide?!

Elõttem volt egy gyönyörgû épület
melynek ajtájában páncélos állt
és láttam arcuk tiszta rémület
vagy ez csak mégis csak álom, najo nem bánom

benegedtek az ajtom
de követelték fegyveremet
csodálkoztak kardom hegyén
oan volt mint ember belén

bekisértek a nagy várba
hol csillogo fényû király vára
fejett hajtok én elõtte
kiaztán felsegíti engeme

Be is mutatkozott
King Haralus volt az maga
ki megkérte
mi szél hozott emerre

modom én éhezem
erre õ igy felelt:
látom embert öltél már
megyél aztán öljél már

öljél kiknek khergit pánculuk van
és félelmetes nyiluk van
aztán ha elhozod 10nek fejét
meggondolom mi lesz az ebéd!

Kilovagoltam a várbol
tele ellentmondo érzéssel
erre azt mondtam magamban
ezt a feladatot is megkaptamsmile

kommenteket!biggrin

Jeff:)





__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 68
Dátum:

Hihi, köszönjük, d azon belül mit értesz? :D
Amugy csak igy jött a fejembõl, még majd jön sok folytatás, hû miket tudok már ha lovag leszek :D
Na majd azt akkor, ha az ati kártyám fullos lesz :Dsmile

__________________


A Legnagyobb Skyrim Fan

Státusz: Offline
Üzenetek: 4535
Dátum:

Hát nem vagytok semmik Mr. Árnyék és jeffry! Ígérem ma felteszem a cuccaitokat!wink

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 68
Dátum:

na a cigánypecsenyétõl, ihletet kaptam:

De nem volt sokáig az orom, <-- igen orom, nem öröm, orom, a rím miatt
estére oly homály szállt mint a korom
Nem lõttem mást mint egy öreg õzt
kitegy lovag már 3szor is megölt

De bíz azért ropogott az
ugy mint a hangulatot adó tûz
mely kaladravágyót életben tart

Kalandra vágytam,
de nem gyõzhettem mást le az éjben
Mint magamat
Testem reszketett
mint kis fecske mikor esõ
közleg

De új nap virrad
S ahogy kiértem az erdõbõl,
3 rongyos badita állt elémbe
kinek fejét a gonoszság takarta el

Nem haboztam
hanem Lovamat hajtottam
nyíl megfeszült mint a szívem
s aztán nyakában furodott éppen


Majd kardot rántottam
a penge mely oly tiszta
mint a holdfényben ragyogó gyémánt
ugy hatolt a testbe mint kés a vajba

A 3adk meg mit tehetett volna
lovamall fejbe rugtam volna
ha addig félelmétõl
szörnyet nem halt volna!

E kalandok biztatok,
mégis veszélyesek
s, egy kzeli füstfelé indultam
lovamal, ki már elõre sejtette
a szurdok tartogat még rejtelmeket

:Dsmile

__________________


Talpas

Státusz: Offline
Üzenetek: 68
Dátum:

Sûrû erdõbõl kifele
 megláttam egy szurdokot dél fele
Elindultam feléje lovammal,
Meghajtottam, hogy tovább ne koplaljak.

Sírí csend vonult át a levegõben.
S hogy kiírtem a szurdokbõl
Ne gyõztem gyönyörködni a mezõben.

Caladria gyermekeit láthattam
Kik most rétbe borulva hajlottak elémbe
S igen láttam látthattam azt,
mit sztyeppe fiak soha se

Királyságokat, kastélyokat, falvakat
Mind mind ami egy kalandhoz kell
S lelovagoltam a szurdokbõl
Igen, le, le Caladria gyermkeihez...

Jön majd folytatás,
commentek? :D

Jeff



__________________


A Legnagyobb Skyrim Fan

Státusz: Offline
Üzenetek: 4535
Dátum:

"Egy zsoldos naplója" sorozat topikja! Ha összegyûlik pár élménybeszámoló azonnal teszem fel a honlapra! Csak bátran!wink

__________________
« Elsõ  <  Page 41  sorted by
Gyors válasz

Kérlek, jelentkezz be, hogy gyors választ írhass.

Tweet this page Post to Digg Post to Del.icio.us


Create your own FREE Forum
Report Abuse
Powered by ActiveBoard